A karma (dévanágari:कर्म, páli: kamma) ok-okozat, pontosabban az ok és okozat viszonya, kölcsönhatása; a cselekedetek következményeinek törvénye, amely a szanszára körfogását mozgatja a keleti vallások szerint: a jó szándék és a jó cselekedetek hozzájárulnak a jó karmához és a boldogabb újjászületéshez, míg a rossz szándék és a rossz cselekedetek a rossz karmához és a hátrányosabb újjászületéshez járulnak hozzá.Halbfass, Wilhelm (2000), Karma und Wiedergeburt im indischen Denken, Diederichs, München, GermanyLawrence C. Becker & Charlotte B. Becker, Encyclopedia of Ethics, 2nd Edition, , Hindu Ethics, pp 678 Mint fogalom, szerepel az ősi hindu, dzsaina, buddhista, valamint a szikh és taoista Eva Wong, Taoism, Shambhala Publications, , pp. 193 tanításokban és szerepel a modern világszemléletek ismeretanyagában is.
Meghatározása A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. A karma tágabb értelemben cselekedet, tett, mű. Minden tényezőre vonatkozik, ami a világban történik, és következménnyel jár. Vonatkozik az akciókra, reakciókra, általában a világ törvényei által irányított aktív természeti folyamatokra, eseményekre, az élettelen létezők hatásaira, az emberi és állati cselekvésre, de az embernél fejlettebb, magasabb szinten álló lények, istenek, szellemek megnyilatkozásaira is. Minden aktivitás, azaz ok okozatot szül, és minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Így jön létre az ok-okozati összefüggések végtelen hálózata.
A karma nem jutalom vagy büntetés, hanem a következményeket kiváltó szigorú törvény. Nem azonos a sorssal, az eleve elrendeléssel és az újraszületés tanával. Ezek mindegyike önmagában más jelentéssel bír, bár az újraszületés (reinkarnáció) tanának fontos része a karma.
Értelmezése a különböző keleti vallásokban és spirituális irányzatokban: Vallás / IrányzatA karma alapvető jelentéseIsteni szerep / IrányításHogyan működik?Megszabadulás (Móksa / Nirvána)HinduizmusKozmikus ok-okozati törvény, amely az erkölcsi tetteket és az újjászületések (szamszára) láncolatát szabályozza.Változó, egyes nézetekben van isteni szerep. Eszerint Ísvara (az Úr) vagy a legfelsőbb istenség felügyeli és osztja ki a tettek gyümölcsét.A gondolatok, szavak és tettek lenyomatot hagynak a lelken. Három típusa van: felhalmozott, jelenlegi és a sorsként beérő karma.Az önfeláldozás, az önzetlen cselekedetek (Karma-jóga), az Isten iránti odaadás (Bhakti) vagy a valódi önvaló (Átman) felismerése által.BuddhizmusMentális szándék (csetaná). Nem maga a tett a döntő, hanem az mögötte meghúzódó motiváció.Nincs isteni szerep. Személytelen természeti törvény. Nincs teremtő Isten, aki büntetne vagy jutalmazna.A szándékos tettek karmikus magvakat ültetnek el a tudatban, amelyek később gyümölcsöt teremnek (karmaphala).A nemes nyolcrétű ösvény követésével, a vágyak és az ego (Anatta - nem-én) felszámolásával, eljutva a Nirvánába.DzsainizmusFizikai valóság. Egy finomanyagi, kozmikus por (pudgala), ami rátapad a lélekre.Nincs isteni szerep. Teljesen mechanikus és független törvény. Az istenek maguk is alá vannak vetve a karmának.Minden cselekedet (még a nem szándékos is) nehéz karmikus anyaggal vonja be a lelket (Dzsíva), ami lehúzza azt a szamszárába.Szigorú önmegtagadással, a teljes erőszakmentességgel (Ahimsza) és a meglévő karmikus részecskék "elégetésével".SzikhizmusA sors és a tettek törvénye, de az isteni kegyelem felülírhatja azt.Erős isteni szerep. A karma határozza meg a születést, de Isten (Vaheguru) kegyelme (Nadar) bármikor eltörölheti.Az ember tettei alakítják a jövőjét, de az egocentrikus elme (Haumai) felhalmozza a rossz karmát, elválasztva az embert Istentől.Isten nevére való folyamatos emlékezéssel (Naam Simran), az ego feladásával és az önzetlen szolgálattal (Seva).TaoizmusA kozmikus egyensúly és a tettek és visszahatások (Kan Ying) rendszere.Részben van isteni szerep. A Jáde Császár és a túlvilági bürokrácia (istenek) jegyzik a jó és rossz tetteket.https://tao.org/tao/pantheon-of-taoist-gods/jade-emperor/A tettek befolyásolják az egyén életenergiáját (Csí) és egészségét. A rossz tettek megrövidítik az életet, a jók meghosszabbítják.A Tao-val (Út) való harmonikus egység elérésével, a cselekvés nélküli cselekvéssel (Vu vej) és a tiszta élettel.
