Gottlieb Wilhelm Daimler (Schorndorf, 1834. március 17. – Cannstatt, 1900. március 6.)"Gottlieb Daimler". Encyclopædia Britannica. német gépész, ipari tervező és iparmágnás, aki úttörő szerepet játszott a belső égésű motorok és az automobilok kifejlesztésében a 19. század végén. Az ő és munkatársa, Wilhelm Maybach újításának számít a nagy sebesség elérésére képes, folyékony üzemanyaggal hajtott motorok létrehozása.
A két szakember olyan hajtóművet akart megalkotni, amit bármilyen helyváltoztatásra képes eszközre fel tudnak szerelni. 1883-ra egy olyan horizontálisan elhelyezett hengerű, sűrítéses, lefojtható benzinmotort fejlesztettek ki, ami megfelelt Daimler elképzeléseinek a nagy sebességű hajtóművet illetően, mivel használható volt anyagszállítási célokra. Ez a hajtómű a „Daimler álma” nevet kapta.
1885-ben Daimler és Maybach a motort újratervezték, annak hengerét vertikálisan helyezték el. Daimler ennek a hajtóműnek a Standuhr nevet adta, mivel erősen hasonlított egy ingaórára. Ezt a motort egy két kerekű járműre szerelték fel, megalkotva az első belső égésű motorral felszerelt motorkerékpárt, aminek a Reitwagen nevet adták. A következő évben a motort egy hintóba, majd egy csónakba szerelték be.
1890-ben a vállalkozásukat Daimler Motoren Gesellschaft (DMG) néven tőzsdére vitték, az első automobiljukat 1892-ben adták el. Daimler betegség miatt egy időre visszavonult a cégnél folytatott tevékenységétől, de visszatérése után nehézségeket tapasztalt a többi részvényessel való együttműködésben és emiatt 1893-ban lemondott, de 1894-ben visszatért. A közben távozó Maybach vele egyidőben szintén visszatért a DMG-hez. Daimler 1900-ban hunyt el. Wilhelm Maybach 1907-ig maradt a vállalatnál.
Röviddel Daimler halála után állította elő a DMG az igen sikeres Mercedes nevű modelljét, amelyet sokan az első modern autónak tartanak és ez vált a vállalat gépkocsijainak bejegyzett nevévé. A Gottlieb Daimler által alapított Daimler AG 1926-ban egyesült a Karl Benz által alapított Benz AG-vel. A vállalat 1998-ig Daimler-Benz AG néven, 1998–2007 között Daimler-Chrysler AG néven volt bejegyezve.
Élete korai szakasza és tanulmányai
Gottlieb Wilhelm Daimler a Stuttgart melletti Schorndorfban született. Apja Johannes Friedrich Däumler (1801–1875) vendéglátós és pékmester volt, anyja leánykori neve Wilhelmine Frederika Festerer (1803–1864).Daimler, Gottlieb in der Deutschen Biographie 1847-re, 13 éves korára hat évet teljesített egy latin iskolában és ez idő alatt keltette fel érdeklődését a gépészet. A reáliskolát 1848-ban fejezte be. Az apja hivatalnoki pályára szánta volna először, de a forradalmi mozgalmak miatt erről letett és a fia Hermann Raithel fegyverkovácsmesternél lett fegyverkovács-tanonc. 1852-ben tette le a segédvizsgát, az ehhez kapcsolódó kézműves tesztet egy pár, gazdagon díszített dupla csövű pisztoly elkészítésével teljesítette. Ugyanebben az évben, 18 éves korában úgy döntött, hogy mechanikus gépészetet tanul és felhagy a fegyverkovács mesterséggel. Ezt követően elhagyta a szülővárosát.
A Ferdinand von Steinbeis, a württembergi ipar fellendítésén dolgozó királyi tanácsos által alapított stuttgart ipariskolába (Königliche Landesgewerbeschule) iratkozott be. Daimler nagyon szorgalmas diáknak számított, még a vasárnap délelőtti különórákra is bejárt. Itt lett tagja a Corps Stauffia Stuttgart hallgatói szövetségnek.
1853-ban Daimler Steinbeis közreműködésével állást kapott az elzászi (akkor még Franciaországhoz tartozó) Grafenstadenben lévő Rollé und Schwilque (R&S) gépgyártó üzemben. Az üzem vezetője Friedrich Messner volt, aki a karlsruhe-i egyetem instruktora volt és ezért az üzemet „egyetemi gyárként” is emlegette. Daimler jól teljesített és mikor a Rollé und Schwilque 1856-ban mozdonyok gyártásába kezdett, a 22 éves Daimler lett a művezető.
