A cigánybűnözés a Kádár-kori kriminológiában, Magyarországon használt kifejezés, a kortárs közbeszédben diszkriminatív jelentéssel rendelkezik. Mivel sokan bizonyították, hogy nincs összefüggés a cigányság és a bűnözés között, mai használata megalapozatlan és gyűlöletkeltésre alkalmas.
A cigánybűnözés jelentéssűrítő szóösszetétel, amely egyrészt a cigányok által elkövetett bűncselekményeket jelöli, másrészt azokat a bűncselekményfajtákat, amelyeket téves vélekedés szerint főképp cigányok követnek el. A szó a Kádár-rendszerben a rendőrségi, kriminológiai szókincs részét képezte, a rendszerváltás óta használatát kerülik.Póczik Szilveszter: A roma kisebbség szociológiai problémáiA „cigánybűnözéssel” kapcsolatban tett fel kérdést a Nézőpont Intézet 2008. augusztusi felmérésében, amelyet a közvélemény-kutató a Heti Válasz megrendelésére készített. Az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke uszítónak és manipulatívnak tartja a kérdést; a Nézőpont Intézet ugyanakkor azt közölte, azért használták felmérésükben a „cigánybűnözés” fogalmát, mert az a társadalmi közbeszédben és a szociológiában is szerepel. A kriminológus szerint a tudományban nincs, viszont a társadalmi vitában van helye a fogalomnak. A kétezres évek első évtizedének közepétől kezdve a kifejezés használatáról élénk politikai viták zajlottak, miután a Jobbik Magyarországért Mozgalom, majd a Mi Hazánk MozgalomPresinszky Judit, Pál Tamás - Cigányellenes tüntetést tartott a Mi Hazánk a Venyige utcai börtönnél, egy ellentüntetőt tíz rendőr kísért el (Telex.hu, 2023.08.29.)Újra vonuló, „cigánybűnözést” kiáltó radikálisok és rettegő romák: kinek jöhet jól ez a jövő évi választások előtt? - HVG, 2025.09.27., illetve a szélsőjobboldalhoz köthető médiafelületek ismét használni kezdték több, - vélt vagy valós - roma származású elkövetőhöz kapcsolódó bűncselekmény kapcsán. A pártok többsége, valamint a cigány közéleti szereplők elutasítják a kifejezést, mivel rasszista megnyilvánulásnak tartják. A mai magyar társadalmi közvélekedésben is gyakori a cigányok és a bűnözés fogalmának szoros összekapcsolása,Ombudsmani jelentés 2006 Egy 2005-ös TÁRKI-elemzés szerint a magyar felnőtt lakosság négyötöde, 80%-a úgy látja, hogy a cigányok gondjai megoldódnának, ha végre elkezdenének dolgozni, és 62% értett egyet azzal, hogy a bűnözési hajlam a cigányok vérében van. (Ez az arány 2000-ben még 55, 2002-ben 53% volt.) egy 2008 nyarán készült reprezentatív felmérés szerint a magyarok 91%-a szerint van cigánybűnözés.
A kriminalisztika és szociológia jelenlegi álláspontja szerint a cigányság empirikus alapon feltételezett magasabb bűnelkövetési mutatói nem közvetlenül származásukkal, hanem a strukturális és intézményesített rasszizmus következményeként a körükben gyakran tapasztalható halmozottan hátrányos szociális helyzettel, a normává vált szegregációval és egyéb tényezőkkel, például konkrétan a cigányellenességgel függenek össze.A romákkal szembeni diszkrimináció típusai és sémái a magyar közigazgatásbanA hosszú távú roma társadalom- és kisebbségpolitikai stratégia irányelvei
A kifejezés használatát bírálók szerint a cigánybűnözés szó etnikailag diszkriminatív és megbélyegző, a cigányságra nézve sértő kifejezés. Úgy tartják, hogy az túlságosan kihangsúlyozza az etnikai tartalmakat, és általánosítva sugallja, mintha a bűnözés a roma populációs összes tagjára jellemző lenne.„A cigány szó hallatán még sokáig felébredhet bizonyos gyanakvás”: Póczik Szilveszter kriminológus a romák asszimilációjáról, Árgus – 14. (2003) 11. 93–98. o.