A hinduizmusban
A karmát nem Isten (Brahman, Ísvara) hozza létre, hanem mindenki maga teremti; minden egyes ember saját tetteinek, gondolatainak és vágyainak az eredménye.
A védánta és a jóga filozófiája alapján három részre osztható : (prárabdha) a jelen életben megtapasztalandó karma (szánycsita) latens karma, amelynek még be kell érnie (ágámin vagy szancsíjamána) a jelen életben elvetett karma, melynek termését valamely későbbi élet fogja learatni
Az indiaiak azt mondják, hogy ha tudni akarod valaki múltbeli karmáját vagy tetteit, nézd meg a jelenlegi életét. Ha meg akarod ismerni valakinek a jövőjét, nézd meg a jelenlegi tetteit. Viszont semmit nem tudunk tenni azokkal a karmákkal, amelyeket a múltban hoztunk létre. Azok olyan nyilak, amelyeket már kilőttünk, néhányuk már földet ért, mások még nem.Szvámi Ráma: Szent utazás, 2009
Bármit teszünk, mondunk vagy gondolunk, az karma. A szó azt is jelenti, hogy amit elvetünk, azt elkerülhetetlenül le is kell aratnunk. Minden cselekedet valamilyen visszahatást vált ki. Minden oknak van valamilyen következménye. Minden gondolat, szó, tett, sajátos következményekkel jár.
A hinduizmusban Isten nem bünteti a gonoszokat és nem jutalmazza a jókat. A saját karmájuk az, ami jutalmat vagy büntetést hoz rájuk. A hatás és ellenhatás törvénye érleli e gyümölcsöket, senki más nem hibáztatható miattuk. Az ok-okozat törvénye magában foglalja a hatás-ellenhatás törvényét, a kiegyenlítődés törvényét és a megtorlás törvényét. Mindezek a törvények egy általános, mindent felölelő címszó alá tartoznak, ez a karma tana.Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz, 2014
Ha elnyomunk valakit, nekünk is elnyomástól kell szenvednünk egy másik életünkben, s le kell aratnunk azt a gyümölcsöt, melynek magvait a mostani életben vetjük el. Ha megsebesítjük valaki szemét, a mi szemünk is meg fog sérülni egy másik életünkben. Ha eltörjük valakinek a lábát, a mi lábunkat is el fogják egyszer törni. Ha rendszeresen enni adunk a hajléktalanoknak vagy a szegényeknek, egy következő életben rengeteg ennivalónk lesz. A hatások és ellenhatások mindig kiegyenlítik egymást, ugyanakkor egymás ellentétei. Nincs olyan hatalom a Földön, amely meggátolhatná, hogy a cselekedetek gyümölcsei beérjenek. Ez a karma törvénye.
A törvény mindenhol kifejti működését, szüntelen pontossággal és alapossággal. A hatás és ellenhatás törvénye mind fizikai, mind szellemi síkon érvényesül.
Minden gonosztett vagy bűn elnyeri a büntetését, összhangban a megtorlás törvényével. Aki meglop egy embert, önmagát lopja meg. Aki mást megkárosít, önmagát károsítja meg. Aki becsap valaki mást, az elsősorban önmagát csapja be.
A jelenlegi élet semmiség összevetve a lélek teljes élettartamával. Pillanatnyi csupán, puszta töredék. Egyedül az örökkévaló lélek életének tágabb perspektívájából tudjuk helyesen szemlélni a dolgokat. Az élet nem ér véget a fizikai halállal. Újra meg kell születnünk, hogy minden karmánk gyümölcsét learassuk.
Minden cselekedet mögött ott található a vágy és a gondolat. Az elmében megjelenik a vágy egy bizonyos tárgy után. Majd azon gondolkodunk, hogyan szerezhetnénk meg. Azután igyekszünk birtokolni. A vágy, a gondolat és a cselekvés mindig együtt jár.
A gondolat karma. A gondolkodás az igazi karma. A gondolat formálja a jellemet. A gondolat testet ölt, s cselekedetté lesz. Ha engedjük, hogy elménk jó és emelkedett gondolatokon időzzön, nemes jellemeket fejlesztünk ki magunkban. Ha viszont rossz gondolatokat táplálunk, jellemünk alantas lesz. Ez a természet megváltozhatatlan törvénye. A sorsunkat mi teremtjük a gondolataink, majd a cselekedeteink által.
