jobbra|bélyegkép|160px|Empedoklészbélyegkép|160px|jobbra|Leukipposzbélyegkép|jobbra|160px|Abdérai Démokritosz A görög filozófia történetében, kronológiailag: Parmenidész és a szofisztika között elhelyezkedő generáció, probléma szerint: Parmenidész által felállított tovább már nem gondolható monista tanításából eredő nehézségek megoldására törekedő gondolkodókat posztparmenideánus filozófusoknak nevezzük. A következő filozófusokat sorolhatjuk ide: akragaszi Empedoklész, klazomenai Anaxagorász, milétoszi Leukipposz, abdérai Démokritosz, apollóniai Diogenész és szamoszi Melisszosz. A felsorolt gondolkodók közül Empedoklész, Anaxagorász és az atomisták pluralista világszemléletet vallottak, Diogenész és Melisszosz a Parmenidész által felállított monizmus mellett foglaltak állást.
Azt a föltevést, hogy Parmenidész volt az utolsó radikális monista filozófus, akit az első nagy pluralista: Empedoklész követ, BurnetJ. Burnet:Early Greek Philosophy, ( 3rd edition), A & C Black Ltd., London, 1920. fogalmazta meg elsőként.Hegelnél például a görög filozófiatörténet Thalésztól Anaxagoraszig tart, Empedoklész, Démokritosz és Leukipposz helye nincs tisztázva, Hérakleitosz és Anaxagorasz közé vannak beillesztve. Jelenleg ez a korszakalkotás teljesen elfogadott.Lásd például Kirk-Raven, Gutrie vagy Barnes
A posztparmenideánus filozófusok, főként a következő parmenidészi problémákra koncentráltak:
Monizmus: nincs pluralitás; A mozgás nem lehetséges; Nincs születés sem pusztulás; Nincs minőségi változás vagy megkülönböztetés; Nincs üresség, a nem létező nem létezik.
Empedoklész, Anaxagorász, és az Atomisták egyaránt visszautasították Parmenidész szélsőséges monizmusát. Nem értettek egyet Parmenidész -el az (1) és (2) -s állítást illetőleg: mindannyian fenntartották a pluralizmust és a mozgás lehetségességét. De elfogadták a (3)-s állítást: nem létezőből soha nem jöhet létre létező, és fordítva. Azonban véleményeik különböztek a (4) – s és az (5)-s állítás elfogadását illetően: Empedoklész és Anaxagorasz elvetették a parmenidészi (4)-es állítást, de egyetértettek az (5)-ös állítással. Az atomisták egyetértettek Parmenidész -el a (4)-es állítást illetőleg, azonban tagadták az (5) – ös állítást, azaz azt állították, hogy létezik az üresség.
Parmenidész egy olyan kiélezett monista tanítást alapozott meg, amely lehetővé tette a természetfilozófia lehetőségeinek a megszüntetését: meghatározta, hogy a következőkben mit lehet mondani, és milyen módon lehet gondolkodni a kozmoszról. A létezőt teljes egészében összefüggőnek gondolta, mert létező érinti a létezőt ebből kifolyólag nincs semmilyen köztes anyag. A létező dolgok egységet alkotnak, mégpedig a Létező egységét, ami teljes, nincs neki hiányzó része, ezért nem lehetséges, hogy osztható legyen, mert ez ellenkezne természetével, azaz már nem lehetne egység és főleg nem teljesség.
A posztparmenideánus filozófusok azt tekintették feladatuknak, hogy találjanak egy olyan természetfilozófiai sémát, amely összhangba hozza azt a parmenidészi állítást miszerint a létező keletkezetlen, el – nem – pusztuló, teljes, a gondolkodás tárgya és egyetlen, azzal az állítással, hogy lehetséges az érzékelhető világ létezése és a jelenségek magyarázata. Elfogadták, hogy ami létezik az nem keletkezett és elpusztíthatatlan, azonban több létezőt feltételeznek, amelyeknek az egyesülése a keletkezés illúzióját, a szétválásuk a pusztulás illúzióját kelti az emberekben. E létezők segítségével – ami Empedoklésznál a rhizómák, Anaxagorasznál a homoiomereiák, Leukipposz- és Démokritosznál az atomok voltak – lehetővé vált a fizikai világ sokfélesége, a születés és a halál magyarázata.
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek Anaxagorász Görög atomizmus Démokritosz Leukipposz Empedoklész apollóniai Diogenész szamoszi Melisszosz.
Irodalom G. S. Kirk, J. E. Raven, M. Schofield: A preszókratikus filozófusok (ford. Cziszter Kálmán és Steiger Kornél), Atlantisz Könyvkiadó, 1998 Steiger Kornél: Parmenidész és Empedoklész kozmológiája, Áron Kiadó, Budapest, 1998 Steiger Kornél: A lappangó örökség. Fejezetek a preszókratikus filozófia antik hagyományozásának történetéből; Jószöveg Műhely Kiadó, 1999
Kategória:Ókori görög filozófia