Az afta, egy fájdalmas, gyulladásos udvarral körülvett felületi hámhiány (fekély), amely elsősorban a szájüregben figyelhető meg a pofa, az ajkak, a szájpad, a nyelv és a garat nyálkahártyáján. Kialakulásának okai még nem teljesen tisztázottak, de kapcsolatban állnak a különböző faktorokra adott T-limfocita mediált immunválasszal. Más-más embernél különböző kiváltó okokra vezethető vissza, ezek lehetnek vitaminhiány, trauma, stressz, hormonális hatások, allergia, gasztro-intesztinális zavarok, vérképzőrendszeri elváltozások, vírusok, baktériumok, autoimmunitás és pszichés stressz. Mérete legtöbbször a 2–3 mm-től 2–3 cm-ig terjed, de ez függ a típusától, és ettől eltérő is lehet. Az aftákat lekaparható fibrines álhártya fedi. Spontán jelenik meg és spontán tűnik is el.
A fekélyek kialakulása időszakos és két fellángolás között teljesen meggyógyulnak. Az esetek többségében a 7–10 napig tartanak és a hámhiányos epizódok 3–6 alkalommal fordulnak elő évente. Legtöbbször a szájban, a szájnyálkahártya nem keratinizált felszínén jelentkezik (bárhol, kivéve rögzített fogíny, kemény szájpad és a nyelvhát), azonban jóval súlyosabb, ritkábban előforduló formájában érintheti a keratinizált szájnyálkahártya felszínét is. A tünetek az apró kellemetlenségtől egészen az evést és ivást is akadályozó tünetekig terjedhetnek. Súlyos formájában a tápanyaghiány miatt súlyvesztést és általános gyengeséget is okozhat. Az afta meglehetősen elterjedt, a népességnek kb. 20%-át érinti. Előfordulása gyakori gyermek- vagy ifjúkorban és az állapot általában évekig fennáll, mielőtt fokozatosan eltűnne. Közvetlen gyógymód nincs rá, kezelése elsősorban a fájdalom csökkentésére, a gyógyulási idő lerövidítésére és a fekélyes epizódok gyakoriságának csökkentésére irányul.
Tünetei Az aftás személynek nincsenek észrevehető szervi tünetei (a szájon kívül). Általánosan elmondható, hogy a betegség kórtünetének előjele lehet az égő, szúró érzés vagy viszketés, amelyek néhány órával megelőzik a fekély (lézió) megjelenését, illetve hogy a fájdalom sokszor nincs arányban a fekély kiterjedtségével és fizikai érintést követően rosszabbodik, különösen igaz ez bizonyos ételek és italok fogyasztását követően (pl. savas italok). A fájdalom a fekély kialakulását követő néhány napos időszakban a legrosszabb és a gyógyulás előrehaladtával együtt javul. Amennyiben a nyelven vannak ezek a fekélyek, akkor a beszéd és a rágás kényelmetlen lehet, ugyanakkor a lágy szájpadon, garaton, nyelőcsőn megjelenő fekélyek fájdalmas nyelést (odinofágia) is okozhatnak. A tünetek magukra a léziókra korlátozódnak. Fekélyes epizódok általában évente 3–6 alkalommal alakulnak ki, azonban súlyos betegség esetén a léziók jelenléte szinte állandósultnak mondható (újak alakulnak ki, mielőtt a régiek teljesen meggyógyulnának). Ez gyengeséget, krónikus fájdalmat okozhat és az evést is nehézkessé teheti. Súlyos esetben meggátolja a szükséges tápanyagbevitelt, amely így alultápláltsághoz és súlyvesztéshez vezet. Az aftás fekélyek jellemzően eritémás (gyulladásos bőrvörösség) elváltozásként indulnak, amelyek aztán fekéllyé fejlődnek, amelyeket sárgás-szürkés lekaparható fibrines álhártya fed. A fekélyt eritémás udvar veszi körül. Az afta mérete, száma, elhelyezkedése, gyógyulása és az egy-egy epizód között eltelt idő a fekély altípusától függ.
