Abdal-karim asztraháni kán 1495-től haláláig.

Élete A hatalmat bátyja, I. Kvaszim asztraháni kán megdöntésével szerezte meg 1495-ben, a Nagy Horda hadseregének támogatásával. Abdul-Karim az asztraháni kán, unokatestvére volt Ahmat kánnak, az Arany Horda egyik utolsó kánjának, akit röviddel a sikertelen oroszországi hadjárat és az Ugra menti szembenállás után öltek meg. Ahmat halála után fiai – Murtaza kán, II. Szejjid Ahmed kán, és Sejk Ahmed kán – folytatták a hatalmi harcot az örökségért. Bár apjuk tekintélyét már nem tudták visszaszerezni, elég követőjük volt ahhoz, hogy még mintegy 50 évig a politikai színtéren maradjanak. A testvérek célja az volt, hogy helyreállítsák az Orda hanyatló tekintélyét. Fő ellenségük a Krími Tatár Kánság lett. A Krím elszakadása az Arany Hordától nemcsak gyengítette annak hatalmát, hanem a krími kánok az Arany Horda örököseinek szerepére is igényt formáltak. Abdal-karim a harcokban általában Ahmed fiai mellett állt, támogatva Krím-ellenes politikájukat. 1490-ben Sejk Ahmed és Szaid-Ahmed megtámadták a Krímet, és ebben Abdal-karim is részt vett. Tárgyalásokkal próbálták elaltatni I. Mengli Giráj krími kán éberségét, majd váratlan támadást indítottak. Fosztogatták a Krím északi területeit, majd visszavonultak az alsó Dnyeperhez. I. Mengli Giráj gyorsan összegyűjtötte seregeit, 2000 janicsárt kapott II. Bajazid oszmán szultántól, és III. Iván moszkvai nagyfejedelem is hadat küldött délre, Mohammed Amin kazáni kán és Szatülgán kaszim kán (I. Mengli Giráj unokaöccse) vezetésével. A testvérek kénytelenek voltak sietve visszavonulni.

Úgy tűnik, II. Bajezid meg akarta büntetni a támadókat, amiért megtámadták hűséges vazallusát, a krími kánt, ám Murtaza levelet küldött neki, amelyben azt állította, hogy ő maga nem vett részt a hadjáratban, és Szaid kán a felelős, aki megbánta tettét. A szultán megelégedett a magyarázattal, és nem indított hadjáratot. Röviddel ezután Abdal-karim megtámadta a nogajok legelőit, zsákmányszerzés céljából. Ez élesen rontotta Sejk Ahmed viszonyát a Mangat (Nogaj) Hordával, és a nogaj Musa bég haragja Abdal-karim szövetségeseire is kiterjedt. A nogaj hercegek (Musa és Jamgurcsi), valamint a szibériai kán, Ibak (aki egykor Ahmed kánt megölte) új koalíciót hoztak létre, céljuk az volt, hogy Ahmed fiait megdöntsék, és Ibakot ültessék a hatalomba. Ibak és fia, Mamuk, ideiglenesen megszerezték a hatalmat a Volga vidékén, és szövetséget ajánlottak III. Ivánnak, kérve, hogy engedje szabadon Ilhamot, a volt kazanyi kánt. III. Iván azonban csak 1493 novemberében kapta meg az üzenetet, amikor a nogajok és Ibak már elhagyták a térséget. A krími kán, I. Mengli Giráj, nem küldött segítséget, így Ahmat fiai az asztrahániakkal szövetségben visszaverték a nogajokat.

1500–1501 telén Sejk Ahmed új támadást készített elő Krím ellen, testvéreit – Szaid kánt és Murtazát –, valamint régi szövetségesét, Abdal-karim kánt is meghívta. Végül azonban csak Szaid kán csatlakozott hozzá. 1502 májusában I. Mengli Giráj hadjáratot indított a Nagy Horda ellen, teljesen szétverte Sejk Ahmedet, végigvonult területein, és felégette Szarajt, a régi fővárost. Ettől kezdve a krími kánok „a Nagy Ulusz urainak” nevezték magukat. Sejk Ahmed 300 fős kíséretével először Asztrahánban keresett menedéket Abdal-karimnál, de összekülönböztek. Sejk Ahmed elhagyta a várost, a közelében telepedett le, majd megpróbálta elfoglalni Asztrahánt. 1503-ban III. Ivántól segítséget kért, hogy elfoglalhassa a várost, cserébe azért, hogy megszakítja szövetségét Litvániával. Iván azonban nem válaszolt a küldöttségének.

Sejk Ahmed ekkor megújította szövetségét a nogajokkal, akiket már Jamgurcsi, Musa testvére vezetett. Személyesen ment el hozzá, és katonai támogatást kapott Jamgurcsi fiától, Szul­tan-Ahmedtől (aki Sejk Ahmed sógora volt). Ezekkel az erőkkel ostrom alá vette Asztrahánt. A várost Abdal-karim és Sejk Ahmed testvére, Bahadur szultán védték. Azonban III. Iván nyomására a nogajok elhagyták Sejk Ahmedet, így helyzete reménytelenné vált, és nyugatra menekült.

Abdal-karim halálának pontos ideje nem ismert. Utóda (valószínűleg testvére) Dzsanibég asztraháni kán 1514 táján már uralkodott, tehát ekkor (vagy ezt megelőzően halhatott meg Abdal-karim.https://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%94%D0%B6%D0%B0%D0%BD%D0%B8%D0%B1%D0%B5%D0%BA_(%D0%90%D1%81%D1%82%D1%80%D0%B0%D1%85%D0%B0%D0%BD%D1%81%D0%BA%D0%B8%D0%B9_%D1%85%D0%B0%D0%BD)

Az asztraháni kánok családfája

Fordítás

Jegyzetek

Források Татарский энциклопедический словарь. – Казань, 1999 АСТРАХАНСКОЕ ХАНСТВО Похлёбкин В. В. Татары и Русь. Глава 3. – Москва, «Международные отношения», 2000 Почекаев Р. Ю. Цари ордынские. Биографии ханов и правителей Золотой Орды. – СПб., Евразия, 2010. – 408 с. –

Kapcsolódó szócikkek Asztraháni kánok listája

Kategória:Asztraháni kánok Kategória:A 15. században született személyek Kategória:1514-ben elhunyt személyek