A Miami Vice egy népszerű és innovatív tévésorozat volt, a két főszerepet Don Johnson (James "Sonny" Crockett) és Philip Michael Thomas (Ricardo "Ricco" Tubbs) játszotta, akik két Miamiban nyomozó titkos detektívet alakítottak, akik a Metro-Dade rendőrkapitányságon dolgoztak. A műsort az NBC sugározta öt éven keresztül, 1984 és 1989 között. Az USA Network, saját szindikációja alatt sugárzott még egy le nem vetített epizódot, 1990. január 25-én. Készült még egy Miami Vice mozifilm, ami a sorozaton alapult és 2006. július 28-án mutatták be. A sorozatot jelenleg vetítik a Sleuth adón az Amerikai Egyesült Államokban és a Men & Motorson az Egyesült Királyságban.
Elkészítés
Az NBC's Entertainment Division feje, Brandon Tartikoff előállt egy ötlettel, amit MTV Copsnak nevezett el. Később megosztotta az ötletét Anthony Yerkovich-csal, aki a Hill Street Blue című sorozat írója és producere volt. A kezdeti ötletek két zsarupárosról szóltak Miamiban. Yerkovich írt egy két órás pilot-epizódott, amit Gold Coastnak nevezett el, de később átkeresztelte Miami Vice-ra.
Sonny Crockett szerepét először Nick Nolte-nak szánták, de mivel akkoriban nem volt jövedelmező, hogy filmsztárok átvándorolnak sorozatokba, ezért a producerek továbbálltak. Larry Wilcox-ot is érdekelte a szerep, aki azelőtt a CHIPs című tévésorozatban játszott, de ő sem kapta meg a szerepet, mivel nem találták szerencsés dolognak, ha zsaruszerepből vándorol át zsaruszerepbe. Még tizenkét szereplőválogatást tartottak és a pilot-epizódokat is kétszer halasztották el, mielőtt kiválasztották volna Don Johnsont és Philip Michael Thomast a főszerepekre.
Produkció
A Miami Vice volt az első amerikai tv program, amit térhatású hangban sugároztak.
Sztorivonal
A történet élesen elütött a korábbi krimisorozatoktól, és az aktuális 80-as évek világára fókuszált. Minden korábbi szériánál fontosabb szerepet töltött be a kábítószer (különösen a kokain), megjelent a dél-amerikai drogháború, a gyerekkereskedelem, sőt az északír konfliktus is. Gyakori volt a sokszor kifejezetten durva erőszak nyílt ábrázolása, miközben az ügyek esetenként megoldatlanul végződtek. A történetszálban a korábbiaknál sokkal kevesebbet számított a klasszikus értelemben vett nyomozás és nyomozói munka; a főszereplők feladata nem annyira egy-egy bűntény megoldása volt, mint inkább az ismert bűnözők elfogása és hatástalanítása. Eközben pedig minden korábbinál többször merültek fel bennük erkölcsi kérdések: hol a különbség a rendőrök és a rosszfiúk között, hol húzódik a határ a törvény és a törvénytelenség között, és mennyire lehet szabadon engedni az egyéni érzelmeket, esetenként a bosszúvágyat – akár a rendőrségi szabályzatokkal szemben is.
Stílus
A zene fokozottan hangsúlyosan volt jelen a sorozatban: gyakori volt, hogy a dialógusok rovására a zenét használták inkább, és a gyors vágások alkalmazásával már-már videóklipeket láthattak a nézők. Talán a legjobb példa erre a ’’Brother’s Keeper’’(Az új társ) című pilot epizód, aminek a végén Crockett és Tubbs egy Ferrari Daytona Spyder-ben száguldnak a nyirkos Miami belvárosán keresztül, egy drogleszámolás előtt. A jelenet közben Phil Collins, „In The Air Tonight” című dala hallható. Ezek az elemek juttatták a filmsorozatot 15 Emmy-jelöléshez, amely mindaddig példátlan volt. Amíg az első pár epizód tartalmazta a zsaru-egyezmény bemutatását, később a producerek egy teljesen új stílust fejlesztettek ki. Az egyik ilyen kulcsfontosságú változtatás Lou Rodriguez hadnagy (Gregory Sierra) korai halála és a Vice Division új parancsnoka, a korábbi DEA ügynök, Martin Castillo (Edward James Olmos). Távoli, lenyűgöző és teljesen hozzáértő és professzionális, Castillo egy némileg rejtélyes háttérrel rendelkező karakter aki tökéletesen ellensúlyozta Crockett-et és Tubbs-ot. Amíg Crockett és Tubbs pasztell öltönyöket viselt, Castillo fekete öltönyt, fekete nyakkendőt és egy fehér inget hordott, hogy tükrözze az életét és a nézeteit.
