A Prism Katy Perry amerikai énekesnő negyedik stúdióalbuma, melyet a Capitol Records adott ki 2013. október 18-án. Bár az album eredetileg sötétebb hangvételűnek készült előző munkáihoz képest, végül egy jelentősen tánczenére épülő koronggá vált. Perry több korábbi munkatársával együtt dolgozott, emellett új producereket és vendégelőadókat is bevont. Perry maga is részt vett a produkcióban, együttműködve Dr. Luke-kal, Max Martinnal, Stargate-tel, Benny Blancóval, Greg Wellsszel, Cirkuttal és másokkal. Az album egyetlen közreműködő előadója Juicy J, a Three 6 Mafia tagja. A Prism fő témái a jelenben élés, a kapcsolatok és az önmegerősítés köré szerveződnek. Az album általánosságban pozitív kritikákat kapott; a szakértők dicsérték az érettebb és személyesebb dalszövegeket, ugyanakkor bizonyos vélemények szerint a Prism kevésbé kísérletező hangzású, mint Perry korábbi kiadványai.
A Prism az ausztrál, kanadai, ír, új-zélandi, brit és amerikai albumlistákon is az első helyen debütált. Ez lett Perry leggyorsabban fogyó lemeze, 2013-ban Ausztráliában az év második legkelendőbb albuma, valamint az Egyesült Államokban az adott év második legnagyobb példányszámban eladott női előadótól származó kiadványa. A Nemzetközi Hanglemezgyártók Szövetsége (IFPI) adatai szerint a Prism 2013-ban a világ hatodik legkelendőbb albuma volt, és egyben a legnagyobb példányszámban értékesített női előadó által megjelentetett album az adott évben. Az IFPI Katy Perryt „globális jelenségként” jellemezte. Az album világszerte több mint hatmillió példányban kelt el, Brazíliában dupla gyémántminősítést, valamint többszörös platinalemez minősítést kapott többek között Ausztráliában, Ausztriában, Kanadában, Kolumbiában, Dániában, Finnországban, Indiában, Indonéziában, Mexikóban, Új-Zélandon, Norvégiában, a Fülöp-szigeteken, Lengyelországban, Thaiföldön és az Egyesült Államokban. A Prism emellett jelölést kapott az 57. Grammy-díjátadón A legjobb popalbum kategóriában.
A Roar című dal 2013. augusztus 10-én jelent meg az album első kislemezeként, és az amerikai Billboard Hot 100 slágerlista élére került. A második kislemez, az Unconditionally, 2013. október 16-án debütált, és bekerült az olasz Top 10-be. A harmadik kislemez, a Dark Horse, három hónappal később, 2013. december 17-én jelent meg, és szintén első helyet ért el az Egyesült Államokban. A negyedik és ötödik kislemezként a Birthday és a This Is How We Do jelent meg. A Walking on Air című dal promóciós kislemezként került kiadásra. Az albumot a Prismatic World Tour világkörüli koncertturnéval is népszerűsítették, amelynek egyik fellépését 2015-ben The Prismatic World Tour Live címmel koncertfilmként is megjelentették.
Háttér
A California Dreams Tour befejezése után Perry úgy nyilatkozott, hogy szeretne egy kis időt arra, hogy „éljen”, mielőtt új, „hallgatásra érdemes” anyagon kezd dolgozni. Amikor egykori férje, Russell Brand 2011. december 30-án elhagyta, a történtek mélyen megrázták, és az öngyilkosság gondolata is felmerült benne. 2012 júniusában a Vogue magazinnak adott interjúban elmondta, hogy a következő albumát a korábbiaknál „sötétebb hangulatúnak” képzeli el. Így fogalmazott: „Elkerülhetetlen volt mindaz után, amin keresztülmentem. Ha lenne időgépem, visszamennék az időben. De nincs, így most a személyiségem egy másik oldalát fogjátok megismerni.” Az Interview magazinnak azt is megemlítette, hogy az új lemez hangzásvilágába több akusztikus elemet szeretne beépíteni.
