A fonetikában az elhasonulás, idegen szóval disszimiláció olyan hangváltozás, amely során két, ugyanabban a szóban létező azonos beszédhang között különbség keletkezik, vagy két hasonló beszédhang között a különbség fokozódik.Dubois 2002, 153–154. o. A két érintett hang lehet szomszédos vagy nem szomszédos.Constantinescu-Dobridor 1998, disimilație (elhasonulás) szócikk. Ellenkezője a hasonulás (asszimiláció).
Az elhasonulás fajtái
Az elhasonulásokat többféle szempontból lehet osztályozni.
Lehet szó diakronikus (nyelvtörténeti) folyamatról. Elhasonulás magyarázza például azt, hogy a latin peregrinus ’zarándok’-ból az olasz nyelvben pellegrino, az angolban pedig pilgrimCrystal 2008, 151. o. lett. Az első [r] elhasonult a másodiktól. Azonos jelenség a latin arbor ’(élő) fa’ fejlődése az olaszban albero-vá és a spanyolban arbol-lá, azzal a különbséggel, hogy a spanyolban a második [r] hasonult el az elsőtől. Nem azonos, de hasonló hangzású beszédhangok elhasonulására példa a latin monumentum ’emlékmű’ fejlődése a román nyelvben előbb monmânt-tá, majd mormânt-tá ’sír’ (temetkezési) (az [n] elhasonult a következő [m]-től).
A diakronikussal ellentétes, azaz szinkronikus jelenség például a nyelvtörők kimondásakor keletkező elhasonulás a többször előforduló egyazon hang vagy hangcsoport kiejtésének nehézsége miatt. Szinkronikus jellegű elhasonulás előfordulhat a beszélő hiányos nyelvi ismeretei miatt is, például amikor románul coridor ’folyosó’ helyett colidort mondanak.
Más szempontból van mássalhangzó-elhasonulás (a fenti példák) és magánhangzó-elhasonulás. Példa az utóbbira a latin natare ’úszni’ > *notare > román a înota,Ciorănescu 1958–1966, înota szócikk. A > jel azt jelenti, hogy „-ból/-ből származik”, a * pedig azt, hogy a vele jelzett szó nem található írásban, hanem nyelvészek által rekonstruált. olasz nuotare. Ugyancsak magánhangzó-elhasonulás létezik morfofonológiai téren a közép-délszláv diarendszerhez tartozó nyelvekben. Hímnem egyes szám eszközhatározói esetben a ragnak két változata van, -om és -em: az első olyan szavakban, amelyekben az előző magánhangzó [e] (crtežom ’rajzzal’, Vranešom ’Vraneš-sal’), a második olyanokban, amelyekben az előző magánhangzó [o]: nožem ’késsel’, Milošem ’Miloš-sal’.Čirgić 2010, 56. o.
Az iránya szempontjából az elhasonulás lehet hátraható (regresszív), pl. peregrinus > pellegrino, vagy előreható (progresszív): arbor > arbol.
Van teljes elhasonulás is, amikor egy eredetileg megismétlődő hang kiesik. Mássalhangzó esetében példa erre a latin fratrem ’fivér’ román fratevá fejlődése. Az au kettőshangzó a vulgáris latinban történt redukálása a-ra is elhasonulás eredménye volt: klasszikus latin augustus > vulgáris latin *agustus > francia août ’augusztus’. Ilyen jelenség megismétlődő vagy a szomszédossal hasonló szótag kiesése is: sztenderd román mămăligă ’puliszka’ > nyelvjárásban măligă, sztenderd román mamă-sa ’az anyja’ > a fesztelen nyelvi regiszterben mă-sa.
Jegyzetek
Források
Ciorănescu, Alexandru. Dicționarul etimologic român (Román etimológiai szótár). Tenerife: Universidad de la Laguna, 1958–1966; az interneten: Dexonline (Hozzáférés: 2017. április 24.) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline (Hozzáférés: 2017. április 24.) (montenegróiul) Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. (Hozzáférés: 2017. április 24.) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. (Hozzáférés: 2017. április 24.) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. május 10.)
Kapcsolódó szócikk
Hasonulás
Kategória:Fonetika