Zene
A ’’Miami Vice’’ ismert volt az innovatív zenéiről, különösen a számtalan pop és az 1980-as évek slágereinek köszönhetően és persze Jan Hammer jellegzetes hangzású, szintetizált zenéi miatt. Sok énekes járult hozzá dalaival a filmhez, többek között Devo, Jackson Browne, Phil Collins, Bryan Adams, Tina Turner, Peter Gabriel, ZZ Top, Dire Straits, Depeche Mode, The Hooters, Iron Maiden, Godley & Creme, Glenn Frey, U2, Frankie Goes To Hollywood, Foreignernek, The Police, Laura Branigan, Ted Nugent, Suicidal Tendencies, The Damned és Billy Idol. A sorozatban néhányuk szerepelt is, például Glenn Frey, Ted Nugent, James Brown, Willie Nelson, Frank Zappa, vagy az előbb említett Phil Collins is megcsillogtatta színészi képességeit.
A zenei betétek (különösen az 1980-as évek slágerei) és a gondosan kiválasztott helyszínek elérték, hogy úgy látszódjon, mintha egy videóklip lenne, ebben is eltért a műsor más tévésorozatoktól.
Megint az egyik leghíresebb jelenet, amelyik leginkább elütött az akkori műsoroktól, a pilot epizód végén, amikor Crockett és Tubbs a Ferrari Daytonában utaznak, közben pedig az In The Air Tonight című dal hallható.
Collinsnak egy másik dala is szerepelt a sorozatban, pontosabban a második évad első részében, ahol ugyanazt a megoldást alkalmazták, mint a pilot-epizódban (Crockett és Tubbs utazik a Ferrari Daytonában, körülöttük az éjszakai Miami). Ez a Miami Vice legikonikusabb pillanata és az egyik legemlékezetesebb momentum a televízió történelmében. Emiatt úgy döntöttek, hogy a záró epizódban, a Freefallban is ezt fogják használni, mivel így üdítőbb lesz a végeredmény. Viszont a jelenetben már a fehér Ferrari Testarossát használták és ezúttal a Honeymoon Suite, Bad Attitude című száma volt hallható.
A műsor futása alatt három hivatalos filmzenealbumot adtak ki, a sorozatban szereplő zenékkel.
A Miami Vice Theme c. dalt két Grammy-díjjal jutalmazták 1986-ban. A másik hasonlóan sikeres dal, a Crockett’s Theme, ami 1987 körül több európai országban ért el első helyezést.
Hammer átvitt több jellegzetes elemet későbbi albumaiba is, ezek között volt az Escape from Television (1987), Snapshots (1989) és több rajongói kívánság után a Miami Vice: The Complete Collection (2002) is.
Divat
A szereplők nagyrészt az akkor divatos Armani-öltönyöket viselték, nagy hatást ért el Don Johnson is, aki olasz sportkabátot viselt, pólóval, fehér vászon nadrággal és cipővel, amit mindig zokni nélkül hordott. Mindezek mellett bemutatta az olasz emberek divatját és elterjesztette Amerikában az ujj nélküli blézereket, a ragyogó textildzsekiket és a pasztell-öltönyöket.
Egy átlagos epizódban Crockett és Tubbs öt-nyolc különböző ruhát viselnek, ezek nagyrészt kék, rózsaszín, őszibarack színűek. Vittorio Riccit, Gianni Versace és , akik az akkori divatot képzelték el a színészekhez.
Crockett fellendítette a Ray-Ban ruhamárka népszerűségét, azáltal, hogy hordott egy pár Ray-Ban Wayfarer-t (L2052-es model). Don Johnsonnak köszönhetően 1984-ben 720 000 darabot adtak el a Ray Banből. Hasonló hatást tett a Persol 69218 Ratti napszemüveg is, amit szintén Johnson hordott a harmadik évad során és a Carrera 5512, amit Johnsonnal együtt Thomas is hordott, de ez a modell egy idő után kikopott a sorozatból.
Gianni Versacét, a híres divattervezőt kérték meg, hogy legyen a sorozat divattanácsadója, miközben Jodi Tillen volt a divattervező. A sorozat divatját leginkább a pasztellszínek jellemezték és Crockett örökös borotválatlan megjelenése felgyújtott egy divattendenciát.
A Miami Vice divatjának a hatása folytatódott a ’90-es években is és még ma is látni egy pár helyen Amerikában.
Helyszínek
A sorozat sok epizódját forgatták Miami Beachen és South Beachen, amit akkor elöntött a bűnözés. South Beach néhány házfala annyira lepusztult volt, hogy a forgatás előtt szakemberek dolgoztak a felújításukon. Feltételezik, hogy a sorozat hozzájárult Miami híres Art Deco épületeinek megmentéséhez az 1980-as '90-es évek fordulóján. A forgatás óta számos, a sorozatban feltűnt épületet felújítottak (köztük tengerparti szállodák sorát), turisták és hírességek kedvelt célpontjává téve South Beach ezen részét.
