Vén Emil (született: Weisz Emilió) (Fiume, 1902. április 9. – Budapest, 1984. július 13.) Munkácsy-díjas (1950) magyar festőművész.
Életútja, munkássága Előbb Triesztbe, majd Budapestre, azután Sátoraljaújhelyre költöztek. 1919-ben Uitz Béla szabadiskolájában tanult. 1922-ben lerajzolta Krúdy Gyulát; a portré eljutott Rippl-Rónai Józsefhez, majd Lyka Károlyhoz is. E rajz alapján került be – felvételi nélkül – a Képzőművészeti Főiskola hallgatói közé. 1927-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Benkhardt Ágoston és Rudnay Gyula növendéke volt. Nevét 1925-ben magyarosította Weiszről Vénre. Tanársegédként 1925-ben vitte először Makóra a főiskola nyári művésztelepét. Két évvel később – mivel politikai magatartása miatt kitiltották a fővárosból – hosszabb időre Makóra költözött, ahol Lyka Károly „menlevelével” dr. Espersit János ügyvéd, a makói szellemi élet egyik vezetője fogadta be. Segítségével megismerkedett József Attilával, Juhász Gyulával, s az itt kiállító Endre Bélával.
Hódmezővásárhelyen 1931. decemberében állította ki először jellegzetesen egyéni hangú, mediterrán derűt árasztó képeit. Majd tagja lett a hazatelepülő Tornyai János köré csoportosuló körnek. Az ugyancsak itt otthonra találó Kohánnal alapító tagjai voltak a Tornyai Társaságnak, a Mártélyi Művésztelepnek. A fővárosban, Budafokon talált otthonra, itt élt haláláig.
1956-os tevékenysége miatt bebörtönözték, de a művészek szolidaritása miatt – többen nem vették fel a Kossuth-díjat – azonnal kiengedték Vilt Tibor és Vígh Tamás szobrászokkal egyetemben. Az impresszionizmus jeles magyar képviselője minden rangos kiállításon szerepelt a fehér, a tüzes korszakának egyéni hangulatú, szigorú formákba rendezett tájképeivel, csendéleteivel, portréival. Önálló kiállításainak Toulon városa, Bécs, az Ernst Múzeum és a Műcsarnok adtak helyet. Vándorkiállításával Makóra és Hódmezővásárhelyre még egyszer visszatért a 80 éves művész.
Családja Magyar apának, olasz anyának fia. Édesanyjának nagybátyja püspök volt. Édesapja szerencsi születésű szabómester volt. 1933. november 25-én, Makón házasságot kötött Jártó Lujzával.Házasságkötése bejegyezve a makói állami házassági akv. 205/1933. folyószám alatt.Leánya: Vén Edit keramikusművész.
Önálló kiállításai 1927 Makó, Gazdasági Egyesület díszterme 1929, 1931 Makó 1930, 1933-1934, 1974 Hódmezővásárhely 1954, 1972 Budapest, Ernst Múzeum 1959 Budapest, Csók Galéria 1967, 1974 Budapest, Fészek Klub 1971 Nagytétény, Kastélymúzeum 1973, 1982 Makó, József Attila Múzeum 1975 Bécs 1976 Budapest, Mednyánszky Terem 1982 Budapest, Műcsarnok 1985 Budapest, Gulácsy Terem 1992 Budapest, Várszínház Galéria
Festményei Tóth Károly-Szikszai Zsuzsanna: Az első makói művésztelep. Rudnay Gyula tanítványai Makón (1925–1927). Makó, 2025. 47.-59. o. Majális (1925) Tájkép (1925) Caca (1925–1926) Schlagetter Regina arcképe (1925) Virágcsendélet (1925) Makói tanya (1926) Csenei Magduska portréja (1926) Önarckép virágokkal (1926) Vakok (1926) Menekülés (1926) Kesztner Zoltánné arcképe (1927) Női portré (1927)
Emlékezete A Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központban 2009-ben nyílt meg a Vén Emil Galéria. Hagyatékának gondozója özvegye, Vén Ágnes, akivel 1975-ben kötött házasságot.120 éves lenne Vén Emil - Bornegyed.hu
Jegyzetek
Források
Tóth Ferenc: Makói képzőművészek – képzőművészek Makón; Bába Kiadó, Makó–Szeged, 2010.
További információk Losonci Miklós: Vén Emil; Képzőművészeti, Budapest, 1984 (Mai magyar művészet) Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete; Városi Tanács, Makó, 1984 (A makói múzeum füzetei) Feledy Balázs: Vén Emil, Vigadó Galéria, Budatétény Galéria, 2002
Kategória:1902-ben született személyek Kategória:1984-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar festők Kategória:Fiumeiek Kategória:Makóiak Kategória:Munkácsy Mihály-díjasok Kategória:Olasz származású magyarok