Okai bélyeg|Aftás fekélyek az ajak nyálkahártyáján. Jól látható az eritémás (gyulladásos) udvar a fekély körül
Kialakulásának oka nem teljesen tisztázott, de valószínűleg több okra vezethető vissza. Elképzelésként az is felmerült, hogy az afta nem önállóan létezik, hanem betegségek egy csoportja, amelynek különböző kiváltó okai lehetnek. Számos kutatási tanulmány próbált már azonosítani egy kiváltó organizmust, azonban úgy tűnik, hogy az afta nem fertőző és szexuálisan nem terjed. Úgy gondolják, hogy a nyálkahártya pusztulását a T-limfocita mediált immunválasza okozza, amely magában foglalja a sejtfehérje és a tumornekrózis-faktor α (TNF-α) képződését. A masztociták és a makrofágok szintén szerepet játszanak TNF-α-t és T-limfocitákat kiválasztva. A korai stádiumban lévő afták biopsziáját követő szövettani vizsgálat teljes gyulladásos beszűrődést mutatott, amelynek 80%-át T-limfociták alkották. Az aftában szenvedő személyek keringési rendszerében olyan limfociták találhatóak, amelyek reakcióba lépnek a hősokkfehérje (HSP), azaz a Hsp65 és Hsp60 91–105 peptidjeivel, illetve a CD4+ T-limfocita sejtek aránya a CD8+ T-limfocita sejtekhez képest az egyének perifériás vérében lecsökkent.
Annak ellenére, hogy a legtöbb kutató a rosszul szabályozott immunválasz-elméletet részesíti előnyben, a visszatérő aftás szájnyálkahártya-gyulladás sok szempontból máshogy viselkedik, mint egy autoimmun betegség. Nincs összefüggés az afta és más autoimmun betegségek között, amelyeket gyakran társítanak egymáshoz; közös autoantitestet nem találtak, a betegség hajlamos magától meggyógyulni ráadásul a kor előrehaladtával egyre inkább, mintsem hogy rosszabbodna és általában a vérsavó immunglobulinszintje normális.
A szájnyálkahártya T-limfocita-mediált pusztulására mutató bizonyítékok erősek, azonban e folyamat közvetlen kiváltó okai ismeretlenek és úgy gondolják, hogy amellett, hogy több ilyen is lehet, azok emberről emberre változnak. Ez azt feltételezi, hogy több lehetséges oka is lehet és mindegyik képes kiváltani a betegséget saját maga különböző altípusok formájában. Más szóval a betegség a különböző altípusainak különböző kiváltó okaik lehetnek. Ezek tekinthetőek három csoportnak, név szerint: elsődleges rosszul szabályozott immunválasz, szájnyálkahártya-gát csökkenése és a fokozott antigenikus érzékenység állapotai (lásd lentebb). Etiológiai faktorokat, mint gazdaszervezettel kapcsolatos vagy környezeti szintén számításba vesznek.
Immunitás Az aftás emberek legalább 40%-ának előfordult már a családjában a betegség, ami arra enged következtetni, hogy néhányunk genetikailag fogékonyabb a szájban kialakuló fekélyre. Számos humán leukocita antigént (HLA) összefüggésbe hoztak már az aftával, mint például a HLA-B12, HLA-B51, HLA-Cw7, HLA-A2, HLA-A11 és a HLA-DR2. A humán leukocita antigének feladata, hogy segítsék az immunrendszert a testazonos és testidegen sejtek felismerésében. Azonban az előbb említett HLA-k és a betegség között nem egyértelmű a kapcsolat, és etnikumtól függően változik is. Azoknál az embereknél, akiknek a családjában már előfordult afta, a betegség hajlamosabb súlyosabb formát ölteni és kisebb korban megjelenni, mint egyébként.
A stressz szintén hatással van az immunrendszerre, ami magyarázatot adhat arra, hogy miért mutat korrelációt néhány eset a stresszel. Az ilyen eseteknél sokszor állították a betegek, hogy az afta súlyosbodik a vizsgaidőszak alatt, majd pedig enyhül szabadság során. Vagylagosan felmerült az az elképzelés is, hogy az orális parafunkcionális megnyilvánulások, mint az ajkak harapdálása vagy a rágás jóval kifejezőbb a stresszes időszakokban, ezért a szájnyálkahártya kitettebb a kisebb sérüléseknek.
Az aftaszerű fekélyek olyan betegségek során is előfordulnak, amelyek magukban foglalják a szisztémás szabályozatlan immunválaszt, ilyen betegség lehet a ciklikus neutropénia vagy a HIV-fertőzés. A ciklikus neutropéniával szenvedő betegeknél a szájban kialakuló fekélyek sokkal súlyosabban jelennek meg a súlyos szabályozatlan immunválasz-periódusokban, a neutropénia mögöttes okának gyógyítása meggátolja a fekélyképződéses ciklus újrakezdődését. A CD8+ T-limfocita sejtek relatív százalékos növekedését a CD4+ T-limfocita sejtek számának csökkenése okozza, ez összefüggésben lehet HIV-fertőzés RAS típusú fekélyképződésével.