Daimler azonban nem maradt meg itt, hanem 1857-59 közötti két évben a Stuttgarti Politechnikai Intézetre járt a tudását tovább bővítendő a gőzmozdonyok működését illetően – valamint hogy meggyőződjön ama szilárd feltevéséről, miszerint a gőz helyettesíthető. Egy kicsi, olcsó és egyszerű hajtóművet akart létrehozni, amit ipari célokra lehet hasznosítani. Vélhetőleg ebben a kor újonnan kifejlesztett gázüzemű hajtóművei (Lenoir-motor) inspirálták.
1860-ban visszatért a Rollé und Schwilque-hez, de 1861-ben felmondott. Ez után előbb Max Eyth mérnöktársával Párizsba utazott, hogy szemügyre vegye Lenoir hajtóművét, melyet teljesen kiforratlannak talált. Rövid ideig egy francia gyárban dolgozott, majd Angliába, a „technológia hazájába” ment, ahol a szigetország vezető gépészeti cégeinél dolgozott és a szerszámgépek terén szerzett ismereteket. 1861 őszétől 1863 nyaráigPress Kit: Mercedes-Benz in the UK. Stuttgart, 13 June 2007; Daimler Global Media megfordult Leeds-ben, Coventry-ben és dolgozott a Beyer, Peacock and Company-nél, a Manchester melletti Gortonban. A cég egyik névadója (Beyer) Szászországból való volt.Ehland, Christoph ed. (2007) Thinking Northern: Textures of Identity in the North of England. Editions Rodopi, Amsterdam Londonban időzve megtekintette az 1862-es világkiállítást, melyen szerepelt egy gőzhajtású jármű (egy busz) is. Ez a jármű nem volt rá nagy hatással, mivel ekkor a vágya az volt, hogy szerszámgépeket és famegmunkáló gépeket állítson elő.
Külföldről hazatérve Daimler a Geislingen an der Steige településen lévő Metallwarenfabrik Straub gépgyárban (a mai WMF) helyezkedett el,A német nyelvű szócikk szerint már 1862-ben a cég alkalmazásában állt. Pontosítandó információ. ahol eszközöket, malmokat és turbinákat tervezett, de egyes szándékait nem tudta keresztülvinni, ezért 1865-ben elhagyta ezt a céget. Még 1863-ban felügyelőként csatlakozott a Bruderhaus Reutlingenhez, egy keresztényszocialista eszközkészítőhöz, ahol 1865-ben igazgató lett. Itt töltött ideje alatt találkozott Wilhelm Maybach-hal, egy rendkívüli tehetségű 15 éves árvával, akit pártfogása alá vett és haláláig munka- illetve üzlettársa lett. Daimler szervezői képességének köszönhetően a gyár képes volt profitot termelni, de frusztráltsága miatt 1869-ben felmondott és az év júliusában a Maschinenbau Gesellschaft Karlsruhe gépgyárhoz ment át, ahova hamarosan követte Maybach is.
1867-ben Steinbeis javaslatára királyi württembergi kormányzat őt küldte Párizsba, ahol megismerkedhetett a feltörekvőben lévő motoripar akkori fejlettségével. Az út megerősítette azon szándékát, hogy teljes egészében a motorgyártásnak szentelje magát. Itt ismerte meg a Gasmotoren-Fabrik Deutz gázmotorgyár atmoszférikus motorját is, melyet a gyártó csúcsteljesítményként reprezentált.Deutsche Biographie
Nikolaus Otto alkalmazásában Mikor 1872-ben az N. A. Otto und Cie. újjászervezte a kölni Deutz gázmotorgyárat – a világ akkori legnagyobb, rögzített helyzetű hajtóműveket gyártó cégét –, a vezetés Daimlert alkalmazta technikai igazgatóként. Daimler augusztusban csatlakozott a vállalathoz, magával hozva Maybachot is főtervezőnek a következő évben. Igazgatókként Daimler és Otto is a gázüzemű hajtóművek fejlesztésére fókuszált. Tizennégy évnyi munka után, 1876-ra Otto kifejlesztett egy gáznemű üzemanyaggal működő, sűrítéses négyütemű motort. Otto arra számított, hogy a találmánya le fogja váltani a gőzgépeket a következő években, annak ellenére, hogy a szerkezete egyszerű volt és nem volt hatékony. Daimler felfuttatta ugyan a gyártást, de Otto vertikális dugattyújának gyengesége Daimler makacs ragaszkodásával az atmoszférikus gőzgépekhez együttesen oda vezetett, hogy a cég zsákutcába került. A kialakult személyes nézeteltérésnek Daimler és Otto között állítólag az is oka volt, hogy Otto féltékeny lett Daimlerre annak egyetemi tanulmányai és nagy tudása miatt. Daimler kisméretű hajtóműveket akart építeni, melyek alkalmasak lettek volna szállítási célokra, de Otto nem volt nyitott erre. Mikor Otto kizárta Daimlert a hajtómű szabadalmaiból, nagy ellenségeskedés támadt köztük. Sem Otto, sem Daimler nem akart engedni a másiknak és mikor felkínálták Daimlernek, hogy Szentpétervárott vállalja el az ott létrehozandó Deutz-üzem vezetését, vagy mondjon le, az utóbbi mellett döntött (1882) és Cannstattban hozott létre egy üzemet a Deutznál kapott fizetéséből megspórolt összegekből és a vállalatból való aranymárkányi részesedéséből, amit a felmondásakor kapott a Maybachhal közösen elért szabadalmaiért. where he was shortly joined by Maybach.
