A budavári labirintus, budai Várbarlang, török pincék, várhegyi mésztufabarlang, várhegyi barlang, budavári pincebarlangok, budavári barlangpincék a budapesti Várhegy belsejében helyezkedik el. Eredetileg természetes képződmény, a Várhegyet borító mészkő-mésztufa és az alatta lévő márga között a hőforrások mosták ki a természetes üregeket, amikhez később házak pincéit és kútjait is hozzácsatolták, majd egyéb kiterjedt bővítéseket is végeztek. A barlangrendszer és a pincerendszer nagyjából 12 méter mélyen húzódik és a mesterséges részeivel együtt 3,3 km hosszú. A nagyközönség számára megnyitott járatok a Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapján történő előzetes jegyvásárlást követően, csoportosan járhatók be magyar vagy angol nyelven beszélő túravezető segítségével.

Leírás Kiépített (nem feltétlenül üzemelő) bejáratai: Úri utca 9. Úri utca 51. kapubejárója Lovas út 4/A. Lovas út 4/B. Lovas út 4/C Sziklakórház Atombunker Múzeum Lovas úti felszíni parkolónál - I. ker. Önkormányzat alatti óvóhely vészkijárata Dísz tér 1-2. Mátyás-templom mellett álló üvegkalitka, Szentháromság utca 2. Régi városháza épületében. Szentháromság utca 13. alatt a trafik helyén, Sziklakórház hivatalos vészkijáratát ki-, és bejárat Dárda utca 2. pince, Országház utca 16. (sétálóutcáról) – a Budai Vár-barlang hivatalos, természetvédelmi bejárata Szentháromság tér (parkból, mellé üveglift építésével), Déli futárfolyosó a Hunyadi út alatti támfalban, Halászbástya északi futárfolyosó.

Történet 262px|bélyegkép|A Budai Vár-barlang egyik bejárata (Mátyás-templom előtti üvegkalitka) 262px|bélyegkép|A Budai Vár-barlangban lévő egyik kút Őskor és középkor

A várhegyi mésztufabarlang a földtörténet hajnalán hévizes feltörések, kimosódások révén jött létre. A barlangfülkéket a tárgyi leletek alapján már az itt élő ősemberek is használták évvel ezelőtt.

A 13. században víz tárolására és pincének használták az üregeket. Később hadi és gazdasági megfontolásokból összekötötték egymással és a Vár házainak pincéivel, így a Várhegy gyomrában valóságos labirintus jött létre.

Barlangkutatás

A Budai Váralagút 1856-os munkálatai során már észleltek vízbetöréseket, ami arra késztette az építtetőket, hogy a Várhegy hidrológiai és morfológiai tulajdonságait vizsgáltassák. 1874–1896 között a Mátyás-templom nagyarányú újjáépítése kapcsán több beszakadás és berogyás keletkezett, melynek felderítése nem tűrt halasztást. Schubert Ignác budapesti mérnök e megbízás alapján az 1880-as években a várhegyi pince és üregrendszerét részletesen felmérte, több mint 10 kilométer hosszban az akkor még nem átjárható üregeket. 1897-ben és 1899-ben a Szentháromság téren útbeszakadás történt, melyekről pontos geodéziai felmérés is készült. Szontágh Tamás Schubert 1885-ben elkészült térképei felhasználásával készítette el 1908-ban az Váralagút víztelenítési munkáira vonatkozó tanulmányt.

A barlangrendszer módszeres feltárására 1930-as években került sor Kadić Ottokár barlangkutató irányítása alatt, miután felvetődött, hogy nem csupán mesterséges üregek, hanem természetes barlangrendszer van a hegyben.

A barlang- és pincerendszer modern kori hasznosítása 262px|bélyegkép|A Budai Vár-barlang emléktáblája

1935-ben látogathatóvá tették az üregek egy részét, és ezek az ezt követő években a bennük talált csontokat bemutató kiállításoknak adtak helyet.

1939-től megfeszített munkával építették, majd 1944 februárjában megnyílt a Székesfőváros Sebészeti Szükségkórháza. A létesítményt 300 ember befogadására tervezték. Budapest ostroma alatt azonban teljesen megtelt sebesültekkel, szemtanúk beszámolói szerint 650–700 embert is bezsúfoltak. Továbbá, aki nem fért be a kórházba, az 1942-ben óvóhelynek átépített rendszerbe nyíló több átjárón keresztül barlangtermekben, hordágyakra és szalmazsákokra fektetve helyezték el. Német katonákat is elláttak itt, de ők zömében a saját barlangrészükbe mentek.

1949-ig tífusz elleni védőoltást készítettek itt jugoszláv exportra. Az 1950-es évek elején a létesítményt titkosították, a LOSK 0101/1-es rejtjelszámot kapta a szigorúan titkos minősítés mellé (a titkosítást csak 2002-ben oldották fel). A hidegháborús feszültség hatására döntöttek a kórház bővítéséről, így 1952-ben új kórtermet alakítottak ki és megkezdték a létesítmény felszerelését, vasbeton szerkezetekkel való megerősítését.