Nyálkahártya gát A nyálkahártya vastagságának fontos szerepe lehet az afta kialakulásában. A fekélyek többnyire a szájnyálkahártya nem keratinizált felszínén jönnek létre. Azok a tényezők, amelyek csökkentik a nyálkahártya vastagságát, növelik a fekélyek előfordulását, illetve ez fordítva is igaz, hogy azok a tényezők, amelyek elősegítik a nyálkahártya vastagodását, korrelálnak a csökkent fekélyképződéssel.
Az aftával összefüggő tápanyaghiány (B12, folsav és vas) szintén a szájnyálkahártya vastagságának csökkenését okozza (atrófia).
Helyi sérülés megint csak összefüggésben állhat az aftával, és az is ismert, hogy egy ilyen sérülés csökkentheti a szájnyálkahártyagátat. Ez bekövetkezhet szájba adott helyi érzéstelenítő során vagy egyéb fogászati kezelésnél vagy éles felszínű tárgy okozta sérülés által is (törött fog vagy fogkefe).
Hormonális tényezők képesek megváltoztatni a nyálkahártyagátat. Egy tanulmányban, egy aftában szenvedő nőkből álló kisebb csoportnál csökkent az aftás fekélyek előfordulása a menstruáció szekréciós (luteinizáló) fázisa során vagy a fogamzásgátló tabletták használatánál. Az előbbi fázis kapcsolatban van a progeszteron lecsökkent szintjével, a nyálkahártya proliferációjával és keratinizációjával. Ez az alcsoport sokszor tapasztal remissziós fázist terhesség során. Azonban más tanulmányok nem jeleztek ilyesfajta korrelációt az afta és a menstruációs periódusok vagy menopauza között.
Az afta a dohányzó emberek között ritka, ugyanakkor korreláció fedezhető fel a szokás időtartama és a betegség súlyossága között. A dohányhasználat kapcsolatban áll a szájnyálkahártya megnövekedett keratinizációjával. Extrém formájában akár leukoplakia vagy nikotin stomatis (dohányosok keratózisa) is kialakulhat. Ez a megnövekedett keratinizáció mechanikusan megerősíti a nyálkahártyát, ezáltal csökkentheti a fekélyek kialakulásának esélyét kisebb sérüléseket követően, vagy jóval szilárdabb akadályt jelent a mikrobáknak és antigéneknek, azonban ezek az összefüggések még nem teljesen tisztázottak. A nikotin szintén ismert az adrenalin szteroidtermelés stimulációjában vagy a TNF-α, interleukin-1 és interleukin-6 csökkent termeléséről. Úgy tűnik, hogy a füstmentes dohánytermékek szintén védenek az afták kialakulásától. Ismert, hogy az előzőleg nem érintett emberekben afták jelentek meg a dohányzás abbahagyását követően vagy súlyosbodott a betegség azoknál, akiknél előtte aftás fekélyképződés már jelen volt. A korreláció ellenére a dohányzás újbóli elkezdése nem hoz enyhülést a betegségben.
Antigenikus érzékenység Felmerült az az elmélet, hogy a betegség az antigenikus stimuláció következtében megnőtt érzékenység egy állapotának megjelenési formája, mint a hámszövet sejtjeire adott sejt mediált immunválasz eredményeként létrejövő keresztreakció. Néhányan azt vélelmezik, hogy az aftát a HLA II osztályú antigén kifejeződése okozza a hámszövet sejtjeiben normálisan is megtalálható HLA I osztályú antigénekkel együtt, aminek következtében az immunrendszer ezeket a sejteket idegenként és nem sajátként azonosítja. A kiváltó okok között különböző antigenikus okok találhatóak, úgymint L-forma streptococcus, herpesz simplex vírus, varicella-zoster vírus, adenovírus, cytomegalovírus.
Néhányan azzal érvelnek, hogy jelenleg nincs olyan elérhető bizonyíték, ami azt mutatná, hogy bármelyik fentebb említett organizmus képes lenne önmagában aftát okozni. Néhány aftás emberben kimutatható a szájnyálkahártya kötőszövetében herpeszvírus, mégsem mutatnak élő fertőzést. Néhány személynél a fekélyképződés a tünetmentes vírusürítéssel és a megemelkedett vírustiterrel egy időben történik. Azonban az antivírusgyógyszereknek nincs hatásuk az aftára.
Néhány esetben a folyamatosan visszatérő szájfekélyek lehetnek allergiás reakció megnyilvánulásai is. Lehetséges allergének bizonyos ételek (pl. csokoládé, kávé, eper, tojás, mogyoró, paradicsom, sajtok, citrusos gyümölcsök, benzoátok, fahéjaldehid és erősen savas ételek), fogkrémek és szájöblítők. Ahol az élelmiszer-allergének voltak felelősek, ott az allergénekkel történő érintkezést követő 12–24 órában kialakultak a szájfekélyek.