Döbling Bécs XIX. kerülete, amely a város északnyugati részén, a városközpont és a Bécsi-erdő között fekszik. A kerületet 1892-ben hozták létre. Területén vegyesen találhatóan sűrűn beépített részek és természeti tájak is. A város legdrágább ingatlanjai mellett lakóépület-komplexumok is találhatóak itt (Gemeindebau), közülük a leghíresebb a Karl-Marx-Hof.
Elhelyezkedése Döbling Bécs északnyugati részén található. A Bécsi-erdőnek a Duna felé eső lejtőin húzódik, keleti irányból a Duna-csatorna határolja. Északon, már a Duna túlsó oldalán található Floridsdorf kerület, keletre pedig Brigittenau. A Duna-csatorna hídjánál a határa nyugat felé fordul, követve a körút vonalát, itt a szomszédos kerület Alsergrund. A határvonal a Währinger Park mellett fordul nyugat felé, így délről Währing kerület határolja. Északnyugaton, egy kis csücsökben határos még Hernals kerülettel is. Északnyugat felől Klosterneuburg osztrák város közigazgatási területe határolja.
Döblingnek körülbelül az egyharmada városi beépítettségű. 85 százaléka áll lakóházakból, és mindössze 2,2% van fenntartva szolgáltatóegységeknek, amely a többi kerülethez képest elég csekély szám. Területének 52 százaléka zöldfelület (melynek negyede erdő), ezzel Bécs ötödik legzöldebb kerülete.
A Bécsi-erdő benyúló területén számos hegy is magasodik. A legmagasabb csúcs az 542 méter magas Hermannskogel, amelyen egy kilátó is található. A területen számos forrás ered, azonban ezeket túlnyomórészt becsatornázták. A Waldbach kivételével valamennyiük közvetlenül a Dunába folyt. A vízgyűjtő terület jellege miatt nagy esőzésekkor könnyedén kialakulhat áradás, mely régebben a Krottenbach patakban volt a legjelentősebb. A valamikor Döbling legnagyobb patakjaként számon tartott folyam ma már szinte teljes hosszán földalatti csövekben halad. A Cottagegasse környékén folyt Döbling-patak mára már teljesen eltűnt, mert a vizét elterelték.
Története Először 1411-ben bukkan fel a neve, de Teopilic formában. A név a szláv eredetű topl'ika (mocsaras terület) kifejezésből származhat, de lehet a toplica (melegvizű forrás) is. Később Toblich, Töbling és Tepling formában is megjelent. Nevét kerületté alakulásakor a legnagyobb település, Oberdöbling után kapta.
Területe már közel 5000 évvel ezelőtt is lakott volt. A Leopoldsberg oldalában egy erődítménnyel ellátott falu nyomaira bukkantak - lakóiról keveset tudni, de annyi bizonyos, hogy nem indoeurópaiak voltak, mert azok csak egy évezreddel később érkeztek a területre. Akkor a lakosság illírekkel és keltákkal keveredett.
Az időszámításunk előtti első évszázadban a terület a Római Birodalom része lett, 9-től Pannonia provincia része. A római kornak több tárgyi emléke is megmaradt, például a limeshez kapcsolódó torony maradványai, egy Mithrász-kultuszhoz kapcsolódó templom, és még egy temető is. Sieveringben a római időkben egy nagy kőfejtő üzemelt. Mezőgazdasági szempontból a szőlőtermesztés volt itt kiemelkedő.
A Római Birodalom bukása után sokáig nem sok mindent lehetett tudni erről a területről. Arról, hogy itt falvak állnának, a 12. századig nincs említés. Szép lassan megjelent Unterdöbling, Oberdöbling, Heiligenstadt, Nussdorf, Sievering, Kahlenbergerdorf, Josefsdorf, Salmannsdorf, és Neustift am Walde is, valamint más, mára már megszűnt települések vagy tanyák.
1482-ben, amikor Mátyás király megostromolta Bécset, a magyar katonák többször is kifosztották. 1529-ben, amikor a törökök először ostromolták Bécset, ugyanez történt - ekkor számtalan embert megöltek vagy elhurcoltak rabszolgának. A harmincéves háborút különösen nehezen vészelték át, figyelemmel a borexport visszaesésére és az új vámok kivetésére. 1679-ben pestisjárvány tört ki, majd 1683-ban a törökök ismét megostromolták Bécset. Július 13-án a törökök és segédcsapataik kifosztották a területet, a végső ütközetre azonban itt, Kahlenbergnél került sor, melyben az osztrákok győzedelmeskedtek.
