Luxemburg, hivatalosan Luxemburgi Nagyhercegség egy minden oldaláról szárazföld által határolt kis ország Északnyugat-Európában. Szomszédai: Franciaország, Németország és Belgium. Belgium, Hollandia és Luxemburg szoros regionális együttműködését általában Benelux államokként említik.
Az állam nevét magyarul Luxemburgnak, fővárosáét pedig Luxembourgnak írjuk.Helyesírás (OH). Szerk.: Laczkó Krisztina - Mártonfi Attila. Osiris Kiadó, Bp. 2004.
A legnagyobb európai miniállamot 1815-ben, a bécsi konferencia határozata hozta létre, de a nagyhercegi címet I. Vilmos holland királynak adták. Függetlenségét 1890-ben nyerte el, amikor Adolf nassaui herceg örökölte a nagyhercegi címet és megalapította a máig uralkodó Nassau-Weilbourg dinasztiát. Felszínét az Ardennek és az Eifel-hegység uralja, déli része lankás lépcsővidék. Az óceáni éghajlat kedvez a mezőgazdaságnak. A Mosel folyó menti lejtőkön borszőlőt termesztenek. Fő ásványkincse a vasérc, melyre kohászat települ. Fővárosa Luxembourg, Európa egyik fontos pénzügyi központja.
A magyar Nógrád vármegyéhez hasonló területével Európa hetedik legkisebb országa. 2025-ben mintegy 685 ezer lakosa van, amivel Európa egyik legkevésbé lakott országa, bár a legmagasabb népességnövekedési ütemmel rendelkezik; és a lakosság közel felét a külföldiek teszik ki.
Fejlett ország, a Föld egyik legmagasabb, egy főre jutó nominális és vásárlóerő-paritáson mért GDP-jével. Emellett előkelő helyen áll a várható élettartam, az emberi fejlettség és az emberi jogok, továbbá a sajtó- és médiaszabadság tekintetében is. Az átlagfizetéseket tekintve is a világ és Európa élvonalában van.
Földrajz Domborzat bélyegkép|balra|160px|Luxemburg domborzati térképe bélyegkép|balra|160px|Tájkép, Aarnescht természetvédelmi terület bélyegkép|balra|160px|Hattyú a Mosel-folyó partján Két fő természetes tájegységre oszlik. Oesling Északon az Oesling nevű vidéket az Ardennek és az Eifel-hegység meredek falú, völgyekkel szabdalt, erdős fennsíkja alkotja. Ez a tájegység az ország területének 32%-át alkotja, jelentős turisztikai célpont. Itt található Luxemburg legmagasabb pontja 560m tengerszint feletti magasságon Wilwerdange település környékén (Mount de Holdingen). A régióban számos természetes és mesterséges tó, folyók, illetve a dombok-völgyekben épített falvak találhatók. A dombokat jórészt tölgy- és fenyőerdők borítják. A régió legjelentősebb települései Wiltz, Clervaux és Vianden.
A Troisvierges-fennsík az Oesling északi részén található térségben a mezőgazdaság dominál, itt már kevés erdő található. Ez Luxemburg leghűvösebb és legcsapadékosabb tájegysége. Wiltz környékén található Ardenneki-fennsík, amelyet folyók szabdalnak meredek falú völgyekké, az Oesling legjellegzetesebb régiója.
Guttland Az ország déli részén található Guttland (szó szerint jó föld) lankás vidék a Mosel és Sauer széles völgyeivel, az ország területének 68%-át alkotja. Itt található a főváros, Luxembourg is. A tájegység nagyobb régiói: A Grès de Luxembourg fennsíkon jelentős erdőségek találhatók A márgás talajú völgyek, amelyek a Grès de Luxembourg és Dogger lábánál található, mezőgazdasági művelésre kiválóan alkalmas, területének 2/3-a áll művelés alatt A Mosel völgye az egyik leglátványosabb folyóvölgy Luxemburgban, méretei és változatos tájai révén. Az ország egyik legfontosabb turisztikai célpontja, illetve a luxemburgi szőlő- és bortermesztés központja A Mullerthal vagy Petite Suisse luxemburgoise („Kis-Svájc”) néven ismert régió a Moseltől északra, a német határ mentén található, ahol összesen több mint 100 km hosszúságban építettek ki kiránduló- és bicikliutakat. A régió központja Echternach, az ország egyik legrégebbi települése A Terres rouges vagy „vörös földek” néven ismert régió az ország déli részén található, ahol egykor igen jelentős bányászati és kohászati tevékenység folyt, a vörös föld pedig a bányaművelés meddőhányóira utal. A régió központja Esch-sur-Alzette, Luxemburg második legnagyobb városa. A „hét kastély völgye” (Vallée des sept châteaux) kisrégió 24 km-en egyesíti az ország legszebb állapotban fennmaradt kastélyait: Mersch, Schoenfels, Hollenfels, Septfontaines, a két ansembourg-i kastély és Koerich.
