Zsófia görög királyné, született Zsófia porosz királyi hercegnő (, , magyaros átírásban Vaszílisza Szofía tisz Eládasz, teljes nevén Sophie Dorothea Ulrike Alice; Potsdam, 1870. június 14. – Frankfurt am Main, 1932. január 13.) porosz királyi és német császári hercegnő, házassága révén dán hercegné és Görögország királynéja.
Élete Származása és gyermekkora balra|70px Zsófia porosz királyi hercegnő 1870. június 14-én jött világra a potsdami Neues Palaisban III. Frigyes német császár (1831–1888) és Viktória brit királyi hercegnő (1840–1901) hetedik gyermekeként, egyben harmadik leányaként. Édesapja még csupán trónörökösi rangban volt születésekor, a porosz királyi címet a hercegnő nagyapja viselte. Édesanyja a brit királyi családól származott; Viktória brit királynő legidősebb leánya volt. E rokoni szál révén a brit uralkodónő jelentős befolyást gyakorolt gyermekeire és unokáira egyaránt.
A porosz hercegnőt családi körben a Sossy becenéven ismerték – a név állítólag azért született meg, hogy rímeljen hozzá legközelebb álló testvére, Mossy becenevével. A két nővér volt a legfiatalabb a családban, és idősebb testvéreiktől eltérően közel álltak szüleikhez, főleg édesanyjukhoz. A nagyobb testvérek közül két fiúgyermek korán elhalálozott, a többiek pedig inkább a „vaskancellár” politikai irányvonalát támogatták, semmint szüleik liberalizmusát. Minthogy a német nagyszülők figyelmének középpontjában az idősebb testvérek álltak, Zsófia hercegnő nevelése ily módon teljes egészében édesanyjára maradt, abba a német császári pár nem szólt bele. Viktória brit királyi hercegnő angol szellemben taníttatta és nevelte a hercegnőt, angol dadákat és nevelőnőket fogadott mellé és sok időt töltött vele a brit királyi udvarban és a család nyaralójában.
Házassága és gyermekei
Édesapja halálát követően alig pár hónappal Zsófia porosz hercegnőt eljegyezte a görög király legidősebb fia és örököse, Konstantin görög királyi és spártai herceg (1868–1923). Zsófia hercegnő és a görög trónörökösként a Spárta hercege címet viselő Konstantin herceg 1884 körül találkoztak, mialatt a görög királyfi tanulóéveit töltötte német földön és a német hadseregben is szolgált. A szerelmi kapcsolatnak az sem jelentett akadályt, hogy a porosz hercegnő és a görög trónörökös többszörösen is rokonságban álltak: egyrészről másodfokú unokatestvérek voltak III. Frigyes Vilmos porosz király leszármazottjai révén, másrészről harmadfokú unokatestvérek Pál orosz cár révén. Annak ellenére, hogy Viktória brit királynő és II. Vilmos német császár is támogatták a házasságot, az özvegy német anyacsászárné csak nehéz szívvel egyezett bele leánya választásába, mivel a görög trónt túlságosan „ingatagnak”, az országot pedig fejletlennek ítélte meg. A frigynek a vőlegény családja részéről is akadtak ellenzői, elsősorban a vallási ellentétet – a porosz hercegnő lutheránus, a görög királyi család ortodox hitű volt – tartva szem előtt. Az ifjú párnak mégis sikerült megszereznie családjaik beleegyezését. Az eljegyzést 1888. szeptember 3-án jelentették be hivatalosan.