A hindu bölcselet alapján a világegyetem ősanyagának (prakriti) rezgése (v.ö. a tao mintázatai) az az erő, amely éltet és mozgat. A ősok (Brahman), a semmiből megjelenő teremtési lánc kezdete, szintén a karma által válik értelmezhetővé, hiszen a teremtés eredendő impulzusa (az isteni akarat megnyilvánulása), már a karma törvényét is létrehozza.
Az első impulzus az eredendő, és első ok a szanszkára.szanszkára: szanszkrit szó, töve kri-: létrehozó, kialakító, teremtő, ugyanabból a szanszkrit tőből ered, mint a karma, vagy a praktiti A Brahmanból áradó léterő a szanszkára rezdülésével elindította a létezési folyamatot, létrehozva az isteni megnyilatkozást (Ísvara – azaz a megszemélyesített Isten), és a mindent magába foglaló ősanyagot (prakriti).
A karma keletkezése időhöz, térhez kötött, azaz meghatározható, elmesélhető, ellentétben a Dharma fogalmával, amelynek eredetéről nem tudni semmit, hiszen öröktől fogva létezik.
A karma sors is, amennyiben tudatában vagyunk annak, hogy minden tett következményeket von maga után, hiszen a tett ok, amely okozatot teremt, és akció, amely reakciót szül. A dharma törvénye a karma-folyamatok szövevényes láncolatát erkölcsi tartalommal ruházza fel, amennyiben az élőlényeknek sorsot tulajdonít, amelynek alakulása a világtörvény (dharma) betartásától, és cselekedeteink (karma) szükségszerű következményeitől függ.
A karma törvénye nem jelent eleve elrendeltetést, sem véletlenek sorozatát, hiszen az embernek saját szabadságából eredően mindig lehetősége van befolyásolnia a sorsát. Saját dharmájának megfelelő életével (lásd: a dharma ágazatai) összevetve felelősséggel is tartozik azért. Mivel a lélek (dzsíva) a hindu hitvilág elképzelése szerint más és más létformában születik újjá, miközben lényege megmarad, „sorsa”, világban való léte eredője előző cselekedeteinek, és mindenkor meglévő szabad akaratának. A dharmánknak ellenszegülve bűnt követünk el (a-dharma), a karma azonban akaratunktól függetlenül létezik, egyúttal fenntartja, sőt sok esetben meg is követeli szabad akaratunk megnyilvánulását sorsunk alakítása érdekében. Bűneink jóvátételét, belátásunkat, erkölcsi alapállásunkat nem tudnánk kiteljesíteni a szabad akarat lehetősége nélkül.
A cselekedetek függetlenek attól, hogy tudatosan vagy akaratlanul hajtották végre őket, hiszen az akaratlanul végrehajtott cselekedet is következménnyel jár. A Mahábhárata, vagy a Rámájana eposzokban visszatérő elem a véletlen bűn, amely akkor is elnyeri büntetését, ha az a cselekvő szándékától független. Ha nem így lenne, feltételezni kellene olyan felsőbbrendű hatalmat, amely felülbírálná az eredendő törvényt, megváltoztathatná annak következményeit, ítéletet alkotna, mérlegelne. Ilyen hatalom azonban a hindu hitvilágban nem létezik, az istenségek és azok megtestesülései ugyanúgy alá vannak vetve a dharma és a karma törvényének, mint bármely létező. Hindu filozófiai iskolaIsten(ség) szerepe a karmábanHogyan érkezik a következmény?MímánszaNincsA tett által kiváltott láthatatlan erő (Apúrva) működteti automatikusan.SzánkhjaNincsA természet (Prakriti) belső ok-okozati mechanizmusa.NjájaVanIsten mint elfogulatlan, intelligens bíró osztja ki a tettek eredményét.VédántaVanIsten (Ísvara) a karma uralkodója; a bhakti (odaadás) és a kegyelem feloldhatja a karmát.
A buddhizmusban
A karma (szanszkrit megnevezés, páli nyelven kamma) buddhista felfogása a hindu értelmezéstől némileg eltér. Buddha tanításában a karma annyiban keletkezik és fejti ki hatását, amennyiben tetten érhető a szándék, amellyel elkövették. A buddhista felfogás tehát nem a sors kiszámíthatatlan, bár a szabad akarattal módosítható, szeszélyét vizsgálja a karmában, hanem a szándékot, a szándék etikai tartalmát. Buddhánál az akarat határozza meg a karma minőségét, így a szándék (csétaná), a késztetés (szankhára) döntő jelentőségű. A buddhista felfogásban a karma négyféle lehet: Működése szerint: Teremtő Támogató Elnyomó Károsító A hatás rendje szerint: