A kék lagúna (eredeti cím: The Blue Lagoon) 1980-ban bemutatott amerikai romantikus film, amely Henry De Vere Stacpoole 1908-ban megjelent, azonos című regényének harmadik filmváltozata. A női főszerepet a korszak legdivatosabb tizenéves színésznője, Brooke Shields játszotta, partnere Christopher Atkins volt. A film nagy siker lett, főleg a tizenévesek körében, a kritikusok azonban meglehetősen hűvösen fogadták. Egyik főszereplő sem tudta kihasználni a siker nyomán kínálkozott újabb lehetőségeket, aminek legvalószínűbb oka az volt, hogy előnyös megjelenésük csak átlagosnak mondható színészi képességekkel párosult. A kék lagúnának csak 11 évvel később készült folytatása (Visszatérés a kék lagúnába), ám az alapötletet a következő években más filmek is felhasználták.

Az élőszereplős játékfilm rendezője Randal Kleiser, producerei Richard Franklin és Randal Kleiser. A forgatókönyvet Douglas Day Stewart írta, a zenéjét Basil Poledouris szerezte, a Columbia Pictures készítette és forgalmazta.

Amerikában 1980. június 20-án, Magyarországon feliratosan 1981. december 10-én mutatták be a mozikban, két szinkronos változat is készült belőle, amelyből az elsőt 1987. július 25-én az MTV1-en, a másodikat 1999. augusztus 3-án a TV3-on vetítették le a televízióban.

A cselekmény balra|bélyegkép|250px|Útban San Francisco felé (balról jobbra: William Daniels, Elva Josephson és Glenn Kohan) A 19. század: két kisgyermek, Richard és Emmeline egy hajón San Franciscóba tartanak. Velük van Richard apja, Arthur Lestrange. A hajón tűz üt ki, és a kapitány sebtében mentőcsónakba ülteti az utasokat. A nagy kavarodásban Richard és Emmeline egy mogorva, részeges tengerésszel, Paddyvel kerülnek egy csónakba. A ködben és az égő hajóról felszálló füstben a gyerekek csónakja elszakad a többitől, és az utasok a nyílt tengeren maradnak élelem és ivóvíz nélkül. Helyzetük kilátástalannak tűnik, ám reggel Emmeline virágillatra ébred, vagyis szárazföld közelében vannak. Partot érés után elindulnak felfedezni a szigetet, ami lakatlannak tűnik. Egy kicsiny vízesésnél azonban Richard furcsa leletre bukkan: egy rumos hordóra, illetve egy emberi koponyára. Paddy azonnal elviszi onnan a gyerekeket. Hiába másznak fel azonban egy magaslatra, a horizont teljesen üres, nyoma sincs se hajónak, se csónaknak. Emmeline ezalatt az egyik bokorról kis piros bogyókat szedeget, melyeket meg akar enni. Paddy ráparancsol, hogy köpje ki mindet, s a megszeppent gyermek engedelmeskedik. A matróz azt mondja, hogy ezekből a bogyókból nem szabad enni, mert örökre elalszik tőlük az ember. A hajótöröttek ismerkedni kezdenek a sziget növényeivel és állataival, és felkészülnek arra, hogy valamennyi időt el kell itt tölteniük, míg megmentőik rájuk akadnak. Paddy horgászatra és más egyéb férfi munkákra tanítja Richardot. Mindkét gyereket kioktatja, hogy mi a teendő, ha hajó bukkanna fel a láthatáron: azonnal meg kell gyújtani a jelzőtüzet. Egy napon Paddy magányos barangolás közben ijesztő felfedezést tesz egy kis ligetben: friss húst egy nagy sziklára kitéve. Este megígérteti a gyerekekkel, hogy sosem fognak a sziget másik végébe menni. A derék matróz természetesen nem hagyja parlagon heverni a korábban talált rumos hordót, és egy alkalommal különösen alaposan megízleli annak tartalmát. Másnap Richard és Emmeline Paddy keresésére indulnak, és a lagúna túlpartján találják meg. Azt hiszik, csak alszik, ám a matróz meghalt. A két gyerek egyedül maradt a szigeten.

jobbra|bélyegkép|250px|Családi idill (balról jobbra: Christopher Atkins, Bradley Pryce és Brooke Shields)

Richard a sziget másik részére, egy gyönyörű lagúnához viszi Emmeline-t: ez lesz az új otthonuk. Évek múlnak el, a gyerekek kamasszá serdülnek. Richard ugyan még nem vetkőzte le teljesen gyerekes tulajdonságait, Emmeline viselkedése viszont olykor nagyon is kamaszos. Semmit nem tudnak arról, hogy miféle változásokat okoz a testükben a tizenéves kor, így például Emmeline-nak fogalma sincs arról, hogy egyik mosakodása közben miért válik pirossá körülötte a víz, mitől vérzik az alteste. Richardot azonban nem avatja be a titkaiba, és ezt a fiú rossz néven veszi, de azt hiszi, Emmeline különös viselkedésének oka az, hogy a lány beteg. Hébe-hóba vita támad közöttük, de ezek sose fordulnak komolyra. Egy ízben Emmeline fényes nappal felkeresi a tiltott helyet, ahol azt látja, hogy a hatalmas kőfej irányából kicsiny vérpatak folyik lefelé. Richardnak később azt mondja, hogy szerinte Paddy annak idején hazudott nekik, mert a sziget azon részén nem a mumus lakik, hanem Isten. A fiú nagyon dühös lesz, és megtiltja a lánynak, hogy még egyszer a tiltott helyre menjen. Kapcsolatuk rövidesen válságosra fordul. Egy alkalommal ugyanis Richard éppen felfedezőúton van, mikor hajót pillant meg a távolban. A fiút lázba hozza a látvány, hiszen minden vágya, hogy elkerüljön a szigetről. Boldogan rohan haza Emmeline-hoz, ám ott óriási csalódás éri: a lány is látta ugyan a hajót, mégsem gyújtotta meg a jelzőtüzet. A szigetlakókról mit sem sejtő hajó időközben el is tűnt a horizontról. Richard rendkívül dühös lesz, és maga lát neki, hogy hajót eszkábáljon, amivel elmegy, ám a hevenyészett tákolmány pillanatok alatt szétesik a vízben. Emmeline-t mulattatja Richard próbálkozása, és ettől a fiú még idegesebb lesz. Valamilyen semmiségen összevitatkoznak, Emmeline megdobja Richardot, mire az ingerült fiú arcul üti a lányt, és azt mondja neki, bárcsak meghalna. Aztán kidobálja Emmeline holmijait a kunyhóból, mondván, hogy azt ő építette, s innentől kezdve külön fognak élni.