Vízrajza Jelentősebb folyók: Mosel (Moselle), Sauer (Süle), Our és Alzette.
Éghajlata Éghajlata az óceáni jellegű és a kontinentális jellegű között ingadozik. Az évi átlaghőmérséklet 2008-ban 9,7 °C (január 0. °C, július 18. °C), az évi átlagos csapadékmennyiség 782 mm, a napos órák száma 1430.
Az óceáni hatás révén minden évszakban rendszeresen esik az eső, a telek pedig enyhék, csapadékosak. Amikor a kontinentális hatás érvényesül, nyáron jelentős melegre, télen pedig hideg, száraz fagyokra lehet számítani. A legmelegebb hónapok általában július és augusztus, de igen gyakran a napsütéses órák száma májusban és júniusban a legnagyobb. Szeptemberben és októberben is sokat süt a nap.
Élővilág, természetvédelem Növényvilága a szomszédos belga és német erdős hegyvidékekhez, illetve a franciaországi kultúrtájakhoz hasonló. A jellemző fafajták a bükk, a tölgy, a lucfenyő; a tisztásokon hanga és magyal él. A déli részeken mediterrán vidékekre jellemző ajakosvirágúak is előfordulnak. Állatvilága is közép-európai jellegű, szarvasok és vaddisznók, ragadozómadarak élnek főleg az erdős vidékeken.
Vizei halban gazdagok, pisztráng, csuka, süllő, angolna, ponty és sok más halfajta él bennük. Nemzeti parkjai Nincs nemzeti parknak nevezett nemzeti park. Hasonló szerepet betöltő természetvédelmi terület: Parc Naturel Haute-Sûre Forêt d’Anlier. Ez a természetvédelmi terület közös Belgiummal, az Ardennek hegységben található.
Főbb természetvédelmi területek: Bongertel, Altenhoven, Halbtrockenrasen (félszáraz gyepes rész), Junglinsterben (Jonglënster), Deiwelskopp-i tanösvény, Prënzebierg.
Története
bélyeg|250px|Luxembourg erődje (1649) bélyeg|250px|Luxembourg erődje ma
963-ban Siegfried, az Ardennek grófja megszerezte a Lucilinburhuc nevű kis erődítményt és ott alakította ki grófi székhelyét. IV. Károly német-római császár Vencel nevű féltestvérét 1354-ben megtette Luxemburg hercegévé. 1443-ban a luxemburgi hercegség Jó Fülöp burgundi herceg kezébe kerül. Négy évszázados külföldi uralom vette kezdetét.
Luxemburg 1506-ban a spanyol Habsburgok tulajdonába került, amikor V. Károly császár apja jogán a burgundiai birtokokat, anyja jogán pedig Spanyolországot örökölte meg.
1659-ben a pireneusi béke nyomán Spanyolország átadta Luxemburg déli részeit (Thionville és tartozékai) XIV. Lajos francia királynak. XIV. Lajos csapatai 25 év múlva, az ún. „egyesítési háború” során Vauban marsall vezetésével, több hónapos ostrommal 1684 júniusában elfoglalták Luxembourg erődjét.
1697-ben a pfalzi örökösödési háborút lezáró rijswijki (ryswicki) békeszerződés részeként megkötött spanyol–francia egyezmény nyomán Spanyolország visszakapta Luxemburg hercegséget, kivéve az 1659-es pireneusi békében átadott területeket. 1713–14 között a spanyol örökösödési háború nyomán az utrechti és rastatti békében a Habsburgok és a Bourbonok felosztották a spanyol örökséget. Luxemburgot VI. (Habsburg) Károly német-római császár kapta meg. A francia forradalom után kirobbant első koalíciós háborúban a francia forradalmi hadsereg ostrom alá vette a luxembourgi erődítményt. A védők fél évre elegendő készletekkel rendelkeztek, de 7 hónapon át tartó ostrom után 1795. június 6-án-án fel kellett adniuk az erődrendszert, amely a napóleoni háborúk végéig szilárdan francia kézben maradt.
1815-ben a bécsi kongresszus döntése nyomán Luxemburg nagyhercegség formájában önálló állammá vált. Az első nagyherceg I. Vilmos holland király (orániai-nassaui ház) lett, azaz Luxemburg és Hollandia perszonáluniót alkotott. 9 évvel az 1830-as belga forradalom után a londoni egyezményben a nagyhatalmak megerősítették Luxemburg függetlenségét, de nyugati része Belgium részévé lett (a Luxembourg nevű belga tartomány). Kialakult az ország mai határa.