A porosz királyi hercegnő és a görög trónörökös esküvőjét 1889. október 27-én tartották a görög fővárosban, ünnepélyes keretek között. A párt két szertartás, egy evangélikus és egy ortodox keretében is összeadták. A nyilvános ceremóniát követően tűzijátékot és különböző nyilvános ünnepségeket rendeztek; a királyi palotában tartott fogadáson valamennyi európai uralkodócsalád képviseltette magát. Az orosz cár értékes briliánsokat és egy ezüst és kristály teáskészletet küldött ajándékba a friss házasoknak. A házastársak viszonyát végig harmónia és egyetértés jellemezte, noha Zsófia hercegné eleinte nehezen kezelte férje csapodár természetét. A görög trónörökös több asszonnyal is viszonyt létesített, de ezek felett – hasonló sorsú anyósa tanácsát követve – felesége a családi béke kedvéért szemet hunyt. Angol stílusú életvitelt folytattak, ami elsősorban a német anyacsászárné gondoskodásának és leánya életébe való beleszólásának köszönhető. A porosz királyleány gyorsan beilleszkedett új családjába, bár közte és anyósa, továbbá energikus sógornéja, Aliz battenbergi hercegnő között gyakorta keletkeztek kisebb súrlódások. A házaspár legközelebb Miklós görög királyi herceghez és feleségéhez, Jelena Vlagyimirovna orosz nagyhercegnőhöz állt. Konstantin görög trónörökösnek és Zsófia porosz hercegnőnek hat gyermeke született: bélyegkép|jobbra|200px|Zsófia görög királyné leányaival (1913) György (1890–1947), később Görögország királya, felesége Erzsébet román királyi hercegnő Sándor (1893–1920), később Görögország királya, felesége Aszpaszía Mánosz Ilona (1896–1982), házassága révén Románia anyakirálynéja Pál (1901–1964), később Görögország királya, felesége Friderika hannoveri hercegnő Irén (1904–1974), házassága révén Horvátország királynéja és Aosta hercegnéje Katalin (1913–2007), férje Richard Brandam.
Zsófia porosz hercegnő férjezett asszonyként is rendszeres levelezést folytatott édesanyjával, és viszonylagos gyakorisággal találkoztak. Az anyacsászárné számos módon próbált meg beleszólni leánya életébe és nevelési módszereibe. Emellett a hercegnő folyamatosan tartotta a kapcsolatot Viktória és Margit nővéreivel, tanácsokat és jótékonysági intézmények számára adományokat kérve tőlük. Ugyanakkor maga Zsófia hercegnő is előszeretettel adott kért vagy kéretlen tanácsokat; figyelme jóformán a legapróbb részletekre is kiterjedt magánéletében és királynéi teendőit illetően egyaránt. A királyné „finom lelkű és félénk” asszony volt, aki legtöbb idejét gyermekeinek szentelte. Saját magához hasonlóan őket is angol szellemben neveltette, a család minden nyáron több hetet töltött a szigetországban, illetve az Amphitrité nevű jachttal görög szigeteken nyaraltak.
Görög királynéként
Zsófia porosz hercegnőt a görögök szeretettel fogadták, esküvője a trónörökössel nagy lelkesedést váltott ki. A német udvar szintén előnyt remélt a házasságkötésből, ellenben a franciák attól tartottak, hogy a porosz hercegnő majd a Hármas Szövetség felé tereli a görögöket. A trónörökös házaspár először egy francia stílusú villában élt, míg fel nem épült számukra a jóval reprezentatívabb trónörökösi palota, ami később királyi és elnöki palotaként egyaránt szolgált. Zsófia hercegné személyesen utazott el akár külföldre is, hogy a megfelelő bútorokat és egyéb dísztárgyakat kiválassza és megvásárolja a palotába. A trónörökösné emellett görög nyelvleckéket és történelemórákat vett, illetve igyekezett megismerkedni országa kultúrájával.
Két évvel házasságkötését követően új családja elvárásainak megfelelően Zsófia görög trónörökösné bejelentette, hogy fogadott hazája iránti tisztelete jeléül átkeresztelkedik az ortodox hitre, elhagyva addigi evangélikus vallását. A döntés már a görög uralkodócsaládban is ellenségeskedést szított: míg a király a görög, addig orosz felesége a szláv vonásokat képviselő pátriárka személyét javasolta a trónörökösné tanítójának. A szigorú lutheranizmusáról híres porosz királyi családban a hercegnő elhatározása még komolyabb konfliktusokat eredményezett: az éppen várandós Auguszta Viktória német császárné német területről való kitiltással fenyegette sógornéját. Közeli családtagjai szerint a mélyen vallásos német császárné olyannyira felidegesítette magát a kérdésen, hogy emiatt idő előtt hozta világra fiát. A feleségéért és újszülött fiáért aggódó II. Vilmos német császár ki is tiltotta országából Zsófia hercegnőt, aki viszont édesanyja tanácsát követve ezt figyelmen kívül hagyta, és mind gyakrabban látogatott haza. A kapcsolat a testvérek között ilyenformán egy idő után megjavult.