1956. október 25-én megnyílt a még nem teljesen kész kórház és ellátta a sebesült civileket, katonákat. A forradalom leverése után rövid ideig börtönkórházként működött.

1958-1962 között átépítették és kibővítették, hogy vegyi vagy atomtámadás esetén is használható legyen. Ekkor épült az egészségügyi áteresztő, lég- és vízkezelő rendszer. Kiépült a Dunához egy közvetlen vízvezeték és szivattyúrendszer, harcigáz-szűrő rendszer és energiaellátó rendszer. A kórház színvonalára jellemző, hogy légkondicionáló berendezéssel is ellátták. A haditechnikai fejlődés miatt azonban már az 1960-as évek végére elavult lett a létesítmény.

1961-ben ismét látogathatóvá lett barlangmúzeumként, majd 1965-ben megnyitották az Úri utcai bejáratot is. A múzeum ebben az időszakban a középkori királyok várromjainál talált tárgyakat mutatta be. bélyegkép|262px|Budai Vár-barlang

Az 1980-as évektől napjainkig 1984-ben panoptikum nyílt, 1997-től pedig a várbarlang négyezer négyzetméteren kiállításoknak és szellemi műhelyeknek is otthont adott. Az irodalmi, bölcseleti, képzőművészeti, filmes és zenei programokban meghatározó szerepet kapott a labirintustematika. 1986-ban itt forgatták a Linda televíziós sorozat Panoptikum című epizódját.

1989. március 1-jén több helyen is megsüllyedtek és beomlottak a járatok. Emiatt a barlang feletti utcákban addig közlekedő 16-os és a 116-os buszok útvonalát lerövidítették, továbbá az Ikarus 260-asok helyett 1994-ig a Ikarus 521-es típus kisebb tengelyterhelésű kocsijait osztották be a Moszkva tér és a Budavári sikló között megindult Várbusz vonalára.Olvasnivaló: Autóbusz közlekedés a Várban - egyker.blog.hu, 2015.05.31.

A kiállítást 1984 óta engedély nélkül működtető vállalkozás tevékenységének folytatását 2011 júliusában megszüntette a hatóság, és a barlangrendszert lezárta a nagyközönség elől. Négy hónappal később, 2011. november 21-én a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság üzemeltetésében újra megnyitott a barlangrendszer a látogatók számára. Az eset jelentős médiavisszhangot kapott, és a korábbi üzemeltető által a hatóság ellen indított, több évre elhúzódó bírósági eljárást csak a Kúria 2013. júniusi ítélete zárta le. A bírósági ítélet értelmében a barlangnál mint fokozottan védett természeti értéknél az engedély nélküli használat önmagában veszélyeztető állapotot, magatartást jelent, a Budavári Labirintus Kft. a barlang területét mindvégig úgy tartotta birtokában, hogy ehhez semmilyen jogcíme nem volt, és megfelelő engedélyekkel sem rendelkezett.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Budai-hegységben található Budai Vár-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai a felügyelőség engedélyével látogathatók. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Budai-hegységben lévő Budai Vár-barlang fokozottan védett barlang. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Budai Vár-barlang (Budai-hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Budapest I. kerületében lévő, 4762-1 barlangkataszteri számú és 23886 lelőhely-azonosítójú Budai Vár-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. A barlang 2018-ban részben újra panoptikumként funkcionált, részben pedig a kőtárból származó tárgyakat mutattak be.

Jegyzetek

Források

Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old. Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 14. old. Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64208. old. Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20920. old. Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6374. old. Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 203–207., 277., 291. old. Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2338. old. A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65482. old. Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 212. old. Szabó Balázs: A Várbarlang fejlesztési koncepciója (2011) Szabó Balázs: A Budai Vár rejtelmei cikksorozat (2014–2015) Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. old. labirintus.eu

További információk A Budavári Labirintus hivatalos honlapja Részletgazdag információs oldal Korábbi honlap Budai Vár-barlang (A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja) Kadić Ottokár: A budavári barlangpincék, a várhegyi barlang és a barlangtani gyűjtemény ismertetése. Barlangvilág, 1942. (12. köt.) 3–4. füzet. 49–75. old. (13 képpel) Kadić Ottokár: Budavári pincék jegyzetfüzet Győrffy Sándorné Mottl Mária: A várhegyi barlangpincék ópleisztocén emlősfaunája. Barlangkutatás, 1943. (16. köt.) 3. füzet. 276–284. old.

Kapcsolódó szócikkek

Kategória:Budapest I. kerületének építményei Kategória:Budai Várnegyed Kategória:Barlangok a Budai-hegységben Kategória:Magyarországi régészeti lelőhelyek