A Gömör–Szepesi-érchegység vagy Szlovák-érchegység (szlovákul Slovenské rudohorie vagy Spišsko-gemerské rudohorie) az Északnyugati-Kárpátok belső vonulatán húzódó középhegység. Zöme Szlovákiában, egy csekély hányada Magyarországon található (Aggteleki-karszt). Méreteiben a legkiterjedtebb szlovákiai hegység.
A közte és a Bükk között elterülő néprajzi tájegység neve Gömör, régiesen Gömörország.
Tarka geológiai felépítésének köszönhetően a múltban a hegységben különböző érceket bányásztak. Az ércbányászat legfőképpen a 14. és 19. század között volt jelentős. Az alsósajói szideritet a mai napig folyamatosan tárják fel.
Masszív gyakran lapos domborzata van. A többi szlovákiai hegységtől eltérően csak egy kicsi katlana van (lásd: Rozsnyói-völgy). Hegyi jellege csak délen jellemző.
Alapvető adatok Legmagasabb csúcsa: Stolica (1476 m) hossza: kb. 140 km szélessége: kb. 40 km területe: kb. 4000 km²
Geológiai szerkezete Bonyolult geológiai felépítése úgy alakult ki, hogy a Vepori- és Gömöri-aljzattakaró-rendszer túlnyomórészt prekambriumi illetve a paleozoikum korai időszakában kialakult (paleozoós) metamorf kőzetekbe a karbon időszakban gránit intrúziók nyomultak be. A mezozoikumi buroktakaró üledékei között igen fontosak a karbonátos kőzetek, amelyekből jellegzetes karsztos fennsíkok alakultak ki. A változatos felépítésű hegyekben sokféle érc és ásvány fordul elő.
Nyugaton, az Ipoly és a Sajó völgye között az érchegységben három északkelet-délnyugati csapású hegység található, a főleg karbon kori gránitból álló Vepor és a metamorf kőzetek és a gránit váltakozásából kialakult Sztolica az egykori tönkfelszínek jól megőrzött maradványai. A Rőcei-hegység a Gömöri-medence szélén alacsonyabb és tagoltabb, egyben változatosabb felépítésű. Itt megjelennek a mezozoikumi karsztosodó kőzetek, valamint a neogén vulkánosság nyomai is.
Az érchegység keleti része, a Sajó völgyétől keletre, a Gömöri-takarórendszer paleozoikumi, főleg karbon és perm időszaki palás kőzeteiből áll. A Sajó forrásvidékén lévő csomópontból két hegyvonulat indul kelet felé. A délkeleti, a Bódva forrásvidékénél végződő fő vonulaton 1100–1200 méter magas tetők (Pozsálló-Volovec, 1284 méter; Kojsói-havasok, 1246 méter) helyezkednek el. Az északi oldalgerincen emelkedik legmagasabb csúcsa, az Aranyasztal – Zlaty stol (1322 méter).
A érchegységet észak és dél felől vastag triász mészkőtakaró övezi. Északon a Murányi-fennsík és a Szlovák Paradicsom, délen a Gömör–Tornai-karszt fennsíkjai kapcsolódnak a Gömör–Szepesi érchegység tömegéhez.
Földrajzi tájtagolása bélyegkép|260px|„Szlovák Paradicsom” (Sztracenai-hegység) Vepor (Veporské vrchy) Szepes-Gömöri-karszt (Spišsko-gemerský kras) Szlovák Paradicsom vagy Káposztafalvi-karszt (Slovenský Raj) Murányi-fennsík (Muránska planina) Sztolica-hegység (Stolické vrchy) Ratkói-hegyek (Ratkovské vrchy) Rőcei-hegység (Revúcka vrchovina) Gömör–Tornai-karszt Gömöri-mészfennsík (Slovenský kras) Aggteleki-karszt vagy Észak-Borsodi-karszt Rozsnyói-hegység (Volovské vrchy) Dobsinai-hegyek (Dobšinský vrch) Iglói-hegyek (Havranie vrchy) Hégény vagy Gálmusz-hegység (Hnilecké vrchy) Kassai-hegyek (Košické vrchy)
A karsztos területek kivételével mindegyiket sűrű erdő borítja.
Jegyzetek
Források