A Tiltott Város Kína fővárosában, Pekingben található palotaegyüttes, mely a Ming-dinasztiától a -dinasztia végéig, csaknem ötszáz éven át szolgált a kínai császárok lakóhelyeként, Kína ceremoniális és hatalmi központjaként.
Az 1406 és 1420 között épült komplexum 980 épületből, bennük 8707 szobából áll, és négyzetméteren (ebből m² beépített) terült el. Az épületegyüttes a hagyományos kínai palotaépítészet remekműve, és sok évszázadon át befolyásolta a kulturális és építészeti irányzatokat Kelet-Ázsiában és máshol is, sőt, ma is kifejti hatását. 1987-ben lett a világörökség része, az UNESCO a világ legnagyobb régi faépület-együtteseként tartja nyilván.
1925 óta a Tiltott Város a Palotamúzeum szervezeti keretébe tartozik. A múzeum hatalmas anyaga a Ming- és a -dinasztiák császári gyűjteményein alapul, de a kollekció egy része a kínai polgárháború nyomán a i Nemzeti Palotamúzeumban található.
Etimológia A Tiltott Város elnevezés a kínai (紫禁城) magyarul „Bíborszínű Tiltott Város”-ból ered. A „” kifejezés többféle tartalmat is hordoz. , vagy „bíbor”, az északi Sarkcsillag kínai elnevezése, amit a kínai asztrológiában az „égi császár” lakóhelye. A Tiltott Város ennek a földi megfelelője. A , azaz „tiltott” kifejezés arra utal, hogy senki nem léphetett be a területére engedély nélkül. A fallal övezett várost jelent. bélyegkép|260px|Az Isteni Hatalom kapuja, az északi kapu. Az alsó felirat jelentése "Palotamúzeum" (故宫博物院) A hely mai hétköznapi elnevezése „” (故宫), ami régi vagy volt palotát jelent. A múzeum hivatalos elnevezése „”, (故宫博物院).
Története Ming-dinasztia bélyegkép|balra|260px|A Tiltott város egy Ming-dinasztia idején készült hagyományos kínai festményen A Ming-dinasztia harmadik uralkodója, császár helyezte vissza a birodalom székhelyét .
A hatalmas építkezés 1406-ban kezdődött és a palota 1420-ra készült el. A terveket sok szakember készítette a császár munkaügyi minisztériumának ellenőrzése alatt. A fő tervezők, főépítészek és Nguyen An, egy vietnámi származású eunuch voltak. Az építkezési munka vezetői, főmérnökei és voltak.
Az építkezés 15 évig tartott. A viszonylag rövid építési időhöz százezres nagyságrendben volt szükség kézművesekre és milliós nagyságrendben építőmunkásokra.
A legfontosabb csarnokok pillérei eredetileg a Phoebe nanmu (楠木) nevű, Délnyugat-Kínában honos örökzöld trópusi keményfa egy-egy példányából készültek. A Csing-dinasztia idején sorra került átépítések során ezt már nem tudták megismételni; az új oszlopokat több fenyőfa törzséből állították össze.Az egyetlen, a Phobe nanmu törzseiből készült oszlopokkal épült csarnok Zhu Di sírjánál maradt fenn Peking mellett (Ming-sírok). Ez az épület kissé elmarad méreteiben a Legfelső Harmónia csarnoka mögött. China.org.cn: The Thirteen Ming Tombs in Beijing
A csarnokok alapjául szolgáló terraszok kőborítása Peking környéki bányákból származik. A legnagyobb kövek szállítását csak télen tudták megoldani, amikor is az út mentén ásott kutakból locsolták a talajt, és az így keletkezett jégfelületen vontatták a helyszínre a köveket.
A fő csarnokok padlózatát úgynevezett aranytéglákkal (金砖, jīnzhuān), burkolták, amiket és környékén kitermelt agyagból égettek. Egy-egy tétel kiégetése hónapokig tartó folyamat volt, és ennek eredményeképpen rendkívül sima felületű csempetéglák keletkeztek, amelyek ütésre fémes hangot adtak.p 21, Yu (1984) A csarnokok belső padlóburkolata nagyrészt ma is eredeti, 600 éves.
A Tiltott Várost körülvevő csatornákból kitermelt földet egy mesterséges domb, a Szén-hegy létrehozására használták az északi oldalon.p 20, Yu (1984)
császár már az építkezés ideje alatt a helyszínre látogatott. 1420-ban aztán hivatalosan is használatba vette a palotarendszert, és Peking lett a császárság fővárosa. Azonban alig kilenc hónappal később a három fő csarnok a trónteremmel együtt leégett, és újjáépítésük 23 évig tartott.