1713-ban újabb pestisjárvány tört ki, amely különösen Sievering és Grinzing településeket sújtotta. Csak a 18. század végére állt teljesen talpra a terület, amely nagy erdei miatt különösen kedvelt vadászterületté vált a nemesség számára. Mivel ezzel párhuzamosan folytatódott a szőlőtermesztés is, elkezdtek villák és vadászházak kiépülni, és egyre-másra sokasodtak a Heuriger névre hallgató borkimérések. Különösen Oberdöbling kezdett el jelentősen növekedni.
1805-ben és 1809-ben a francia csapatok támadása miatt ismét kifosztották a településeket. A bécsi kongresszust követően kezdődött a terület térképészeti felmérése és kimérése, mely ismét visszanyerte régi népszerűségét. Az 1848-as forradalom egy része is itt zajlott: a császári csapatok tartották elelnőrzésük alatt, akik Nussdorf felé egy hidat is ácsoltak.
A 19. század második felében a lakosságszám villámgyorsan kezdett növekedni. Ez együtt járt az infrastruktúra kiépítésével is. Megjelentek az első gázlámpák, amelyeket 1856-ban a döblingi gázgyár látott el, mely 1911-ig működött. Mint kerület, Döbling a 19. század végén jött létre. Ennek központja Oberdöbling lett, amely ekkor gyakorlatilag ugyanakkora volt, mint az összes többi rész együttvéve, de a terület szép lassan egybeépült. Ekkor csatornázták be a patakokat is, amelyek mindegyikét a főgyűjtőcsatornába vezették. 1910-re az épületekbe bevezették az ivóvizet is.
Az első világháború után nagy szükség volt a lakhatási válság enyhítésére, ezért az akkor szociáldemokrata vezetésű Bécsben egyre-másra létesültek a lakóházak. 1923-ban a Schegargasse mentén épült az első, 60 lakásos társasház, majd 1930-ig további 2800 lakás. A legnagyobb ezek közül a több mint 1 kilométer hosszú Karl-Marx-Hof lett. 1934-ben az osztrák polgárháború során több épület súlyosan megrongálódott, a harcok a Karl-Marx-Hof környékén voltak a legnagyobbak. Miután leverték a lázadást, a szociáldemokrata pártot betiltották, a kerület korábbi szociáldemokrata vezetőjét pedig eltávolították hivatalából. Hogy a gazdasági világválság idején munkát tudjanak adni az embereknek, ekkor épült a kerület északi határán a Höhenstrasse.
1938 márciusában, Ausztria annexiója után kerületi átrendeződés történt, Neustift am Walde, Glanzing és Salmannsdorf Währingtől Döblinghez kerültek. Ugyanekkor elkezdődött a zsidóság zaklatása, mely először a helyi zsinagóga lerombolásval, majd a zsidók deportálásában kulminálódott. A második világháború során körülbelül ötezer embert be is soroztak, akiknek csak a fele tért haza. A háború végén a bombázásokban is számtalan lakóház megsérült.
1945. április 8-9-én szovjet csapatok vonultak be Döblingbe. A hadseregparancsnok Karl Markot nevezte ki a kerület élére. Ezt követően kezdett el átalakulni a terület jellege, ahogy fokozatosan hagyták el a kereskedelmi és szolgáltató intézmények, és megkétszereződött a lakóingatlanok száma. Ez eredményezte azt a máig ható jellegzetességet, hogy az itt lakók több mint kétharmadánmak ingáznia kell a munkahelyére. A második világháborút követően intenzív lakásépítési program indult,
Kerületrészek A kerület a következő, egykor önálló településekből jött létre: balra|220px|Döbling kerületrészei Grinzing Heiligenstadt Josefsdorf Kahlenbergerdorf Neustift am Walde Nussdorf Oberdöbling Salmannsdorf Sievering Unterdöbling
Magyar vonatkozás Itt hunyt el Széchenyi István, Sándor Móric és Semmelweis Ignác. A döblingi kerületi bíróság, az egykori Georgen-féle elmegyógyintézet épülete mellett Széchenyi emlékezetét mellszobra és emléktábla is őrzi; de Semmelweis is ott hunyt el, igen méltatlan körülmények között. Élete egy szakaszában itt élt Andrássy Dénes, nevét utca viseli.
Jegyzetek
További információk
Kategória:Bécs kerületei