A Munkák és napok (ógörögül Eργα καὶ Ἡμέραι) az ókori görög költő, Hésziodosz alkotása, magyarra Trencsényi-Waldapfel Imre fordította.
Az időszámítás előtti 8. században keletkezett Munkák és napok az első olyan fennmaradt görög költemény, amelyben a szerző személyes életéről is ír. Hésziodosz művéből kiderül, hogy a költő édesapja a kis-ázsiai görög gyarmatvárosból, Küméből származott, amelyet nehéz anyagi helyzete miatt hagyott el, és költözött a Helikón hegy tövébe, Aszkrába. Hésziodosz megemlíti fivérét, Perszészt, aki apjuk örökségének elosztásakor jogtalanul többet kapott, mint ami járt neki. A költemény tanításai két nagy körre, a munkára és az igazságra vonatkoznak. A költemény szerint az embereknek azért kell dolgozniuk, mert az istenek így határoztak, így a dolgozó ember a henyélők felett áll.
A mű szerkezete Előhang Az előhangot az 1-10. sor alkotja. Hésziodosz a múzsák segítségét kéri Zeusz dicsőségének megénekléséhez, és előrebocsátja, hogy fivérének, Perszésznek mondja el az igazságot. Erisz két arca A 11-41. sor a viszály és veszekedés istennőjéről, Eriszről és hatásáról szól. A görög mitológiában Erisznek van egy másik oldala is, ő a gazdasági versengés úrnője. Hésziodosz az istennő e két arcáról ír, rámutatva arra, hogy – a viszálykodás szításával szemben – Erisz jót tesz az emberekkel, amikor szorgoskodásra biztatja őket. Az irigység ugyanis a resteket is munkára ösztönözhetiː „verseng szomszéddal a szomszéd, s boldogul az, ki igyekszik.” Megszólítja fivérét, és arra figyelmezteti, ne hallgasson a „kárörvendő Eriszre”, és emlékezteti, hogy jogtalanul szerezte meg az ő részét az apai örökségbőlː „Az örökséget szétosztottuk, de te többet loptál még, a falánk bírákat vesztegetéssel megnyerted s ők hajlandók neked ezt megítélni” (27-41.).
Prométheusz és Pandóra mítosza Hésziodosz feleleveníti, hogy az emberiség bajai akkor kezdődtek, amikor Prométheusz ellopta számukra a tüzet (55-60.) Zeusz haragra gerjedt, és megparancsolta Héphaisztosznak Pandóra megteremtését, akit aztán az istenek ruháznak fel képességekkel, amelyek majd a halandók kárára lesznek (61-82.). Zeusz Epimétheuszhoz küldi Pandórát, aki, bátyja, Prométheusz figyelmeztetése ellenére feleségül veszi (84-89.). Hésziodosz az ezt követő sorokban (90-93.) bemutatja, hogy az emberiség milyen boldogságban élt, amíg ki nem nyílt Pandóra szelencéje (Hésziodosznál hombárja) (94-105.), és „bajjal telt el a föld”.
A világ korszakai A világ korszakainak bemutatása a 106. sortól a 201.-ig tart. Hésziodosz ezeket a korszakokat többnyire fémekkel jelziː aranykor, ezüstkor, rézkor, vaskor. Az aranykor (106-127.) a boldog múlt, amikor az emberek még nem ismerték a gondokat, és a halál is csak „lágy álomként” jött rájuk. Ezt követően jött el az ezüstnép (128-142.), az előzőeknél satnyább generáció, amely már nem tisztelte az isteneket. Őket a rézkor (143-155.) emberei követték, gőgös, harcias faj, amely egymással viaskodott. Zeusz utánuk megalkotta a negyedik rendet (156-169c.), amely isteni hősökből állt, de nagy részük elesett Thébainál és Trójánál, a többiek az Élüszionra kerültek. A hősök korát a vaskor, (174-201.) Hésziodosz kora követte, amelyben „pusztul az ember”. A költő e generáció eltűnését is megjövendöli.
A sólyom és a csalogány meséje Ez a rész a 202. sortól a 212.-ig tart. A sólyom elfogja a csalogányt, amely sírni kezd. A ragadozó, amely a földi hatalmasságokat személyesíti meg, figyelmezteti, hogy a gyenge nem győzhet az erősebbel szemben.