Az 1897-es görög–oszmán háború elvesztéséért elsősorban Konstantin trónörököst tették felelőssé. A közvélemény olyannyira erősen támadta őt, hogy a herceg családjával külföldi katonai kiképzés ürügyén felesége szülőföldjére költözött. Németországban a herceg báró Colmar von der Goltz társaságában katonáskodott; Zsófia porosz hercegnő a 3. testőrezred tiszteletbeli parancsnoki rangjára emelkedett – bátyja, a német császár ezzel a gesztussal kívánta kifejezni megbocsátását az átkeresztelkedési ügy miatt. A görög trónörökösi pár 1899-ben tért vissza országába.
Első uralkodása (1913–1917)
Az első Balkán-háború megnyerése után a görögök és a bolgárok nem tudtak megegyezésre jutni a szerzett területek elosztásáról. A görög uralkodó emiatt Szalonikibe utazott, ahol 1913. március 18-án egy görög anarchista meggyilkolta. Az új uralkodó így Konstantin királyi herceg lett, felesége ennek megfelelően királynéi méltóságba emelkedett. Uralmuk megszilárdulásához és a királyi pár elfogadottságához jelentősen hozzájárult a második Balkán-háború sikeres kimenetele és a bolgárok legyőzése. A királyi pár eleinte nagy népszerűségnek örvendett, melyben közrejátszott továbbra is szerény, visszafogott életvitelük és a királyné számtalan jótékonysági akciója is. Az állatbarátságáról híres királyné különös gondot fordított a higiéniára és a közegészség fejlesztésére: több kórházat, köztük kifejezetten gyermekekkel és szülészettel foglalkozó intézményeket is létrehozott. Az 1897-es „harmincnapos”, oszmánok elleni háborúban a királyi család nőtagjaival együtt önkéntes vöröskeresztes ápolónőként dolgozott és katonai kórházakat állíttatott fel. Az első Balkán-háború alatt anyósával és sógornéival pénzalapot hozott létre a célból, hogy a befolyt összegből kórházakat építsenek. Később a háborús sebesültek jobb ellátásának érdekében angol ápolónőket hívott az országba. Az oktatási rendszer megreformálására több javaslatot tett, elsősorban az ápolónővérek képzésének javítására vonatkozóan. A nők helyzetét előmozdítandó számos munkalehetőséget teremtett számukra a kézműipar és a művészetek felkarolásával, valamint egy mozgalmat is létrehozott a Görög Nőszövetség néven. A királyné kedvelte a növényeket, nevéhez fűződik a főváros parkosításának megkezdése és a kiírott erdők újratelepítésének pártfogolása. bélyegkép|jobbra|220px|Zsófia görög királyné arcmása (1915, Jeórjiosz Jakovídisz) Az első világháború kitörésekor a görög király országa semlegességének megőrzése mellett döntött. A király megítélése szerint a balkáni konfliktusokban meggyengült országa hadereje, ezért nem szándékozott belépni a háborúba. A görög uralkodócsalád ráadásul mindkét fél uralkodóival szoros rokoni kapcsolatot ápolt. Az antant hatalmakkal szimpatizáló kormány és elsősorban a miniszterelnök, Elefthériosz Venizélosz a görögök hadba lépését támogatta, mivel az antanthoz való csatlakozás a törökök végleges legyőzésével kecsegtetett. A közvélemény és a kormány az uralkodó feleségét tette felelőssé azért, hogy a király inkább a központi hatalmakhoz húz, németbarátsággal vádolva a királynét. Később a királyné és a német császár között váltott telegramok nyilvánosságra kerültek, s némelyikben a született porosz királyleány „aljas disznóknak” nevezi az antant hatalmakat és a görögök együttműködéséről biztosítja bátyját. A királyi nyári palota leégése – amit feltehetően szándékosan gyújtottak fel – és az antant flotta blokádja hatására 1917. június 11-én a görög király lemondott a trónról második fia javára, minthogy elsőszülött gyermekét szintén németbarátsággal vádolták. Az antant hatalmak vezetői már korábban is arra sürgették a görög miniszterelnököt, hogy késztesse lemondásra a királyt, de egészen a februári orosz forradalomig az orosz cár kiállt a görög uralkodópár mellett.