A Dungeons & Dragons (gyakori rövidítései D&D és DnD) egy 1974-ben megjelent szerepjáték, az első az asztali szerepjátékok kategóriájában. Készítői, Gary Gygax és Dave Arneson a TSR Inc. cég segítségével adták ki az első változatot. A cég időközben megszűnt, 1997-től a Wizards of the Coast (WotC vagy Wizards) (a Hasbro leányvállalata) foglalkozik a játék terjesztésével. A játék alapjai a wargame-ekből (hadijáték) jöttek, bizonyos szempontból azoknak evolúciója. Az első, nem hivatalosan a nulladik kiadású D&D az 1971-es Chainmail játékszabályaira épült.

Jellemzői Az egyik legfontosabb eltérés a hadijátékokhoz képest, hogy a játékosok nem egy-egy hadsereget irányítanak, hanem kizárólag egy karaktert, és azok döntésein keresztül tudnak kapcsolatba lépni a játékkal. A játékosok megalkották a fantasztikus karaktereiket, majd egy kiemelt játékos, a Dungeon Master (DM) kiértékelt szabályok alapján bemutatja a játékosok karaktereit körülvevő világot, amiben szabadon cselekedhetnek. Ezek rendszerint felfedezések, harcok, kincsek és titkok gyűjtése, rejtvények megoldása, amikkel a karakterek tapasztalati pontokat szerezhetnek. A tapasztalati ponttal szintet léphetnek, amitől a karakterek erősebbé és hatékonyabbá válnak, így még veszedelmesebb kihívásokkal küzdhetnek meg.

A D&D hamar népszerűségre tett szert, és bár rengeteg más szerepjáték jelent meg, a mai napig töretlen népszerűségnek örvend. 1977-ben két ágra választották szét a játékot, a szabálykönnyű Basic Dungeons & Dragonsra, valamint a sokkal nehezebb és kötöttebb Advanced Dungeons & Dragonsra. Az Advanced ág második kiadása 1989-ben jelent meg, majd a két ág egyesült a 2000-ben kiadott harmadik kiadással. Ettől a kiadástól kezdve a D&D a d20-as Nyílt Játéklicenccel (Open Game Licence, OGL) együtt jelenik meg, aminek segítségével más kiadók és egyének is adhatnak ki játékanyagot. 2008-ban jelent meg a negyedik kiadás. A jelenlegi legfrissebb, ötödik kiadás 2014-ben jelent meg.

A játékhoz rengeteg kiegészítő jelent meg, kalandmodulok, helyszínleírások, szabálysegédletek, tervezési segédletek, térképek, figurák a teljesség igénye nélkül. A szerepjátékokon kívül is gyakran hallani róla, számítógépes játékok, képregények, regények, rajzfilmek, filmek, stb. jelentek meg amik vagy egy-egy D&D világon játszódnak, vagy említést tesznek a játékról. Ugyanakkor hírhedt is lett, az 1980-as években sokan összekötötték a sátánizmussal.

Játékmenet

A játékhoz legalább három játékosra van szükség, akik közül az egyik kiemelt szerepet játszik, aki a Dungeon Master (DM). Az ő feladata, hogy leírja és bemutassa a világot, ami körülveszi a játékosok karaktereit (Player Character, PC, magyarul JK), mozgatja a szörnyeket és nem játékos karaktereket (Non-Player Character, NPC, magyarul NJK), kiértékelje a szabályokat és a dobások eredményét. Eközben a játékosok a világra reagálva elmondják, hogy a karakterük mit cselekszik, ezzel befolyást gyakorolva a világra. Mivel a játékmenet gyakran tartalmaz rejtvényeket, ezért szükséges valamennyi logika és képzelőerő a játékhoz. Az egyik legfontosabb rész a találkozás (encounter), amikor a játékosok szörnyekkel vagy NPC-kkel lépnek kapcsolatba, a végkimenetel pedig a cselekedeteiktől függ. A rejtvények, csapdák és találkozások sorozata kalanddá (adventure) áll össze, általában egy-egy kaland egy teljes játékülést kitesz. A kalandok pedig kampányokká (campaign) állhatnak össze."Encounters are to adventures what adventures are to campaigns" (Cook, Williams, Tweet; Dungeon Master's Guide v3.5., p. 129)

A történet a játékosok cselekedeteiből és az azokra adott reakciókból áll össze. A DM mozgatja az NPC-ket és a szörnyeket egy kitalált világban, majd a szabályok segítségével meghatározzák a végkimenetelt. A korai verziók a harcra és a varázslatra tartalmaztak szabályokat, később megjelentek a képzettségekre és szociális kapcsolatokra vonatkozó szabályok is.