Az igazság A következő több mint hetven sor (213-285.) figyelmeztetés Perszésznek, hogy ne térjen le az igazság útjáról. „Gőgnél az igazság mindig jobb, a saját kárán csak a balga tanulja”, írja Hésziodosz (217-218.). Ezután az igazságot követő városok és emberek gondtalanságáról és jólétéről ír, összehasonlítva azok romlásával, akiket „a bűn útjára az ostoba gőg vitt”. A költő figyelmezteti a királyokat, hogy az istenek az emberek között járnak, és látják, ha valaki elferdíti a törvényt. Ilyenkor Diké bosszút kiált. Hésziodosz mindazonáltal elismeri, hogy Zeusz nem minden esetben lép fel a gazság ellen, ezért „csak bajjal jár ma igaznak lenni”. Ezután ismét fivérét szólítja meg, arra kérve, hogy tisztelje a jogot, és többé ne vezesse erőszak (275-275.).
A munka A következő szakasz (286-341.) a munkáról szól, ismét Perszésznek címezve, akit az ostoba jelzővel lát el a költő (286.). Hésziodosz arról győzködi fivérét, hogy ne legyen tétlen, lusta, dolgozzon serényen, és áldozzon az isteneknek, mert így jólét vár rá. „Arra az istenek is, meg az emberek is haragusznak, kit soha nem látnak dolgozni”, figyelmeztet a szerző. Hésziodosz ezután arról ír, hogy az igaztalanul szerzett vagyont, előnyt Zeusz rossz szemmel nézi, és kiszabja érte a büntetést.
Általános életszabályok A 342-382. sorban Hésziodosz olyan tanácsokat ad, amelyek segíthetnek Perszész mindennapjaiban. Ezek egy része ismét az igazság, igazságosság kérdését járja körbe, például a következőkː „Más kárán ne nyerészkedj, átok az ily nyereség csak” (352.) és „Megrövidíteni nem jó jó embernek a bérét” (370.). Más szentenciák takarékosságra, a jó szomszédság áldására vagy a nőkben való bizalom veszélyére hívják fel a figyelmet. Hésziodosz a szakasz utolsó két sorában összegzi álláspontjátː „Hogyha valóban gazdagságra törekszik a lelked, így cselekedjélː munka után kezdd újra a munkát.”
A paraszti munka előírásai A költemény következő szakasza (383-617.) a paraszti munkáról szól, a szükséges teendőket az évszakok rendjében sorolja fel, a Plejádok feltűnésével kezdve, amely az aratás hírnöke. Amikor a csillagok eltűnnek az égboltról, szántani kell (383-384.). Figyelmezteti fivérét, hogy a természet által diktált rendet be kell tartania, ha nem akar a szomszédoktól kenyeret kunyerálni. Ehhez szükséges egy rabnőt szereznie, aki az ökrét hajtja. A legfontosabb azonban az, hogy ne halassza a munkát, és idejében lásson hozzá. „Mert a henyélő ember meg nem tölti a csűrét”, figyelmeztet a költő.
Ezután az őszi időszak munkái következnekː faanyag vágása szekérhez és szerszámhoz. Hésziodosz részletesen leírja, milyen célra jók az egyes fák, például babérból vagy szilből készül a tartós ekerúd, mert „szú nem esik bele” (420-429.). A szántáshoz kilencéves ökrök és negyvenes ember kell, mert az állatok ebben a korban már nem verekszenek, a férfiak pedig már nem gondolnak pajtásaikra munka közben (437-447.). Ezután a vetésről következnek praktikus tanácsok (458-492.). Hésziodosz felhívja a figyelmet a téli munkák fontosságára, és hosszabban ír a tölgyfák sűrű lombját tépázó szélről és a fázó erdei vadakról (504-518.). A hideg táj képét a „bőrét fényes olajjal” kenő szüzek leírása ellenpontozza, majd a hideg elviselésére vonatkozó tanácsok következnekː „Köss lábadra sarút, amelyhez legjobb az ökörbőr” (541.) és „Húzz a fejedbe nemezből készült fejrevalót” (545-546.).
