thumb|right|300px|A londoni Lordok Háza a 19. század elején A lord Angliában történelmileg kialakult, és főként a mai Egyesült Királyságban több, különböző értelemben használt cím, elnevezés. Leggyakrabban a brit főnemességhez kötődő peer (főrend) szó szinonimájaként használják, mind angol nyelvterületen, mind a világ többi részén, így a magyar nyelvben is.
Eredetileg a loaf ward (óangol hlafweard) „cipóőrző” kifejezésből rövidült le, a középkori földesurak ugyanis alattvalóik kenyéradói voltak.
A szó mai leggyakoribb jelentései: úr, nagyúr, főúr, főnemes, főrend, valami(k)nek vagy valaki(k)nek ura, feljebbvalója, uralkodója. Így például vallásos szóhasználatban "Úristen" (the Lord God), "a mi Urunk" (Our Lord, Krisztus), de az uralkodó megnevezése is lehet (our sovereign lord, the Queen), vagy akár háziúr (landlord). Angol nyelvterületen vezetéknévként sem ritka. A lord női megfelelője legtöbb esetben a lady.
A brit főrendek A magyar nemesi hagyomány szerint (hasonlóképpen például a szláv országokban is ) egy magyar grófnak minden „törvényes” (azaz házasságban született vagy örökbe fogadott) fia és lánya gróf illetve grófnő volt, a rangjukra utaló szót pedig egyszerűen a nevük előtt használták (például gróf Széchenyi István). Ezzel szemben a középkori Angliában (hasonlóképpen például Franciaországban, Spanyolországban is), illetve a mai Egyesült Királyságban az adott főrendi címet csakis egyetlen személy viseli, ő a rang egyszemélyi birtokosa (holder of peerage), családtagjai jogilag közrendűek, bár a főrenddel való rokonságuk foka szerint adott esetben különféle megkülönböztető címekre jogosultak, vagyis a főrendi rang örökléskor nem „osztódik”.
Főrendeket csak az uralkodó kreálhat, ő a „méltóság forrása” (fount of honour). Ezt a jogát a századok során soha nem vonták kétségbe, így például az uralkodó kiskorúsága vagy cselekvőképtelensége idején (például a III. György betegsége miatti régensség időszaka alatt) egyszerűen nem adományoztak főrendi rangot, ahogy az angol forradalom alatt sem.
Az angol parlamentarizmus fejlődésével a főrendek kinevezésében egyre nagyobb szava lett a mindenkori miniszterelnöknek, aki viszont hagyományosan támogatta a királyi család egyes fontosabb férfi tagjainak, és az uralkodónak tett szolgálatokért egyes, az uralkodó szűkebb környezetéhez tartozó személyeknek főrendi rang adományozását. Az új főrendek túlnyomó többségének kinevezéséről így egyre inkább a miniszterelnök döntött.
2000-től hivatalosan is a House of Lords Appointments Commission nevű parlamenti bizottság tesz javaslatot az uralkodónak a ma már (kisszámú kivétellel) gyakorlatilag kitüntetéssé vált lordság adományozására.
A főrendi rangok, címek, nevek, megszólítások Az évezredes hagyomány megértéséhez meg kell különböztetni a nevet (például Edward Stanley), a rangot (például gróf), a címet (például Derby grófja), az úgynevezett tiszteleti címet (például "nagyméltóságú") és a megszólítást (például "My Lord"). A cím esetenként a név előtt, más esetben a név helyett funkcionál.
Minden főrend lord, de nem minden lord főrend. A tulajdonképpeni főrendek (hercegek, grófok stb.) szabályos összefoglaló angol megnevezése peer, míg a lord egyrészt a főrendekre és családtagjaikra, állami főméltóságokra és főpapokra vonatkoztatott félhivatalos gyűjtőnév (ilyenkor angolul is gyakran kisbetűvel írják), másrészt pontosan szabályozott használatú hivatalos alternatív címalkotója a főrendeknek és azok egyes férfi családtagjainak (angolul mindig nagybetűvel). Így, bár a "lordság" tehát nem egzakt fogalom, alatta általában a főrendi (bárói, grófi stb.) rangot értjük.