Perry azt is elmondta, hogy következő zenei anyaga „igazán sötét” és „shoegazing” hangulatú lesz, ugyanakkor úgy vélte, a rajongói így is könnyen azonosulni tudnak majd vele. „Úgy képzelem, a következő lemezem valamivel művészibb vállalkozás lesz” – nyilatkozta. „Ez persze nem azt jelenti, hogy tudatosan önszabotázst követnék el, és készítenék egy őrült lemezt, amit senki sem ért meg.” Az év novemberében a Billboard magazinnak beszélt részletesebben az új albumról, elmondva, hogy már több elképzelése is megfogalmazódott benne. A magazinnak azt nyilatkozta, hogy már rendelkezik dalokkal és ötletekkel, és pontosan tudja, milyen irányba szeretné vinni a következő lemezt. Bár a felvételek ekkor még nem kezdődtek el, Perry elmondta, hogy már kialakult elképzelése volt az album borítójáról, színeiről és hangulatáról is. Hozzátette: „Előbb hagynom kell, hogy a zene önálló formát öltsön. Már azt is tudom, milyen turnét tervezek a lemezhez. Nagyon elégedett leszek, ha az, amit most látok magam előtt, valósággá válik. De mindenekelőtt a zenét kell szolgálnom.”
Felvételek A Prism munkálatai akkor kezdődtek, amikor Perry koncertezett a California Dreams Tour turnéval. Az alkotói folyamatot, amelyet ő maga „lassú főzésnek” nevezett, kezdetben véletlenszerű ötlettöredékek telefonos diktafonba való rögzítése jellemezte. A Direct Management Group munkatársa, Ngoc Hoang később legépelte ezeket a hangfelvételeket, és egy Perry által „kincsesládának” nevezett gyűjteménybe rendezte, amelyhez az énekesnő az album felvételi munkálatai során is gyakran visszatért inspirációért. Perry 2012 novemberében kezdte meg hivatalosan a felvételeket Greg Wells és Greg Kurstin társaságában, ám elmondása szerint ekkor még „sötét lelkiállapotban” volt, és „nem engedte be a fényt” az életébe. A stúdiómunka 2013 márciusában indult újra, miután Madagaszkárra utazott, amely – saját bevallása szerint – segített „helyre tenni az értékrendjét”, és ösztönözte arra, hogy „többet dolgozzon önmagán”. Perry megnézett egy Eckhart Tolle által készített videót is, amely a veszteség feldolgozásáról szólt. Erről így nyilatkozott: „Amikor elveszítesz valamit, az alapjaid összeomlanak – de ez a keletkező űr lehetőséget ad arra, hogy valami csodálatos léphessen a helyébe.”
Miután ismét készen érezte magát a munkára, Perry újra összeállt a Teenage Dream alkotógárdájával – Dr. Luke‑kal, Bonnie McKee‑vel és Cirkuttal – szülővárosában, a kaliforniai Santa Barbara‑ban. A csapat egy hónapot töltött többek között a Playback Recording Studio‑ban, ahol megkezdték az új dalok felvételeit. Ezt követően Perry Stockholmba utazott, hogy az egyik legismertebb skandináv producerrel, Max Martinnal dolgozzon, akivel – szavai szerint – „felhelyezték a habot a tortára”. További közreműködőként olyan alkotókat vont be, mint a norvég Stargate producerduó, Bloodshy, Benny Blanco, Jonatha Brooke és Sia. 2013 áprilisára a lemez felvételei félúton jártak. Perry az ASCAP‑nak adott interjúban részletesen beszélt az alkotói folyamatról: Greg Wells „teljes szabadságot adott neki, hogy kiírja magából a gondolatait”, Max Martinnal a dallamokon dolgozott, míg Dr. Luke elsősorban a produkcióért felelt, ő maga pedig a „fővokálok és melodikus vonalak” kialakításában vett részt. Bonnie McKee‑vel való dalszerzői munkáját Perry tréfásan „érzelmi bántalmazásként” írta le, mivel gyakran vitatkoztak azon, melyik a „legjobb dalszöveg”, mintha csak egy bokszmérkőzésen küzdenének. McKee, aki négy dalt írt a Prism albumra, az MTV‑nek nyilatkozva úgy jellemezte az albumot, mint „érettebb és érdekesebb” alkotást Perry korábbi munkáihoz képest.
