Az azatioprin egy immunszupresszív hatóanyag, amit elsősorban szervátültetéskor; autoimmun betegségek ellen, mint a reumatoid artritisz; vagy gyulladásos bélbetegségek ellen, mint a Crohn-betegség, fekélyes vastagbélgyulladás alkalmaznak. Az azatioprin egy prodrug, a szervezetben szabadul fel belőle az aktív hatóanyag, a 6-merkaptopurin. Az azatioprint általában kombinációban alkalmazzák: glükokortikoidokkal, illetve egyéb szerekkel, például ciklosporinnal.
Történet Az azatioprint a klinikai gyakorlatba a transzplantáció brit úttörője, Sir Roy Yorke Calne vezette be. Először a hatóanyag aktív metabolitjával, 6-merkaptopurinnal próbálkozott kísérleti jelleggel veseátültetés során. Az azatioprin felfedezésével viszont kiderült, hogy kevésbé toxikus, mint a 6-merkaptopurin, így szervátültetések során a mai napig ezt a szert használják az aktív metabolit helyett. 1978-ig, a ciclosporin terápiás felhasználásának kezdetéig a standard kilökődés elleni terápiát az azatioprin glükokortikoid kombináció jelentette.
Hatásmechanizmus Azatioprin metabolikus útvonalai|thumb|350px|right Az azatioprinból felszabaduló 6-merkaptopurin egy purin antimetabolit, ami gátolja a purinok szintézisét elsősorban a leukocitákban. Feltételezhetően legfőbb hatása, hogy beépülve az osztódó sejtek DNS-ébe és RNS-ébe, károsítja azokat. Ez a gyógyszerszedés során mellékhatásokat is okoz. A 6-merkaptopurint a tiopurin-S-metiltranszferáz (TPMT) enzim hatástalanítja. A TPMT genetikai polimorfizmusa túlzott gyógyszer toxicitáshoz vezethet, a TPMT gyógyszerszedés előtti szérumvizsgálata használható a polimorfizmus kizárására, a komplikációk megelőzésére. Az azatioprinnál újabb mikofenolát-mofetil egyre inkább átveszi az azatioprin helyét szervtranszplantáció során, mert biztonságosabb és hatékonyabb szer, a csontvelő-depresszió és az oppurtunista fertőzések esélye kisebb, illetve az akut kilökődések száma is kevesebb.
Indikáció Az azatioprint a következő indikációban alkalmazzák: transzplantációban vese, máj, szív transzplantátum kilökődésének gátlására súlyos reumatoid artritisz szisztémás lupus erythematosus (kötőszövet autoimmun gyulladásos betegsége) dermatomyositis és polymyositis (gyulladásos eredetű ritka betegség) autoimmun krónikus aktív hepatitis (autoimmun májbetegség) pemphigus vulgaris (ritka, krónikus, hólyagos autoimmun bőrbetegség) polyarteritis nodosa (ritka, súlyos betegség, mely főként a középkorú férfiakat érinti) autoimmun hemolitikus anémia krónikus, egyéb terápiára rezisztens idiopátiás trombocitopéniás purpura (alacsony vérlemezkeszámmal járó súlyos betegség)Imuran alkalmazási előirat az OGYI honlapján
Mellékhatások Az immunszuppreszív kezelés hatására a legyengített immunrendszer miatt, vírus, gombás, és bakteriális fertőzések gyakoriak lehetnek. Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek, mint csontvelő-depresszió főleg az azatioprin tartós, vagy nagyobb adagú alkalmazásakor gyakori, mert az osztódó csontvelő sejtek génállományát is károsítja az azatioprin. Malignus elváltozások előfordulhatnak. Ezenkívül az azatioprin okozhat: hányingert, hányást, fejfájást, hajhullást, ízületi fájdalmakat, lázat. A mellékhatások dózisfüggőek. Azoknál az alacsony dózisoknál, amelyeknél a szervkilökődés megakadályozására használják, a legtöbb ember esetén biztonságos.
Gyógyszerkölcsönhatások, interakciók Az allopurinol – amely egy köszvény elleni szer – gátolja a xantin-oxidázt, ezáltal csökken a biológiailag aktív 6-tioiozinsav átalakulása biológiailag inaktív formában, így az azatioprin vérszintje megnövekszik, és a toxikus mellékhatások kialakulása gyakoribb lesz. Megoldást jelenthet az azatioprin dózisának negyedére való csökkentése.Pharmindex
Készítmények IMURAN
További információk Imuran betegtájékoztató
Jegyzetek
Kategória:ATC L04 Kategória:Immunszupresszív gyógyszerek Kategória:Purinok Kategória:Imidazolok Kategória:Nitrovegyületek