A peer a francia pair (páros, egyenlő) szó átvétele, mely a kora középkorban az uralkodóval való egyenlőséget jelentette, a király csak primus inter pares (első az egyenlők között) volt. Az örökletes monarchiák kialakulása előtt Franciaországban a pairek maguk közül választottak királyt (például Capet Hugót, a Capetingek ősét) és ennek az elvi egyenlőségnek a szimbóluma a mai napig a főrendi korona. Régebben fontos, ünnepélyes eseményeken a főrendek még koronával a fejükön jelentek meg, ma már csak egyetlen alkalommal használják: amikor a koronázási szertartás csúcspontján a királyi koronát a canterbury érsek az új uralkodó fejére helyezi, a trón körül álló több száz főrend is felteszi a maga koronáját. (Legutóbb ezt az aktust a II. Erzsébet 1953-as beiktatásáról készült BBC-felvételek is megörökítették.)
A főrendi cím kezdetben mindig földbirtokhoz kötődött (a brit közigazgatásban a megyéket a mai napig grófságnak [county] hívják). A főrendi rangok adományozásakor a címet településekhez, tájegységekhez vagy más földrajzi helyekhez (városok, falvak, hegyek, megyék stb.) kötötték (például The Earl of Glasgow, The Duke of DevonshireA Cavendish család birtokai Derbyshire-hez kötődnek, mégis a „Devonshire hercege” és az alá tartozó „Devonshire grófja” címeket viselik. A cím nem tévesztendő össze a Devon grófja címmel, amely régebbi eredetű, és a Courtenay családhoz tartozik. Elképzelhető, hogy az első gróf azért választotta a „Devonshire” címet, mert az általa birtokolt földekhez és helyekhez kapcsolódó címek már léteztek a nemesi címek nyilvántartásában. A cím „Devonshire” maradt, noha a mai köznyelv a megyét már „Devon”-nak hívja. Egy másik lehetséges indok a nem helyi eredetű cím választására az volt, hogy elkerüljék a Közép-Angliában befolyásos Stanley család rosszallását, akik a normann hódítás óta jelentős derbyshire-i birtokokkal rendelkeztek, és a végétől Derby grófjai voltak. Forrás: ), később - különösen az alacsonyabb rangú főrendek esetében - a főnemessé emelt személy vezetéknevét is használták címalkotóként (ilyenkor értelemszerűen "of" nélkül, például The Marquis Wellesley, azaz Arthur Wellesley, ismertebb későbbi címén Wellington hercege). Ma leggyakrabban a kettő kombinációja szokásos (például The Baron Lloyd Webber of Sydmonton, azaz Andrew Lloyd Webber). Azonos nevű főrendek esetén mindig más a földrajzi tag (például The Baron Morris of Kenwood, The Baron Morris of Manchester).
Az öt főrendi rang thumb|200px|Lord Randolph Churchill, a későbbi brit miniszterelnök, Winston Churchill édesapja. Bár maga nem volt főrend, Marlborough hercegének ifjabb fiaként a Lord címet viselhette thumb|200px|A néhai walesi hercegné, született The Lady Diana Spencer. A Lady címre Spencer gróf leányaként volt jogosult Az évszázadok során (több nyugat-európai országhoz hasonlóan) öt főrendi rang alakult ki: herceg (duke, női duchess): mint a legmagasabb rangú főrendeket csakis teljes címükön lehet nevezni, például The Duke of Sutherland (sohasem The Lord Sutherland), és a címben mindig ott az "of". Tiszteleti címük His Grace (kb. kegyelmes úr) és The Most Noble (legnemesebb), megszólításuk My Lord Duke vagy gyakrabban Your Grace. Örökösük (legidősebb fiúgyermekük) apjuk második legmagasabb címét viseli, megszólításuk címzetes rangjuk szerinti. Ifjabb fiaik rendes nevük előtt Lord, leányaik The Lady címet viselnek (például Lord Randolph Churchill). márki (marquis vagy marquess, női marchioness): címükben leggyakrabban "of" van (például The Marquis of Salisbury), ritkán "of" nélküli (például The Marquis Wellesley), és nevezhetők így is: The Lord Salisbury, The Lord Wellesley. Tiszteleti címük The Most Honourable (legtiszteletreméltóbb, magyarra inkább főméltóságúnak fordítható), megszólításuk My Lord. Legidősebb fiúgyermekük apjuk második legmagasabb címét viseli, megszólításuk címzetes rangjuk szerinti. Ifjabb fiaik Lord, leányaik The Lady címet viselnek nevük előtt. gróf (earl, női countess, a nem brit grófokra a count szót használják): egyaránt gyakori az "of"-os vagy anélküli cím (például The Earl of Glasgow illetve The Earl Grey), és nevezhetők így is: The Lord Glasgow, The Lord Grey. Tiszteleti címük The Right Honourable (igen tiszteletreméltó, magyarra inkább nagyméltóságúnak fordítható). Legidősebb fiúgyermekük apjuk második legmagasabb címét viseli, ifjabb fiaik a The Honourable (tiszteletreméltó, magyarra inkább méltóságosnak fordítható), leányaik pedig a The Lady címet viselik nevük előtt (például The Lady Diana Spencer). vikomt (viscount, eredetileg vice-count vagyis "algróf", női viscountess): címük általában "of" nélküli (például Viscount Hereford), de ritkán az ellenkezője is előfordul (például Viscount of Inverness), és nevezhetőek így is: The Lord Hereford, The Lord Inverness. Tiszteleti címük The Right Honourable, gyermekeik nevük előtt a The Honourable címet viselik. báró (Baron, női Baroness): címük mindig "of" nélküli (például Baron Renfrey) és nevezhetőek így is: The Lord Renfrey. Tiszteleti címük The Right Honourable, gyermekeik nevük előtt a The Honourable címet viselik.