Története
bélyeg|300px|Az európai cigányság hozzávetőleges létszáma
A cigányság a világ több mint 40 országában szétszóródva él. Lélekszámukra vonatkozóan nincsenek pontos statisztikai adatok. A cigányok Európa minden országában megtalálhatóak, a Közel-Keleten, az egykori Szovjetunió több utódállamában éppen úgy, mint Észak-Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon is. Az Európában vándorlók számát minimum 7, maximum 8,5 millióra becsülik. Egy híres francia antropológus szerint a cigányságot együttesen jellemzi egyfajta „mozgalmas változatosság”, amelynek a történelmi oka a vándorlás és szétszóródás. Ez a lényegi vonás nem magában a vándorlásban rejlik, hanem a környezethez való viszonyulás módjában. Az, hogy léteznek különbségek az egyes „cigány” csoportok között, történelmileg a nagyszámú különböző vándorlási útvonallal magyarázható. Minden egyes cigány csoport olyan, amilyenné az útvonala (azok a vidékek, amelyeken áthaladt, és az az idő, amit ott töltött) tette. Ebből az is következik, hogy minden cigány csoport történelme annak a népnek a történelméhez kapcsolódik, amellyel az adott közösség – a vándorlása során – éppen érintkezésbe került.
A 19. század közepétől meginduló polgárosodás nem érintette a cigányságot, a cigány társadalom továbbra is ebben az ősi állapotban maradt, és a magyar állam beolvasztási kísérletei sorra csődöt mondtak. Egy újabb kitörési kísérlet a 20. század legelején azért akadt el, mert azokat a kismesterségeket, amelyekre szakosodtak, tönkretette a gyáripar. Az 1930-as évekre továbbra is jellemzőek maradtak a kóborló cigánykaravánok. A csendőrségi szabályzat külön kitért a karavánok ellenőrzésére.
A kommunista rendszernek sikerült először letelepítenie a cigányságot, és munkát adni nekik. A munkakerülést börtönnel büntették. A cigányság elsősorban az építőipari és a nehézipari alacsony képzettséget igénylő munkaköreiben dolgozott. A rendőrség napi rendszerességgel használta a cigánybűnözés fogalmát, és erre vonatkozó statisztikák is készültek akkoriban 1971-től 1988-ig, amelyek nem voltak tekintettel emberi, kisebbségi jogokra, adatvédelemre: etnikai alapon is folytak. A cigány bűnügyi statisztikát az Antall-kormány kisebbségi jogi megfontolásokból megszüntette.
Az OKRI (Országos Kriminológiai IntézetOrszágos Kriminológiai Intézet, www.okri.hu) állásfoglalása a cigánybűnözésről a következő: „Magyarországon a bűnügyi statisztika legutóbb a szocializmus idején, 1971 és 1989 között, vette számba külön a cigány származású bűnelkövetőket. Ezt ma már az adatvédelmi rendszer jogszabályai nem teszik lehetővé. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény az etnikai hovatartozást az európai gyakorlatnak megfelelően fokozottan védett, ún. különleges adatnak nyilvánította, így azt az érintett írásbeli hozzájárulása nélkül nem lehet nyilvántartani vagy közzétenni. Hasonló rendelkezést tartalmaz az ilyen különleges adat kezelésére a bűnüldözési tevékenység vonatkozásában a rendőrségi törvény.”
A bűnözés etnikai megközelítése A kisebbségek bűnözésének vizsgálata során az embereket különböző etnikai csoportokba osztják, a kisebbségeket eltérő külső, öröklött fizikai jellemzők alapján különböztetik meg egymástól. A különböző csoportokhoz eltérő bűnözési struktúrákat, bűnelkövetési módozatokat társítanak. A bűnözés ezen megközelítését tévesen faji megközelítésnek is nevezik, noha nincsen köze a faj fogalmához. E megközelítés legfőbb problémája, hogy így az egyes csoportokat általában a bűnözéssel kapcsolatos előítéletekkel sújtja, stigmatizációs mechanizmusokkal terheli.Tauber István: A deviancia mint kisebbség, a kisebbségek devianciája. (Gönczöl-Korinek-Lévai: Kriminológiai ismeretek. Bűnözés. Bűnözéskontroll. Corvina kiadó, 1999. 296–308. oldal)
A kisebbségek bűnözése A cigányok magasabb bűnözési arányának alapvető oka az adott társadalomba integrálódásuk hiányos volta. A gazdasági körülményeik általában rosszabbak, többségük szakképzetlen, munkanélküli, ebből is következően jövedelmük alacsony. Ezen kisebbségek kétféle civilizáció között élnek: saját kultúrájukat részben már elvesztették, a többségi középosztály kultúráját azonban még nem vették át. Elvesztették hagyományos kisközösségi kapcsolataikat, így megszűnt azok hatékony szabályozó funkciója.