Emmeline egy napon a vízben egy tüskés halra lép, ami megsebesíti. A lány megbetegszik. Richard megijed, és végső kétségbeesésében elviszi őt a tiltott helyre, Istenhez. Ott azért kezd imádkozni, hogy Emmeline meggyógyuljon. Ez be is következik, és a két fiatal kibékül egymással. Újra az idilli boldogság jegyében telnek a napok, játékos ölelkezéseik egyike pedig szerelmeskedéssel végződik. Hamarosan ez lesz egyik kedvenc foglalatosságuk. Emmeline-nak azonban egy idő után fájdalmat okoz a dolog, ráadásul kezd túl sokat enni. Ha a megnagyobbodott hasára teszi a kezét, mocorgást érez belül. Egyik este különös dobszó hallatszik a sötétben, és Richard egyedül megy el a tiltott helyre, hogy megnézze, mi történik. Rejtekhelyéről egy primitív bennszülött szertartás szemtanúja lesz, ami emberáldozattal végződik. Emmeline még aznap este megszüli közös gyermeküket, akinek a Paddy nevet adják. Fogalmuk sincs, mit kell csinálni az újszülöttel, aki folyton csak sír, és semmit nem hajlandó megenni, amit a szájához tesznek. Végül az anyja a karjaiba veszi a gyereket, aki azonnal szopni kezd. Richard egy ízben elmegy a régi helyükre, és felkeresi az öreg Paddy halálának helyszínét is. A derék matróznak már csak a csontváza maradt meg. A szomorúság azonban hamar elillan, hiszen a kis Paddy szépen fejlődik, növekszik, és egy napon kimondja az apja nevét. Kell-e ennél nagyobb boldogság? A család önfeledten játszadozva hempereg az iszapban, miközben egy hajó látcsövén keresztül valaki őket figyeli. A hajó Richard apjáé, aki még mindig nem mondott le arról, hogy megtalálja az évekkel korábban eltűnt gyerekeket. A sáros fiatalokban azonban nem ismeri fel Richardot és Emmeline-t, akik időközben megpillantják a hajót, de már nem akarnak elmenni a szigetről, ezért nem gyújtják meg a jelzőtüzet. Rövidesen közösen keresik fel régi helyüket, hogy megadják a megkésett végtisztességet az elhunyt Paddynek. Emmeline és a gyerek a csónakban maradnak. A lány elbóbiskol, a játszadozó kisfiú pedig véletlenül a vízbe löki az egyik evezőlapátot. A csónak kisodródik a nyílt vízre. Emmeline Richard után kiált, aki azonnal a vízbe veti magát. Nem tudja azonban visszaszerezni az evezőlapátot, mert feltűnik egy cápa. Emmeline csak a másik evezőlapáttal tudja távol tartani a veszélyes állatot, míg Richard bemászik a csónakba. Evezők nélkül azonban tehetetlenek, és a csónak az áramlatok hatására eltávolodik a szigettől. Ismét élelem és ivóvíz nélkül sodródnak a nyílt tengeren, mint egykoron gyermekkorukban, és a helyzetük most is kilátástalan. Egy óvatlan pillanatban Paddy néhány szemet elfogyaszt a piros álombogyókból. Nincs mit tenni, hiszen le is nyelte őket. A szülők ezért megfelezik a maradékot, hogy együtt haljanak meg. Mindnyájan mély álomba merülnek. Ezalatt feltűnik Richard apjának a hajója. A matrózok megtalálják a csónakot, és azt mondják az édesapának, hogy az utasok még élnek, csupán mélyen alszanak...

Háttér-információk A regény és a korábbi filmváltozatok Henry De Vere Stacpoole 1908-ban megjelent regénye, A kék lagúna tulajdonképpen egy modern Ádám és Éva-történet, ami a viktoriánus korban játszódik. A filmesek 1923-ban dolgozták fel először a sztorit fekete-fehér némafilmen, W. Bowden és Dick Cruickshanks rendezésében. A férfi főszerepet maga Cruickshanks játszotta, partnernője Molly Adair volt.Az IMDB adatai ennél a filmnél hiányosak, így e szócikk szerzője számára nem egyértelmű, vajon tényleg a két fiatal főszereplőt alakította-e Adair és Cruickshanks. Dick (Richard) és Emmeline megformálójaként ugyanis az adatbázis két másik nevet ad meg, de nem kizárt, hogy azok a színészek a főszereplők gyermekkori énjét játszották. 1949-ben készült el a második változat Frank Launder irányításával, Jean Simmons és Donald Houston főszereplésével. Mindkét filmből hiányzik a meztelenség és a szexualitás kihangsúlyozása, vagyis az 1980-as feldolgozás két fontos motívuma. Az 1920-as és az 1940-es évek lényegesen szigorúbb cenzúrája miatt ugyanis szó sem lehetett a testiség bemutatásáról, hiszen azokban az évtizedekben még a filmcsókokra is szigorú előírások vonatkoztak.

A szereposztás és a meztelenség jobbra|bélyegkép|250px|A víz alatti világ felfedezése