Otto 1877-ben szabadalmaztatta a találmányát, de a 25 szabadalma közül az egyiket megtámadták és elveszítette. Daimler meg akarta alkotni a saját hajtóművét és attól tartott, hogy Otto szabadalma lehetetlenné teszi ezt, ezért fogadott egy ügyvédet, aki úgy találta, az „előző fajta” négyütemű hajtóművet 1862-ben Párizsban szabadalmaztatta már Beau de Rochas francia gépész.
Önálló vállalkozóként Kisméretű és nagy sebességű motorok független feltalálója (1882)
Daimler 1882 nyarán költözött Cannstattba, ami ekkor még egy külön település volt közvetlenül Stuttgart mellett. A Taubenheimstraßén vett egy házat a aranymárkásFentebb 112000 aranymárka került említésre. Eltérés oka? kompenzációból, amit a Deutz-AG-től kapott. Maybach az év szeptemberében követte ide. A kertben lévő tágas üvegházat megtoldották egy téglából készült résszel és ez lett a műhelyük. A munkásságuk gyanakvóvá tette a szomszédaikat, akik pénzhamisítóknak vélték őket és a rendőrségen feljelentést tettek ellenük. A rendőrség szerzett egy kulcsot a kertésztől és a tulajdonosok távollétében házkutatást tartottak, de csak hajtóműveket találtak.
Cannstattban Daimler és Maybach megépítették a hajtóművüket. Daimler ragaszkodott ahhoz, hogy hagyják el „az esetlen, komplikált dugattyús hengerű gyújtást”, és helyette az angol Watson által kifejlesztett forró csöves rendszert alkalmazzák, mivel az elektronikus rendszerek túl lassan működtek.
Daimler és Maybach hosszú órákon át vitatkozott azon, hogy milyen üzemanyaggal lenne érdemesebb működtetni Otto négyütemű motorját és végül a kereskedelemben általánosan kapható kőolajpárlat mellett döntöttek. Desztillálás révén a kőolajból kinyert legfőbb anyagok a kenőolaj, a lámpaolajnak használt kerozin és a ligroin voltak, mely utóbbit akkoriban főleg tisztítószerként használtak és gyógyszertárakban lehetett kapni.
Az „Álom-motor” (1883) 1883 végén Daimler és Maybach benyújtotta szabadalomra az első ligroint üzemanyagul használó hajtóművét. A szabadalmat 1883. december 16-án jegyezték be. A szerkezet teljesítette Daimler azon elvárását, hogy kicsi legyen és olcsó, emellett elég gyors volt ahhoz, hogy percenkénti 750-es fordulat mellett használható legyen. A következő négy év során a sebességét 900 fordulat/percre sikerült fokozni. 1884 elejére Daimler három ilyen motort épített és az egyik lendkerékkel is el volt látva. Ez az eszköz kisebb és könnyebb volt, mint a többi feltaláló hasonló szerkezete ekkoriban. Daimler egészen 1897-ig a forrócsöves gyújtást használta, ekkor azonban átvette a Robert Bosch által kifejlesztett elektromos gyújtást.
A Standuhr motor (1885)
1885 végére Maybach és Daimler kifejlesztették azt a motort, melyet minden modern benzinmotor elődjének tartanak. A jellemzői a következők voltak: egy vertikális henger (),Georgano, G. N. (1990) Cars: Early and Vintage, 1886–1930. London: Grange-Universal, 13. o. (58x100 mm) léghűtés nagy öntöttvas lendkerék forradalmian új izzítógyertya gyújtásAngol: hot tube ignition; német: Glührohrzündung (28022-es számú szabadalom) 0,5 lóerő teljesítmény vezérműtengely által kontrollált kipufogószelep, ami nagy sebességet tett lehetővé 600 fordulat/perc sebesség (mikor más gépek csak 120-180 fordulat/percre voltak képesek) karburátor 50 kg-os tömeg 76 cm-es magasság