A Brabham (teljes nevén Motor Racing Developments) egy sikeres, már megszűnt Formula–1-es csapat, mely a hatvanas évek elejétől 1992-es megszűnéséig (egy év megszakítással 1988-ban) volt jelen az F1-ben.
Története left|thumb|A Brabham BT11, melyet 1965 és 1966-ban használtak
1961-ben alapította az akkori kétszeres világbajnok (Cooperrel) Jack Brabham és Ron Tauranac. Brabham csapatfőnök, konstruktőr és versenyző, Tauranac főtervező volt. Vezetéknevük kezdőbetűje alapján a Brabham csapat modelljeinek neve BT-vel kezdődött. A csapat első szezonja 1962 volt, Brabham két negyedik helyet szerzett. 1963-ban a kétszeres világbajnok csapattársat kapott Dan Gurney személyében. Gurney szerezte meg a csapat első győzelmét is 1964-ben, a francia nagydíjon. 1966-ban már a legtöbb versenyen Repco motort használtak a korábbi Climax helyet. Brabham 1959 és 1960 után megszerezte harmadik címét is 1966-ban. Jack Brabham máig az egyetlen ember a Formula–1-ben, aki egyéni és konstruktőri címet is szerzett csapatával, ráadásul mindkettőt egy szezonban is. Csapattársa ekkor már Denny Hulme volt, aki a következő évben lett világbajnok a Brabham csapattal. Az 1968-as gyenge esztendőre Hulmét Jochen Rindt váltotta. A Brabham versenyzői nagyon sokszor estek ki a versenyek során. 1969-re Ford motorra váltottak. Ezzel másodikak lettek a konstruktőri bajnokságban, de utána hosszú ideig gyenge szezonok következtek.
200px|left|thumb|A Brabham BT44, melyet a csapat 1974-ben és 1975-ben használt Az alapító Brabham 1970-ben eladta csapatát Tauranacnak, aki 1972-ben Bernie Ecclestone-nak adta tovább. Ecclestone Gordon Murrayt nevezte ki főtervezőnek. 1975-ben rövid sikerek születtek Carlos Reutemann és José Carlos Pace versenyzőkkel. Ezután újabb visszaesés következett. 1978-tól a Parmalat lett a csapat főszponzora, a kétszeres világbajnok Niki Lauda pedig átigazolt a csapathoz. A főtervező Murray több újítást talált ki, például az 1978-as BT46-ot, amely "kiszívta" az alatta lévő levegőt, vákuumot teremtve ezzel, amelynek segítségével nagyobb kanyarsebességeket lehetett elérni. A különleges autót csak egy versenyen használhatták, amelyet viszont megnyerte az osztrák Lauda. 1978-ban a csapat harmadik lett a konstruktőri versenyben. 1979-ben újra visszaestek, Lauda még a szezon vége előtt felmondott és visszavonult. 1980-ban ismét sikerek következtek a brazil Nelson Piquet-vel, aki három versenyt is nyert abban az évben. Ezután, 1981-ben Piquet világbajnok lett Reutemann és Alan Jones előtt.
thumb|250px|right|Piquet a Brabhammel 1985-ben A Brabham második lett a konstruktőrök között. Két évvel ezután, 1983-ban – már BMW turbómotorral – Piquet az első turbó világbajnok lett. Csapata harmadik lett a Ferrari és a Renault mögött. Az ezután hanyatló csapatnál a brazil 1985-ig maradt. 1986-ban Elio de Angelis Le Castelletben tesztelt a csapattal, amikor balesetben meghalt. Ez volt a csapat első halálos balesete.
Ecclestone 1987-ben eladta a csapatot, mivel a sportág vezetésében betöltött tevékenysége mellett egyre kevésbé tudott a csapatvezetéssel foglalkozni. 1988-ban a szezon kezdete előtt visszaléptek, majd 1989-től 1992-ig rövid időre visszatértek a Formula–1-be. A csapatnál versenyzett David Brabham és Damon Hill is, akik korábbi Brabhames versenyzők fiai voltak. A Brabhamnél vezetett az eddigi utolsó Formula–1-es versenyző hölgy, Giovanna Amati. Kvalifikálni nem tudta magát egyetlen versenyre sem. A Brabham 1992-ben szűnt meg végleg a szponzorok hiánya miatt. Legutolsó nagydíjuk, melyre kvalifikálni tudták magukat, a magyar nagydíj volt.
