A Mezőföldet és a Solti-síkságot magába foglaló Colocense flórajárás az Eupannonicum flóravidék részeként a Duna két partján terül el. Ide tartozik a folyó árterülete Budapesttől Bajáig, illetve Mohácsig, azon túl pedig a jobb part löszhátai és homokpusztái, a Duna–Tisza közének turjánvidéke és a teljes Solti-síkság. Felépítése változatos, éghajlata pedig meglehetősen kontinentális. Az egész flórajárás az erdős sztyepp övbe tartozik.
A Mezőföld löszterületeinek igazi ritkasága a tátorján (Crambe tataria), aminek több új lelőhelyét fedezték fel 2000-es években. Még nagyobb botanikai érdekesség az országban csak itt található borzas macskamenta (Nepeta parviflora). A változatos arculatú turjánvidék éger-kőris láperdei (Fraxino pannonicae-Alnetum), mocsarai, láprétei számos ritkaságnak nyújtanak oltalmat. Ilyenek az orchideák hazai képviselői közül a bangó fajok (Ophrys sp.), továbbá a vidrafű (Menyanthes trifoliata) és a lápi csalán (Urtica kioviensis). A flórajárást színesítik a Solti-síkság sziki zsázsás és a Velencei-tó környékének bagolyfüves (Glaux maritima) szoloncsák szikesei, a Velencei-tó védett ingólápja és a Mezőföld elszigetelt homokfoltjainak (Vajta, Németkér) gazdag homokpuszta flórája.
Tájegységei Mezőföld
Túlnyomórészt kultúrtáj. Déli részét jobbára meszes homok borítja, északi részét lösz fedi. Természetszerű erdők (fűz- és égerlápok, gyertyános-tölgyesek és gyöngyvirágos tölgyesek) már csak a paksi homokterületen találhatók.
Jellegzetes élőhelyek és növényfajok:
Dunára néző, meredek löszfalak (Érd, Dunaföldvár, Paks): heverő seprőfű (Kochia prostrata); löszpuszták (Észak-Mezőföld): tátorján (Crambe tataria) – Bölcske, Dunaföldvár, Balatonkenese, pamacslaboda (Krascheninnikovia ceratoides, syn. Eurotia ceratoides) – Nagyhörcsökpuszta (nemrég kihalt!), kis macskamenta (Nepeta parviflora); homokpuszták (Dél-Mezőföld): osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum) ‑ Bikács (nemrég kihalt!); szoloncsák szikesek (Velencei-tó, Észak-Mezőföld): pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum = L. crassifolium); paksi homokvidék lápjai: európai zergeboglár (Trollius europaeus), vidrafű (Menyanthes trifoliata).
Solti-síkság
Felszínét főleg fiatal öntéshomok borítja.
Jellegzetes élőhelyek és növényfajok:
láperdők a turjánvidéken, Budapesttől délkeletre, Ócsa környékén: lápi csalán (Urtica kioviensis); kiszáradó láprétek a turjánvidéken: légybangó (Ophrys insectifera), szarvas bangó (Ophrys cornuta); tölgy-kőris-szil ligetek a Duna mellett (főleg Csepel-sziget és Gemenc): ligeti szőlő (Vitis sylvestris), fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides), borostás sás (Carex strigosa), fekete galagonya (Crataegus nigra) – endemikus faj; szoloncsák szikesek (Kunszentmiklós, Szabadszállás): pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum = L. crassifolium).
Források Az Alföld flóravidéke Növényföldrajz
Kategória:Flórajárások Kategória:Magyarország növényvilága