Kompozíció
Az album a Roar című dallal nyílik, amely középtempójú, szintetizátorral kísért erőt sugárzó pop felvétel. Zeneileg az arena rock és a glam rock elemeit ötvözi, míg szövegében önbizalmat és önállóságot hirdető himnuszként hat. A dalt gyakran hasonlítják Sara Bareilles Brave című szerzeményéhez. A Legendary Lovers című, bhangra alapokra épülő dal a karma és a végtelenség fogalmait járja körül. A Birthday esetében Perry elmondta, hogy ez volt a saját kísérlete „arra, hogy olyan dalt írjon, amilyet Mariah Carey az első lemezére tett volna”. A szám zenei szempontból könnyed pop, erős diszkóhatásokkal. A Walking on Air, amely az album második promóciós kislemeze volt, a kilencvenes évek elejének hangulatát idézi deep house, eurodance és diszkó stílusban, erősen merítve CeCe Peniston és Crystal Waters munkásságából. A felvételt Klas Åhlund és Max Martin producerek készítették. Az Unconditionally – Perry személyes kedvence és az album második hivatalos kislemeze – emelkedett hangvételű érzelmes ballada monumentális refrénnel. Jason Lipshutz a Billboard magazintól kiemelte a faütős hangzást és a drámai basszussort, az album „legérettebb darabjának” nevezve a dalt. Véleménye szerint ez egy „hibákon túllátó szerelmi óda”, amely „érzelmi alapot teremt” a Teenage Dream című előző album címadó számához. Perry úgy jellemezte a dalt, mint „feltétel nélküli szeretetről” szóló vallomást, amely megnyilvánulhat párkapcsolatban, szülő és gyermeke, vagy testvérek között is.
A Dark Horse trap, grime, hiphop, és „Southern rap-techno mashup” stílusjegyeket ötvöző dal. A This Is How We Do, amelyet Max Martin és Klas Åhlund producerek készítettek, a kritikusok szerint akár „a 2014-es nyár slágere” is lehetett volna. Shirley Halperin a The Hollywood Reporter cikkében „napfényes, nyolcvanas évekbeli visszautalásként” jellemezte a dalt, míg Edna Gundersen a USA Today munkatársa „életteli, hiphop-alapokra épülő poprobbanásnak” nevezte, külön kiemelve az ismétlődő refrént („It’s no big deal!”). James Montgomery az MTV News‑tól „magabiztos, klubokra készült himnusznak” írta le a számot. A Double Rainbow, amelyet Greg Kurstin és a dalszerző Sia jegyez, lehetőséget adott Perrynek arra, hogy „kiadja magából az elfojtott érzéseket”, és „megszabaduljon a terheitől”. A dalt egy „monumentális balladaként” jellemezték. Jason Lipshutz szerint ez egy „lágy, érzelmes szerelmi dal”, amely „egy erőteljes, robbanásszerű refrénben” teljesedik ki. A dalszövegből kiemelte a következő sort: „One man’s trash is another man’s treasure / so if it’s up to me, I’m gonna keep you forever.” Hozzátette, hogy Kurstin hozta a rá jellemző pophangzást, amelyet korábban Kelly Clarkson és P!nk esetében is megmutatott, míg Sia jelenléte összeköti ezt a letisztult, csillogó popdalt saját, David Guetta‑val közös munkájával, a Titanium‑mal. Elijah Sarkesian szerint ez a dal tartalmazza Perry egyik legkiemelkedőbb vokális teljesítményét az egész albumról.
Perry a Love Me című dalt úgy jellemezte, mint „egy szerzeményt önmagunk szeretetéről – arról, hogy úgy szeresd magad, ahogyan szeretnéd, hogy mások szeressenek”. Edna Gundersen „ellenállhatatlanul fülbemászó és energikus” felvételként írta le a dalt, amelynek produceri munkáját Bloodshy végezte. Elijah Sarkesian szerint „érdekes keverék született – a dalszöveg sötét tónusú, de a zene kifejezetten táncolható; legalábbis a klubokban biztosan jól fog működni”. James Montgomery megjegyezte, hogy a Love Me és az International Smile egyaránt „táncparkettre termett” dalok. Az utóbbi dalt Perry barátnője, Mia Moretti inspirálta, és hangzásában gyakran hasonlítják Perry előző albumának számaihoz. Jason Lipshutz „egyértelmű pop-rock felvételként” jellemezte, gitárdallamát pedig „lendületesnek” nevezte, hozzátéve, hogy a szám tartalmaz egy „Daft Punk‑stílusú, vocoderes átvezetést” is. Shirley Halperin kiemelte a dal egyik „magával ragadó” sorát, amelyben Perry így énekel: „Please fasten your seat belts and make sure your champagne glasses are empty.”