A műsor vége
A sorozat népszerűsége már a harmadik évad (1986–1987) bemutatásától csökkenni kezdett, ez nagyrészt annak köszönhető, hogy az NBC egy időben sugározta a CBS csatorna verhetetlen Dallasával szemben.
Továbbá Michael Mann sötétebb árnyalatot akart adni a sorozatnak, sötétebbet, mint az első két évadban volt, ennek következtében sok rajongó elpártolt a sorozattól, majd hogy visszaszerezzék őket, a negyedik évadban (1987–1988) újra bevezették a pasztellszínű öltönyöket és a fényesebb árnyalatot.
Az eredeti írók helyére került emberek pedig nem nagyon tudtak jó történeteket kitalálni, ezért az epizódok nevetségessé vagy unalmassá váltak. Mire vége lett a negyedik évadnak, a zeneszerző, Jan Hammer is elhagyta a stábot, a helyére került Tim Truman viszont már nem tudott olyan maradandót alkotni, ezeken felül pedig minden epizód elkészítése súlyos dollárkötegekbe került és nem is sikerült visszahozniuk az összeget, mivel a nézettségi mutatók nagyot estek.
Michael Mann átadta a produceri feladatokat Dick Wolfnak a harmadik évad (1986–1987) kezdete előtt. Wolf sorozatbeli tervei az északír problémákra fókuszáltak, ez valamelyest újítást hozott a sorozatnak. Michael Mann otthagyta a stábot, hogy egy másik sorozatra, a ’’Crime Story’’-ra koncentráljon.
A Miami Vice megszűnéséhez az is hozzájárult, hogy 1989 elején Don Johnson újra összejött ex-feleségével, Melanie Griffith-szel, aki akkor várandós volt (Dakota Johnsonnal) és emiatt a színész inkább a családjával akarta az időt tölteni, ezért megkérte a producereket, hogy írják ki a sorozatból, azt javasolta, hogy lőjék agyon a karakterét.Szerelem vége című cikk (Taps magazin), 1989. június 1. szám / 50. old.
Epizódok
Több epizód forgatókönyve alapult olyan tényleges bűncselekményeken, amelyek később Miamiban valóban megtörténtek (például Out Where the Buses Don't Run, 1985). A sorozat kitért az északír konfliktusra és persze az ellentmondásos politikai kérdésekre, a dél-amerikai drogháborúkra, többször ábrázoltak kolumbiai diktátorokat, Kubából száműzött gerillákat, kábítószer-kereskedőket, Amerikát támogató kommunista-ellenes tábornokokat, vagy esetenként gyerekkereskedőket is.
A bűnözőkön kívül a karakterek magánéletére is kitér a történet: Crockett elvált feleségétől, Caroline-tól, majd a második feleségét, Caitlin Daviest megölték. Tubbsnak a Calderon családdal volt egy elintézetlen ügye, mivel Calderon megölte Tubbs testvérét, Raffaelt, aki rendőrnyomozó volt New Yorkban.
Az első évadokban feltűntek vicces karakterek, mint például Zoogie és Izzy. Eleinte elég cinikusak voltak Crockettel és Tubbs-szal szemben, de később segítettek nekik harcolni a drogkereskedők és a korrupt rendőrök ellen.
Két évad után Johnson ki akart szállni a sorozatból, mivel félt a beskatulyázástól. A stúdió készen állt, hogy lecserélje őt Mark Harmonra, de végül Johnson engedett és bennmaradt a sorozatban, egészen a végéig.
Színészek és karaktereik Főbb szereplők, szinkronhangok (1. szinkron változat: Videovox Stúdió Kft. az O.K. Line megrendelésére (1991-1992); 2. szinkron változat: Synchronsystems az RTL Klub megrendelésére (2006))http://iszdb.hu/?audio=31603http://iszdb.hu/?audio=31604
Don Johnson mint James „Sonny” Crockett őrmester: Crockett a Florida Gators egyetemre járt, ahol nagy futball reménységnek számított, a 92 yardos futása miatt. Az egyik meccsén az utolsó percekben súlyos sérülést szenvedett, ezért aztán elküldték Vietnámba, ahol kétszer is harcolt. 1974-ben a Metro-Dade rendőrségnél egyenruhás járőr lett, majd később detektív a bűnügyi egységben. Crockett Sonny Burnett álnéven épül be különböző droghálózatokba, amiket később fel is számol. Egy Ferrari Daytona Spyder kocsija van (később Ferrari Testarossa), egy Scarab motorcsónakja és egy vitorlása, amin az aligátorjával, Elvis-szel él.