1420 és 1644 között a Tiltott Város a Ming-dinasztia székhelye volt. 1644 áprilisában felkelők foglalták el vezetésével, aki a „-dinasztia” első császárának kiáltatta ki magát. Hamarosan azonban menekülnie kellett a Ming-csapatok és a mandzsuk egyesült erői elől, de előtte felgyújtatta a császári palotát.
1644 októberére az eredetileg a Mingek által behívott mandzsuk átvették a hatalmat Észak-Kínában, és az ifjú császárt egész Kína uralkodójának kiáltották ki, mint a első császárát. A uralkodók megváltoztatták a palota néhány épületének nevét, hogy a „harmóniát” hangsúlyozzák a „hatalom” helyett, valamint a kínai mellett mandzsu nyelven is elhelyezték a feliratokat. Saját vallásukból kiindulva sámánista elemeket is bevezettek a palota jelképrendszerébe.
1860-ban, a második ópiumháború során, angol-francia csapatok foglalták el a Tiltott Várost. 1900-ban menekülésre kényszerült a palotából a boxerlázadás idején, majd a lázadást leverő nyugati csapatok foglalták el azt.
Köztársasági kor 1912-ben, császár lemondásával a Tiltott Város – miután összesen 24 császárnak (14 a Ming-dinasztiából, 10 a -dinasztiából) adott otthont – megszűnt a kínai hatalom központja lenni. A köztársasági Kína 1924-ig biztosította számára a belső udvar használatát, de 1924-ben, egy puccs után hadúr nyomására onnan is távoznia kellett.
A Palota Múzeum 1925. október 10-én nyílt meg a Tiltott Városban. Első igazgatója (1880–1937) volt, és az 1925–1931-es időszakban a gyűjteményt békés körülmények között mutathatták be a látogatók tömegeinek.
Japán kínai agressziója azonban egyre szélesebb méreteket öltött, és 1933-ban, a második kínai–japán háború előszelei miatt evakuálni kellett a nemzeti kincseket a múzeumból. 1934. január 31-re ládába csomagolták a múzeum gyűjteményét, és azt öt csoportra osztva, különböző útvonalakon ba szállították. A gyűjtemény kezelőinek a háborús körülmények között még arra is volt erejük, hogy egy reprezentatív kollekciót Moszkvába és Leningrádba küldjenek kiállítani 1937-ben. Ezek a darabok végül 1942 decemberében érkeztek vissza ba, akkor pedig Kína meg nem szállt részeire utaztatták kiállításokra.
A gyűjtemény azonban a második világháború után két részre szakadt. Nagyobb részüket újra a Tiltott Városban helyezték el, de egy másik részét a erői Tajvan szigetére szállították 1947-ben. Ezt a viszonylag kis méretű, de nagyon értékes kollekciót 1965-ig raktárban tartották, majd a tajpeji Nemzeti Palotamúzeumban tárták újra a nyilvánosság elé. bélyegkép|A Dicsőséges Keleti kapu felújítás alatt a 16 éves restaurációs munka keretében
Kínai Népköztársaság A Kínai Népköztársaság kikiáltása után (az eseményre 1949. október 1-jén, a Tienanmen téren, a Tiltott Város főbejárata előtt került sor) csak kisebb károk érték a palotát, bár a következő két évtizedben ijesztő javaslatok is elhangzottak hasznosítására (többek között szórakoztató park vagy közlekedési csomópont kialakítását is javasolták a helyén).
A kulturális forradalom idején, 1966-ban a vörösgárdisták itt is megjelentek és provokatív akciókat hajtottak végre, többek között néhány műkincset megsemmisítettek, és „forradalmi” agyagszobrokat állítottak a helyükre. miniszterelnök azonban egy zászlóalj katonát küldött oda a műemlék megvédésére, akik 1966-tól egészen 1971-ig hermetikusan zárva tartották a Tiltott Várost.
Az UNESCO 1987-ben felvette a világörökségi listára „a Ming és dinasztiák császári palotái” néven. 2004-ben a városban lévő palotát is csatolták ehhez a világörökségi helyszínhez, aminek a neve így „a Ming és dinasztiák császári palotái Pekingben és ” lett.
A Palota Múzeum a 2000-es években nagyszabású felújítási munkákba kezdett az épületegyüttes területén azzal a céllal, hogy 16 év alatt minden egyes épületet az 1912 előtti állapotban állítsanak helyre.