A tiszteleti címek előtt mindig ott a "The", például The Most Honourable Marquis of Salisbury ("a főméltóságú Salisbury márkija") vagy The Honourable David Fitzroy ("a méltóságos David Fitzroy", például egy gróf vagy vikomt ifjabb fia). Tiszteleti címre nem csak a főrendek és családtagjaik jogosultak, például az alsóházi képviselők "méltóságosak" (Honourable), az alsóház elnöke (Speaker), a miniszterelnök és egyes fontosabb miniszterek "nagyméltóságúak" (Right Honourable).
A fent felsorolt tiszteleti címek és megszólításokat a gyakorlatban első megszólításkor, illetve írásban alkalmazzák, az élőbeszédben (például párbeszédes helyzetben) az első megszólítás után bármely főrendet egyszerűen Sir-nek (uram) szólítanak, ahogyan az uralkodót sem címezik minden mondatban Your Majesty-nek (Felség), a második és következő megszólítások formája Sire/Ma’am (kb. nagyuram/nagyasszonyom).
Hivatalos iratokon, különösen az udvar vagy a kormány által kibocsátottakon (például egy meghívón a Buckingham-palotába) azonban a még ennél is formálisabb teljes címeket használják, például His Grace The Most High, Potent and Noble Prince, Lieutenant General The Sixth Duke of Westminster, Marquess of Westminster, Earl Grosvenor, Viscount Belgrave and Baron Grosvenor, Knight of the Order of the Garter... (Őkegyelmessége a legnagyobb, leghatalmasabb és legnemesebb nagyúr és altábornagy, Westminster hatodik hercege stb., ...Térdszalagrend lovagja...) A királyi család tagjainak még ennél is hosszabb címeik vannak.
A főrendek házastársa thumb|left|200px|Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök. Visszavonulása után főrend lett, férje közrendű maradt Minden férfi főrend törvényes felesége megkapja férje címének női megfelelőjét, ugyanazt a tiszteleti címet és megszólítást (illetve annak női megfelelőjét). Ellenben a saját jogon főrendi címet kapott nők férje egyiket sem, például Margaret Thatcher bárónővé emelésével a volt miniszterelnök The Right Honourable The Baroness Thatcher lett, míg férje ugyanúgy Sir Denis Thatcher maradt. (A Sir az ő esetében a neki adományozott, örökletes baroneti címmel járt, de ezt a címet is közvetlenül felesége visszavonulása után, John Major kormányától amiatt kapta, hogy a volt miniszterelnök Lady Thatcher lehessen.)
A walesi herceg Tulajdonképpen létezik egy hatodik főrendi rang: a prince (herceg, uralkodó herceg, fejedelem, a lordhoz hasonlóan több jelentése van). A Prince of Wales, azaz a walesi herceg az egyetlen főrendű prince, a szó minden más esetben a királyi család egyes tagjainak címét (ez esetben "királyi herceg"), vagy külföldi uralkodó herceget (például The Prince of Monaco) jelöl. Szemantikai okból tulajdonképpen helyesebb lenne walesi fejedelemnek nevezni, de a magyar nyelvben mindig is hercegnek fordították.
Hogy hívják a főrendeket?