A világ lehet előre kitalált, amiket a kiadó rendszeresen biztosít, valamint előre megírt kalandokat, bár ezektől a DM-ek saját ízlés szerint eltérhetnek. Emellett gyakori, hogy a játékosok saját játékanyagaikkal, kalandjaikkal egészítik ki, esetleg a kiadói anyagokat teljesen elhagyják.

A játékhoz szükséges a szabálykönyv, minden karakterhez egy-egy karakterlap, valamint különböző oldalú dobokockák amikkel a véletlen eseményeket lehet szimbolizálni. Ez utóbbiakat xdy módon jelölik, ahol az x a darabszámot, y pedig a dobókocka oldalszámát jelöli, pl. 2d10 esetén két darab tízoldalú dobókockával kell dobni.

Játékmechanika

A játék kezdete előtt a játékosoknak létre kell hozniuk (generálniuk) a játékos karaktereiket, amivel a játék során játszani fognak. Az alapképességeiket a korai verziókban kockadobással határozták még, később megjelent a pontelosztós és standard array (előre megadott értékeket tetszés szerint eloszthatnak) módszer is. Ezek az alapértékek az Erő (Strength, STR), Ügyesség (Dexterity, DEX), Állóképesség (Constitution, CON), Bölcsesség (Wisdom, WIS), Intelligencia (Intelligence, INT) és a Karizma (Charisma, CHA). Ezután a játékos kiválasztja a faját, például ember vagy elf, az osztályát (magyarul néha kasztnak is nevezik), például harcos vagy varázsló, az elkötelezettségét (későbbi változatokban hatással van a karakter viselkedésére és világlátására, ekkor magyarul "jellem"-nek szokták fordítani), és a további képességeiket, felszerelésüket és háttértörténetüket.The original game used 3d6 in the order rolled (Gygax, Arneson; Dungeons & Dragons). Variants have since been included (Gygax; Dungeon Masters Guide, p. 11) and the standard for more recent editions is "rolling four six-sided dice, ignoring the lowest die, and totaling the other three" (Tweet, Cook, Williams; Player's Handbook [3.0], p. 4), arranging the results in any order desired. Recent editions also allow for a "point buy" system.

A játék során a játékosok elmondják, hogy mit szeretnének tenni, például megütni valakit, vagy feltörni egy zárat, a DM pedig kiértékeli az eredményét a cselekedetnek. Egyes cselekedetek triviálisak, például felvenni valamit a földről, vagy kinyitni egy ajtót, így ezek a cselekedetek automatikusan sikerülnek. Ha a cselekedet elrontása további veszélyeket jelenthet, vagy dramaturgiailag érdekes lehet, akkor a DM kérhet dobást, hogy megállapítsa, hogy az adott cselekedet sikeres-e, és mi a további következménye. "The Role-Playing Game and the Game of Role-Playing" Az esélyeket és hatásokat különböző dobókockákkal szokták megállapítani, például egy támadás sikerességét d20-szal, a sebzését pedig d8-cal. Ezeket súlyozza a karakter képességei és képzettségei.Tweet, Cook, Williams; Player's Handbook v3.5, p. 62 Abban az esetben, ha egy játékostól független hatás éri a karakter, mentődobást lehet tenni, ennek az eredménye határozza meg, hogy sikerült-e a hatást elkerülni, vagy legalább csökkenteni.

Ahogy halad a játék, az akadályok és ellenfelek leküzdésével a karakterek tapasztalati pontot szereznek, egy bizonyos mennyiség megszerzése után szintet lépnek, amivel további képzettségekes, képességeket szerezhetnek, esetleg növelhetnek egy már meglévőt.Cook, Williams, Tweet; Dungeon Master's Guide v3.5., p. 197 Ez a játék további részében hatékonyabb karaktereket eredményez, amik könnyebben néznek szembe további kihívásokkal. A játék során megszerzett kincseket szintén elkölthetik, és jobb felszereléseket vásárolhatnak maguknak. Egyes esetekben változhat a karakterek elkötelezettsége, vagy újabb osztályokat vehetnek fel.Gygax; Dungeon Masters Guide, p. 84