A kereskedelmi létesítmények megjelenése a Tiltott Város területén a kilencvenes évektől nagy vitákat váltott ki. 2000-ben egy Starbucks kávézó nyílt meg, ami fokozta a kritikákat. Ez az üzlet végül 2007-ben bezárt. A kínai sajtó többször támadta azt a gyakorlatot is, hogy az emléktárgyüzletekből kizárják a kínai vásárlókat, azzal a céllal, hogy a külföldieknek magasabb áron értékesíthessék árujukat.
2005-ben az IBM és a Palota Múzeum bejelentette, hogy közös projektben elkészítik a Tiltott Város háromdimenziós virtuális modelljét. A munka 2008-ra készült el.
Főbb építmények bélyegkép|középre|680px| A Tiltott Város északról, a Szén-hegyről nézve bélyegkép|350px|A Tiltott Város alaprajza. A piros betűjelekhez lásd a jelmagyarázatot
- – - A belső és a külső udvarok közötti megközelítő választóvonal.
A. Déli kapu B. Az isteni hatalom kapuja C. Nyugati dicsőséges kapu D. Keleti dicsőséges kapu E. Saroktornyok F. A legfőbb harmónia kapuja G. A legfőbb harmonia csarnoka
H. A katonai dicsőség csarnoka J. Az irodalmi dicsőség csarnoka K. A három déli hely L. Az égi tisztaság palotája M. Császári kert N. A szellemi művelődés csarnoka O. A csendes örökkévalóság palotája
A Tiltott Város a világ legnagyobb fennmaradt palotaegyüttese, 72 hektáros területen. Alaprajza téglalap alakú, hossza északról délre 961 méter, keletről nyugatra 753 méter. 980 épületében 8707 helyiség található. A Tiltott Várost építői az ősi, fallal körülvett Peking központjának, egyben a birodalom központjának, és egyúttal a világ középpontjának is szánták. (Kína nevének jelentése saját nyelvükön magyarra fordítva „A közép birodalma”.) A palotarendszert a császári város, ez utóbbit a belső város vette körül, ettől délre terült el a külső város.
A palotaegyüttes a mai város szerkezetében is központi helyet foglal el. Észak-déli tengelye egybeesik az egész város hasonló tengelyével, áthaladva a Mennyei béke terén, a legnagyobb ünnepi rendezvények helyszínén. A tengely csillagászatilag nem pontosan észak-déli irányú, attól 2 fokkal eltér. Egyes felvetések szerint a palota létrehozásakor, a Juan-dinasztia idején ezt a tengelyt a csaknem pontosan északra fekvő nyári fővárossal, Xanaduval () akarták egyeztetni.
Falak és kapuk bélyegkép|balra|A déli kapu, a Tiltott Város főbejárata, két előreugró szárnnyal bélyegkép|balra|Az északnyugati saroktorony A Tiltott Várost 7,9 méter magas bíborszínű fal, valamint egy hat méter mély, 52 méter széles árok veszi körül. A falak vastagsága az alapnál 8,62 méter, tetejükön 6,62 méter. A falak a védelmi szerepen túl a belső, magasabb térszint megtámasztására is szolgálnak. Anyaguk belül döngölt föld, amit kívül mindkét oldalukon három réteg speciális tégla borít, a téglák közében habarccsal.p. 32, Yu (1984)
A komplexum négy sarkán bonyolult tetőzetű tornyok (E) vannak, mindegyik tetején 72 gerinc-redővel, ahogy az a Szung-dinasztia korabeli Teng herceg pavilonja és a Sárga Daru tornya tetejének régi ábrázolásairól ismert. Ezek a tornyok láthatók leginkább kívülről, és számos népi hagyomány kapcsolódik hozzájuk. Az egyik legenda szerint a korai -dinasztia idején egy felújítás után a kézművesek nem tudták visszaépíteni a tetőzetet, csak a halhatatlan, legendás ácsmester segítségével.
A Tiltott Város minden oldalán egy-egy kapu található. A déli falon nyílik a főkapu, a Meridián-kapu (Vu Men, Vu-kapu) (A). (A Tiltott Város előtt, a Meridián-kaput eltakaró -kapu,, ami a bejárat feletti Mao-képről ismert a pekingi fotókról, szigorúan véve nem része a Tiltott Városnak; az a régi „belső városon” belüli „császári város” bejárataként szolgált.)
Az északi oldal kapujának neve: isteni hatalom kapuja. A keleti (D) és nyugati dicsőséges kapuk (C) a megfelelő oldalakon találhatók. Minden kaput kilencszer kilenc aranyszegecs díszít, kivéve a keleti kaput, ahol csak nyolc sor van ezekből.p. 25, Yu (1984)