1842-ben Luxemburg vámunióra lépett Poroszországgal. 1866-ban a porosz–osztrák–olasz háború nyomán feloszlott a Német Szövetség, amelynek Luxemburg is tagja volt 1815 óta. A Porosz Királyság vezetésével újjáalakult Északnémet Szövetségnek Luxemburg már nem lett a tagja, csak laza kapcsolatot tartott fenn vele. Egy évvel később III. Napóleon vételi ajánlatot tett III. Vilmos holland királynak és luxemburgi nagyhercegnek Luxemburgra. Bismarck ellenezte a tervet. A nemzetközi feszültséget okozó „luxemburgi kérdést” egy új londoni egyezmény oldotta meg, amely kimondta Luxemburg örökös semlegességét és demilitarizált státuszát. A porosz csapatok kivonásának előfeltételeként le kellett rombolni Luxembourg erődítményeinek nagy részét, csak azok a kazamaták maradhattak meg (és láthatók ma is), amelyeknek felrobbantása a város beépített negyedeinek pusztulásával járt volna.
bélyeg|Adolf luxemburgi nagyherceg
1890-ben III. Vilmos holland király férfi örökös nélkül halt meg, utódja a holland trónon Vilma királynő lett. A perszonálunió feltételei szerint a nagyherceg csak férfi lehetett, ezért a nagyhercegi cím Adolf nassaui hercegre szállt. Ez jelentette a jelenlegi nagyhercegi dinasztia kezdetét. 1914. augusztus 2-án a német csapatok megszállták Luxemburgot. 1918–ban Luxemburg felmondta a Német Birodalommal addig fennállott vámuniót. Három év múlva a nagyhercegség gazdasági unióra lépett Belgiummal.
1940. május 10-én a német hadsereg újra elfoglalta Luxemburgot; a nagyhercegi család száműzetésbe vonult. 1947–ben megalakult a Benelux vámunió. 2 évvel később Luxemburg a NATO alapító tagja lett.
1951-ben a nagyhercegség az Európai Szén- és Acélközösség alapító tagja volt, 1952-től a szervezet székhelye is ide került. Luxemburg 6 év múlva az Európai Gazdasági Közösség alapító tagja lett. Az EU több fontos intézménye jelenleg is az ország fővárosában található.
2002-ben az euró lett az ország hivatalos valutája.
Államiságának története Az önálló luxemburgi állam létrejöttét és fennmaradását nagyrészt az európai nemzetközi erőviszonyok alakulása tette lehetővé. A napóleoni háborúkat lezáró 1815-ös bécsi kongresszus a korábban Franciaország által annektált luxemburgi hercegséget – amelyhez akkor hozzátartozott a mai Belgium Luxembourg tartományának területe is – független nagyhercegség rangjára emelte és nagyhercegének I. Vilmos holland királyt tette meg, mintegy kárpótlásul a holland király által a Rajna-vidéken elszenvedett területi veszteségekért. Az ekkor kialakult Nagy-Hollandiához tartozott egyébként az Egyesült Tartományok (a mai Hollandia), a volt Osztrák Németalföld (kb. a mai Belgium) valamint az utóbbitól addig külön álló Liège fejedelemsége.
A luxemburgi nagyhercegség egyúttal része lett a Német Konföderációnak, ennek a mintegy 40 államból álló szövetségnek, amelynek feladata Franciaország féken tartása volt; Luxembourg városában pedig ennek jegyében porosz helyőrség rendezkedett be.
Az így létrejött Luxemburg Nagyhercegség nyugati része (a mai belga tartomány) francia nyelvű volt (azaz a helyi vallon nyelvjárást beszélték), keleti részében pedig a német, illetve konkrétabban annak helyi nyelvjárása, a luxemburgi volt a beszélt nyelv.
A helyi lakosság passzívan fogadta a nagypolitikai fejleményeket. A holland király gyakorlatilag országa közönséges tartományaként kezelte a nagyhercegséget.
1830-ban a mai Belgium lakossága felkelt a holland uralom ellen és kikiáltotta függetlenségét. Luxemburg lakossága a belga felkelőket támogatta.
Ezúttal is a nagyhatalmak beavatkozására volt szükség: az 1831-es londoni szerződés („A XXIV. cikk Szerződése”) elválasztotta egymástól Belgiumot és Hollandiát. Luxemburgot mindkét fél magának követelte, végül a hosszan vajúdó „luxemburgi kérdést” ugyancsak Londonban oldották meg 1839-ben a nagyhercegség két részre osztásával: a nyugati részt Belgium kapta, a keleti, a lakosság tiltakozása ellenére, mint nagyhercegség, a holland királyság része maradt.