A harcpontok vagy harcértékpontok (HP) jelölik a karakter küzdőképességét, harcban elszenvedett sérülésektől vagy varázslatoktól rendszerint csökken, és elvesztése a karakter halálához vezethet, sőt, az egyik leggyakoribb halálforma.Tweet, Cook, Williams; Player's Handbook v3.5, p. 145 Az elvesztett karaktereket varázslattal vissza lehet hozni az élők sorába, ám ha erre nincs lehetőség, vagy a játékos nem szeretné, készíthet új karaktert is.Cook, Williams, Tweet; Dungeon Master's Guide v3.5., p. 41

Kalandok és kampányok

Egy tipikus játékalkalom egy történetből vagy kalandból áll.Cook, Williams, Tweet; Dungeon Master's Guide v3.5., p. 43 A DM-ek készíthetnek a csapatuknak saját kalandot, vagy használhatnak előre megírtakat (modul vagy kalandmodul). A legtöbb ilyen modul térképeket, háttértörténetet és előre definiált célokat tartalmaz. A legkorábbi ilyen modul a Supplement II: Blackmoor kiegészítőhöz csatolt Temple of the Frog God volt, míg az első erre tervezett kalandmodul az 1978-as Steading of the Hill Giant Chief volt.

A sorrendben játszott kalandokat együttesen kampánynak nevezik."A D&D campaign is an organized framework... to provide a realistic setting for a series of fantastic adventures." (Allston; Rules Cyclopedia, p. 256) A helyszínt, ahol ezek a kalandok játszódnak, settingnek vagy világnak hívják. Ez lehet egy város, ország, bolygó vagy akár egy egész univerzum. A settingek hangulata különböző zsánerekbe tartozhat, például fantasy, horror, sci-fi vagy cyberpunk. Népszerű settingek például a Greyhawk, Blackmoor, Spelljammer, Mystara, Forgotten Realms, Dragonlance és a Ravenloft. Nyomtatásban megjelent magyar settingek például a Fomalhaut,"III. Függelék: Fomalhaut" (Lux Gábor; Kard és Mágia, p. 56) Helvéczia,"Helvéczia" (Lux Gábor; Helvéczia) Vándorföldek"Kalandok földje, Erillion" (Lux Gábor; Kalandok földje, Erillion) és az Erdőelve."B. Függelék: Erdőelve és Havad-völgy" (Boldog-Bernád István; Tövisodú titkai, p. 32) Ha ezek nem megfelelőek, akkor a DM kidolgozhat sajátot is.

Miniatűr figurák

A Chainmailt figurákkal játszották terepasztalon, az első D&D pedig örökölte a figurahasználatot, bár az 1977-es Holmes Basic-től kezdve a szabályok figurahasználat nélkül is alkalmazhatóak, ennek ellenére a mai napig használják vizuális segédeszközökként. Hagyományosan 1 hüvelykes négyzethálós papíron használják őket (lehet vásárolni 25 mm-es változatot is), egyes lények azonban több négyzetet is elfoglalhatnak. Ezeket a figurákat külön lehet megvásárolni, egyes esetekben a játékosoknak kell kifesteniük őket. A helyszín bemutatására diorámákat is használnak.The first Dungeon Masters Guide gave only a quarter of a page out of a total 240 pages to discussing the option use of miniatures. (Gygax; Dungeon Masters Guide, p. 10)

Története

Kezdetek

1967-ben David Wesely az egyik wargame játékában egy új szabályvariánst hozott, amiben a játékosok nem a seregeiket irányították, hanem csak a hadvezéreket, akik meglátogatták Braunstein városát, aminek a lakosságát a nézők alakították. A játékosok Wesely tudomása nélkül mindenféle megbeszéléseket tartottak és háttéralkukat kötöttek, és rendkívül élvezték a játékot Wesely-vel ellentétben. Wesely 1970-ben bevonult a hadseregbe, így ettől kezdve Dave Arneson vezette a játékokat, aki a körítést elmozdította a napóleoni korszakból, és fantasy, horror és sci-fi elemekből építkezve új világot hozott létre Blackmoor címen.

A másik alapja az 1967-es Siege of Bodenburg volt, amit Henry Bodenstedt készített, a szabályokat pedig a Strategy & Tactics magazin számaiban tette közzé. 1968-ban Gary Gygax és Jeff Perren kipróbálták a játékot, majd ennek alapján létrehozták a saját szabályaikat, és a Guidon Games segítségével 1971-ben megjelentették Chainmail címen.