Formula–1-es eredmények
Jelmagyarázat: =Dunlop, =Goodyear, =Michelin, =Pirelli A félkövérrel jelzett versenyző abban az évben világbajnok lett.
Évad Modell Gumi Motor Versenyzők Helyezés 1992 Brabham BT60B Judd Eric van de Poele Giovanna Amati Damon Hill HN (0 pont) 1991 Brabham BT59YBrabham BT60Y Yamaha Martin Brundle Mark Blundell 9. (3 pont) 1990 Brabham BT58Brabham BT59 Judd Gregor Foitek David Brabham Stefano Modena 10. (2 pont) 1989 Brabham BT58 Judd Martin Brundle Stefano Modena 9. (8 pont) 1987 Brabham BT56 BMW (turbó) Riccardo Patrese Stefano Modena Andrea de Cesaris 8. (10 pont) 1986 Brabham BT54Brabham BT55 BMW (turbó) Riccardo Patrese Elio de Angelis Derek Warwick 9. (2 pont) 1985 Brabham BT54 BMW (turbó) Nelson Piquet François Hesnault Marc Surer 5. (26 pont) 1984 Brabham BT53 BMW (turbó) Nelson Piquet Teo Fabi Corrado Fabi Manfred Winkelhock 4. (38 pont) 1983 Brabham BT52/B BMW (turbó) Nelson Piquet Riccardo Patrese 3. (72 pont) 1982 Brabham BT49DBrabham BT50 Ford Cosworth DFV, BMW (turbó) Nelson Piquet Riccardo Patrese 5. (41 pont) 1981 Brabham BT49/B/C Ford Cosworth DFV Nelson Piquet Hector Rebaque 2. (61 pont) 1980 Brabham BT49/B Ford Cosworth DFV Nelson Piquet Ricardo Zuniño Hector Rebaque 3. (55 pont) 1979 Brabham BT46Brabham BT48Brabham BT49 Alfa Romeo, Ford Cosworth DFV Niki Lauda Ricardo Zuniño Nelson Piquet 8. (6 pont) 1978 Brabham BT45CBrabham BT46/B/C Alfa Romeo Niki Lauda John Watson Nelson Piquet 3. (53 pont) 1977 Brabham BT45/B Alfa Romeo John Watson José Carlos Pace Hans-Joachim Stuck Giorgio Francia 5. (27 pont) 1976 Brabham BT45 Alfa Romeo Carlos Reutemann Larry Perkins Rolf Stommelen José Carlos Pace 9. (9 pont) 1975 Brabham BT44B Ford Cosworth DFV Carlos Reutemann José Carlos Pace 2. (54 pont) 1974 Brabham BT42Brabham BT44 Ford Cosworth DFV Carlos Reutemann Richard Robarts Rikky von Opel José Carlos Pace Teddy Pilette 5. (35 pont) 1973 Brabham BT37Brabham BT42 Ford Cosworth DFV Carlos Reutemann Wilson Fittipaldi Andrea de Adamich Rolf Stommelen John Watson 4. (49 pont) 1972 Brabham BT33Brabham BT34Brabham BT37 Ford Cosworth DFV Graham Hill Carlos Reutemann Wilson Fittipaldi 9. (7 pont) 1971 Brabham BT33Brabham BT34 Ford Cosworth DFV Graham Hill20px Dave Charlton Tim Schenken 9. (5 pont) 1970 Brabham BT33 Ford Cosworth DFV Jack Brabham Rolf Stommelen 4. (35 pont) 1969 Brabham BT26/A Ford Cosworth DFV Jack Brabham Jacky Ickx 2. (51 pont) 1968 Brabham BT24Brabham BT26 Repco Jack Brabham Jochen Rindt Dan Gurney 8. (10 pont) 1967 Brabham BT19Brabham BT20Brabham BT24 Repco Jack Brabham Denny Hulme Világbajnok (37 pont) 1966 Brabham BT19Brabham BT20Brabham BT22 Repco Jack Brabham Denny Hulme Világbajnok (42 pont) 1965 Brabham BT7Brabham BT11 Climax Jack Brabham Dan Gurney Denny Hulme Giancarlo Baghetti 3. (27 pont) 1964 Brabham BT7 Brabham BT11 Climax Jack Brabham Dan Gurney 4. (33 pont) 1963 Brabham BT3Brabham BT7Lotus 25 Climax Jack Brabham Dan Gurney 3. (28 pont) 1962 Lotus 21Brabham BT3 Climax Jack Brabham 7. (9 pont)
További információk
Kategória:Megszűnt Formula–1-es csapatok