Bűnözési mutatók a cigány kisebbség körében Európában Magyarország kivételével – hazánkban 1974 és 1989 között a kriminálstatisztika külön számba vette a cigány származású bűnelkövetőket – nincs hivatalos statisztika e bűnözési formáról. 1970-ben Franciaországban Berry vidékén folytattak kutatást, mely 275 család kriminalitását vizsgálta.Landovsky, L. – Charlemagne, M. (1970): Étude de la criminalité des gitans en Berry. Annales Internationales De Criminologie, Párizs 1977 és 1979 között a csehszlovák ügyészség átfogó vizsgálatot végzett a fiatalkorú cigány származású bűnelkövetőkről.Kaliban, V. – Siskova, T. – Vecerka K. (1979): Pricinny kriminality cikánskych obcanu, sejméne mladistvych, Vyzkumny ústav Kriminologicky pri G. P. CSSR. Prága. Finnországban 1977-ben Grönfors vizsgálta a cigányoknál előforduló vérbosszú jelenséget.Grönfors, M. (1977): Blood Feuding among Finnish Gypsies. Tutkimuksia, Department of Sociology of Helsinki
2007-es olasz rendőrségi adatok szerint a lopások, gyilkosságok és nemi erőszak gyanújával letartóztatottak 75 százaléka romániai (többségében cigány) bevándorlók közül került ki.Olaszország kiutasítja a veszélyes uniós bevándorlókat, HVG/MTI, 2007. november 2.
Magyarországon 1986-ban publikálták egy közel tíz évig tartó kutatás eredményeit,Tauber I. (1988): Cigányság és bűnözés. BM. Könyvkiadó, Budapest azóta hasonlóan átfogó vizsgálat nem zajlott, mivel az 1992-es adatvédelmi törvény1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról az európai gyakorlatnak megfelelően fokozottan védett személyes adatnak nyilvánította az etnikai hovatartozást, így az érintett hozzájárulása nélkül nem lehet nyilvántartani vagy közzétenni.
A francia kutatás a következő megállapításokat tette: A cigányok által elkövetett bűncselekmények általános képét a kisebb súlyú bűncselekmények jellemezték (lopások). A kiemelkedően súlyos bűncselekmények aránya nem magasabb, mint más népességben. Leggyakoribb bűncselekménytípusok: emberölések – legjellemzőbb féltékenységi indítékból hivatalos személy elleni erőszak vagyon elleni bűncselekmények
A csehszlovák felmérés szerint az összes cigány bűnelkövető aránya 3-4-szer magasabb volt, mint a nem cigány bűnelkövetőké. A fiatalkorú cigányok kriminalitása 10-szerese volt a nem cigány fiatalkorúak bűnözésének. A leggyakoribb bűncselekmények a lopás, testi sértés, megrontás, rablás volt.
Magyarországon 1975 és 1979 között 10 000 lakosra jutó bűnelkövetők száma a nem cigányoknál 69,7, míg a cigányok esetében 133,3 fő volt. A fiatalkorúaknál ez a szám 118,3 míg a cigányoknál 342,7 fő. Tekintettel a két populáció eltérő korstruktúrájára, ténylegesen a cigányok esetében az összes elkövetőnél 2,2-szer, a fiatalkorúaknál 3,3-szor nagyobbak voltak ezek a mutatók.
1975 és 1979 között 5,1%-ról 5,6%-ra nőtt a cigány gyanúsítottaknak az összes gyanúsítotton belüli aránya. A fiatalkorúak aránya kétszer magasabb a cigány gyanúsítottak körében.Tájékoztató az egységes rendőrségi és ügyészségi bűnügyi statisztika adataiból / kiad. a BM Adatfeldolgozó és Tájékoztatási Csoportfőnökség és a Legfőbb Ügyészség Titkársága, Budapest, 1980, 1983, 1987
1975 és 1986 között az összes gyanúsított száma 20%-kal, míg a cigány gyanúsítottak száma 70%-kal emelkedett.
Ezeknek a statisztikáknak az értéke azonban erősen kérdéses. Dr. Póczik Szilveszter szerint: A kommunista időszakban bevett „cigánybűnözés” kifejezés megengedhetetlen módon szimbolikus kapcsolatot teremtett a cigány etnikum és a bűnözés jelensége között, és sajnálatos módon ezt erősítette az 1970-es és 80-as években készült külön cigány bűnügyi statisztika is. Ezek a statisztikák azonban diffúz módszertani bázisok miatt korábban is csak korlátozottan voltak használhatóak, a valóságban inkább azt mérték, hogy a rendőrség – a romló felderítési mutatókat kompenzálandó – mikor, milyen intenzitással dolgozott a cigányok körében.