Hésziodosz a csillagképek fel- és eltűnéséhez, valamint az állat- és növényvilág változásához köti a munkák idejét. A tavasz az Arcturus feltünésével érkezik meg, ez a szőlőmetszés ideje. Amikor a kabócák ciripelnek, megjött a nyárː „Legzsírosabbak a kecskék és legjobb a bor ekkor, kéjvágyóak az asszonyok, ámde legyöngül a férfi, mert fejet és térdet szikkaszt ki a Nagy Kutya csillag” (585-587.). Az Orion feltűnése jelzi, elérkezett a cséplés ideje. Hésziodosz azt tanácsolja fivérének, hogy a betakarítás után válasszon nőtlen bérest és gyermektelen asszonyt szolgának, és vegyen harapós kutyát, amely megvédi majd vagyonát. Amikor a Szíriusz és az Orion felér az „ég közepébe”, kezdődhet a szüret és a borkészítés (597-618.).
A hajózás szabályai A költő ezután 76 sort szentel a hajózásra (618-694.), habár elismeri, nem tanulta a tengerész mesterségét (649.) Azt tanácsolja fivérének, hogy a nyári napfordulót követő ötven napban szálljon vízre, ha könnyelmű lelke a kalmárság felé hajlik (646.). Ekkor a tenger nyugodt, kedvez a széljárás. Tavasszal is vízre lehet szállni, „amint a fügefán levelet pillant meg az ember, akkorát csak, mint amilyen kis lábnyomokat hagy lépegető varjú”, de a tenger ilyenkor kiszámíthatatlan.
A szakasz jelentőségét az adja, hogy Hésziodosz számos információt oszt meg önmagáról. Ebben a részben meséli el apja hajóra szállását Kümében, majd letelepedését Aszkrában, „hol a tél gonosz, átok a nyár, sohasem jó” (640.). Néhány sorral később beszámol arról, hogy csak akkor szállt vízre, amikor Auliszból Euboiába ment, ahol részt vett egy költészeti versenyben. „Én ott himnusszal győztem s elnyertem a kétfülű trípuszt”, írja Hésziodosz, hozzátéve, hogy nyereményét felajánlotta Helikon múzsáinak.
Házasság és társas élet A következő szakasz (695-723.) első fele a házasodásról ad tanácsokat. A költő szerint a férfi ne házasodjon harmincadik évének betöltése előtt, kiszemeltje legyen fiatalabb, de érett és szűz, „hogy te tanítsd a helyesre” (699.). A szakasz másik fele a szomszédokkal, barátokkal ápolt kapcsolatokról szól, szem előtt tartva, hogy az ember legyen igazságos és mértéktartó.
Rítusok, babonák A 724. sortól a 764. sorig tartó részben a költő az elkerülendő dolgokról szól. Többek között azt tanácsolja Perszésznek, hogy vizelés közben ne forduljon szembe a nappal, házának szent tűzhelye mellett ne fedje fel szemérmét, temetés után ne éljen házaséletet és csak azután lépjen folyó vizébe, hogy áldást mondott. „Férfinak asszony fürdőjében fürdeni nem jó, mert bűn ez”, figyelmeztet Hésziodosz, hozzátéve, hogy az embernek vigyáznia kell jóhírére.
Zeusz napjai Az utolsó szakaszban (765-828.) „Zeusz napjait” sorolja fel a költő. Kiderül, hogy szent nap a hónap első, negyedik és hetedik napja, a tizenharmadik alkalmas a palántázásra, de nem jó a vetésre. „Lány születésnapjának a hónapban hatodik nap sem jó, annál jobb bakot kiherélni, s a gyapjat nyírni juhokról, s alkalmas nap rakni karámot” (785-787.), írja Hésziodosz. Szerinte a hónap negyedik napján kell asszonyt vinni a házhoz (800.) és a huszonhetedik nap alkalmas a leginkább a hordó megnyitására (814-815.). Hésziodosz végül így összegzi tanácsaitː „Azt kíséri szerencse, ki mindezt tudva cselekszik, istenek ellen nem vét, érti jelét madaraknak, és nem lép soha túl törvények szabta határon” (826-828.).
Jegyzetek
Források
Kategória:Ókori görög irodalom Kategória:Ókori irodalmi művek Kategória:Versek