A Latin Unió (spanyolul Unión Latina, portugálul União Latina, franciául Union Latine, olaszul Unione latina, románul Uniunea Latină, katalánul Unió Llatina) az 1954-es Madridi Megegyezés Convenio constitutivo de la Union Latina (A Latin Unió megalapításáról szóló megegyezés). nyomán létrehozott kormányközi szervezet volt, melynek célja az újlatin nyelvű népek identitásának ápolása és kulturális örökségük értékesítése és terjesztése volt.
2012-ben pénzügyi válság sújtotta a szervezetet, ezért minden funkcióját leállították, elbocsátották a személyzetet, és a titkárság átszervezését szorgalmazták. Dissolution du Secrétariat Général de l’Union Latine (A Latin Unió Általános Titkárságának feloszlása). Hozzáférés: 2023. augusztus 30.
A szervezet jellege A Latin Uniót 1954-ben alapították, de csak 1983 óta működött ténylegesen. Tagjainak száma, a Madridi Megegyezés ratifikálása útján vagy utólagos csatlakozás révén – megszűnéséig –, 12-ről 38-ra nőtt. Megszűnésekor csaknem az összes olyan országot csoportosította, amelyek a tagjai lehetnek. Ezek a következő, 1992-ben leszögezett követelményeknek legalább egyikét teljesítették:
nyelvi követelmények: újlatin hivatalos nyelv; újlatin oktatási nyelv; újlatin nyelv a mindennapi kommunikáció eszközeként és a tömegkommunikációban; nyelvi és kulturális követelmények: számottevő újlatin nyelvű irodalom; többségében újlatin nyelvű írott sajtó, úgy a példányszámot, mint a kiadványok számát illetően; nagyarányú újlatin nyelvű televíziós adások; nagyarányú újlatin nyelvű rádióadások; kulturális követelmények: közvetlen vagy közvetett ókori római kulturális hagyaték, amelyhez a tagállamok hűségesek, és amelyet gyarapítanak, főleg a latin nyelv és az idegen újlatin nyelvek tanítása útján; a társadalom szervezettsége, főleg a jogrendszer terén; az alapvető szabadságjogok, az emberi jogok, a demokrácia, a tolerancia és a vallásszabadság általános elveinek tiszteletben tartása;
A Latin Unió eleinte Spanyolországra, Portugáliára, Latin-Amerikára és más volt spanyol és portugál gyarmatokra korlátozódott, de megszűnésekor a világ minden részén jelen volt. 36 állam volt a tagja és négy kormánynak (Argentínának, Mexikónak, a Szuverén Máltai Lovagrendnek és a Vatikánnak) volt megfigyelői státusza. Székhelye Párizsban volt. A Latin Unió költségvetését a tagországokra kirótt kötelező hozzájárulások táplálták.
A szervezet sokoldalú, minden tagállamot érintő projekteket fejlesztett ki, és képviseleti hálózattal rendelkezett húsz országban.
Az alábbi területeken tevékenykedett: a közös hagyaték értékállandóságának biztosítása, terjesztése és védelme, az alkotás és a kulturális cserék támogatása, a latinitás eszméjének fejlesztése és elmélyítése; az újlatin nyelvek (spanyol, portugál, francia, olasz, román és katalán) tanításának és tanulásának fellendítése jelenlétük biztosításával a oktatási rendszerek kínálatában és újító tananyagok kifejlesztésével; az újlatin nyelvek tudományos és technikai terminológiáinak gazdagítása, a tagországok közötti közreműködés fejlesztése a nyelvekkel kapcsolatos iparágak terén, az internetes hálózatok fejlődésének és használatának az elősegítése a latinitás keretén belül.
Hivatalos nyelvek
A Latin Unió hivatalos nyelvei a spanyol, a francia, az olasz, a portugál, a román és a katalán voltak. Az első négyet használták munkanyelvként. Minden általános elterjedésű szöveget lefordíttottak erre a négy nyelvre, egyeseket románra is.
Tagállamok A Latin Unió négy földrészen volt jelen. Tagállamai a következők voltak:
Az Unió négy, megfigyelő státusú országgal is rendelkezett:
Jegyzetek
Fordítás
Források A Latin Unió honlapja. Hozzáférés: 2017. március 15.
Kategória:Nemzetközi kulturális szervezetek Kategória:1954-ben alapított szervezetek