Az Enterprise egy Zilog Z80A processzoros, látványos formatervezésű személyi számítógép, mely 1985-ben került piacra, kétféle változatban: Enterprise 64, illetve Enterprise 128 néven. A 128-as verzió német és angol nyelvű BASIC rendszerrel (és billentyűzettel) volt kapható Magyarországon.
Történet Ígéretes kezdetek 1982 szeptemberében, a Sinclair ZX Spectrum megjelenését követően, egy hong kong-i kereskedelmi vállalat, a LOCUMALS - a United Commercial Bankot megbízva közvetítőnek - felkereste az Intelligent Sofware Ltd-t (röviden: IS), és ajánlatot tett egy teljesen új számítógép kifejlesztésére. Az IS csapata előtt a megrendelő neve titok maradt, ennek ellenére vállalták a megbízást, és a következő hónap elejére DPC projekt kódnéven elindult a fejlesztés. Az IS tervezte a hardvert és a ROM programot, a megrendelő feladata a gyártásba vitel és a marketing volt. A tervezés kezdeti fázisában az volt a cél, hogy amennyire csak lehet, a gép olyan építőelemekből készüljön, amelyek már rendelkezésre állnak, illetve valamennyire elterjedtek. A processzor tekintetében a választás a Zilog Z80-ra esett, többek között azért, mert számos már piacon lévő géppel kompatibilis volt, futott rajta a CP/M és a későbbi tervek között szerepelt ennek az operációs rendszernek az átültetése is. Hamarosan azonban kiderült, hogy a piacon korántsem lelhetők fel olyan alkatrészek, amelyek a tervek alapján megfelelők lennének, így némileg új irányt véve a grafika és a hang előállítására két teljesen új alkalmazásspecifikus chip fejlesztésébe kezdtek. E korai - egyedi chipet még nem igényélő - tervek hazai viszonyokra adaptálásából született meg később a Videoton TVC, miután a Videoton 1984-ben megvásárolta a licencet.
Az ELAN Computers 1983 augusztusában alakult, az Intelligent Software szoftverház, és a Domicrest nevű londoni székhelyű angol-indiai kereskedelmi vállalat részvételével. Az 1983 szeptember 17-én megtartott sajtóbemutatón mutatta be az ELAN az első két géptípusát (illetve annak prototípusát), az ENTERPRISE 64-et és 128-at. A megjelenést 1984 áprilisára tervezték, 200 font alatti áron és 80 000 darab gépre kötöttek előrendelést. A közölt paraméterek és a gép ára kedvezőek voltak, a szaksajtó el volt ragadtatva. Amíg az IS az alapszoftvert fejlesztette, Geoff Hollington és Nick Oakley a külső megjelenést formálták, Nick Troop és Dave Woodfield pedig a gép lelkét alkotó 2 db 72 tűs custom chip megtervezésével lett megbízva. A két chip nem túl meglepő módon a NICK és a DAVE nevet kapta. Az Elan project csoportvezetője Robert Madge, az IS technikai igazgatója volt.
Névválasztás A céget eredetileg Samurai Computers-nek akarták elnevezni, de két hónapos jogi procedúra után kiderült, hogy Hitachi üzleti rendszereket forgalmaz Samurai néven, így lett ELAN a cég neve. 1984 februárjára aztán kiderült, hogy az ELAN is már bejegyzett cégnév (Elan Digital Systems Ltd.), így újabb nevet jelentettek be: FLAN. Alig egy hónap múlva azonban Mike Shirley marketingigazgató úgy döntött, hogy a FLAN (lapka) név nem igazán hangzik jól, ezért bejelentették, hogy ismét új nevet keresnek. 1984 március 8-án a Popular Computing Weekly angol számítástechnikai hetilap 12 hónapos előfizetést ajánlott a legjobb nevet beküldőnek. Végül 1984 március 22-én eldőlt: a cég végleges neve ENTERPRISE Computers Ltd. lett. Az újság előfizetés nyertese a "Teflon Computers" nevet javasolta, mivel semmilyen név nem ragad meg a vállalaton...
Maga a gép a fejlesztés időszakában DPC, azaz Damp-Proof Course kódnéven futott. Később a Samurai, Elan, Flan neveket akarták adni neki, mint ahogy a cégnek is, de volt Oscar névváltozat is, mielőtt a végleges, Enterprise nevét elnyerte.
Gondok a fejlesztéssel 1984 januárjában bejelentették, hogy a gép megjelenése csúszni fog a két speciális chip fejlesztésének elhúzódása miatt, annak ellenére, hogy ugyane hónapban, Las Vegas-ban a Consumer Electronics Show-n már bemutattak egy valamennyire működő 64K-s gépet, még Elan Enterprise 64 néven. Ez a gép még teljesen másképp működött, mint a ma ismert változat. A NICK chip fejlesztése és gyártása körüli nehézségek miatt szeptemberben már úgy tűnt, hogy a gép nem is jelenik meg már 1984-ben.
Az első modell és perifériák 1984 december elejére azonban végre elkészült az Enterprise 64, és azt ígérték, hogy Karácsony előtt már egy minimális mennyiség a boltokba kerül, azonban a teljeskörű forgalmazás csak 1985 februárjára várható. Az első 100 gépet 1984 november-decemberében szállították ki a sajtónak és fejlesztőknek, az üzletekbe pedig december 14-én kerültek az első Enterprise gépek. A kezdőár 249,95 font, a korábban ígért 200 font alatti vételár helyett. A gép fejlesztésére közel 20 millió dollárt költöttek, a gyártás a skóciai Perth-ben zajlott a GRI Electronics gyárában.
1985 április elején az Enterprise felhasználók független felhasználói csoportot (klubot) alakítanak, hogy jobb támogatást biztosítsanak egymásnak, mint amit a cégtől kapnak. Ennek a klubnak az angol újságokból ismert Independent Enterprise User Group (IEUG) azaz Független Enterprise Felhasználói Csoport volt a neve.
1985 május 16-án megérkezett az első három kiegészítő: színes monitor (349,95 font), nyomtató (239,95 font) - ezeket más név alatt már több mint egy éve gyártották - és joystick átalakító (9,95 font). A nyomtatót a Mannesman Tally gyártotta, a monitort pedig a Microvitec.
Az Enterprise 128 megjelenése Az Enterprise 128 megjelenését nagy várakozás előzte meg, de ez a várakozás a megjelenésre meglehetősen alábbhagyott, mivel a gép bejelentése és forgalomba kerülése között több mint 2 év telt el. Ekkor már olyan 16 bites számítógépek megjelenése állt küszöbön, mint az Amiga 1000 és az Atari ST. Ráadásul az Amstrad-nak 1984-ben - még az Enterprise megjelenése előtt - sikerült piacra dobnia hasonló kategóriájú számítógépét, az Amstrad CPC-t.
A 128 KB memóriát tartalmazó Enterprise-ok forgalmazása csak 1985 május 20-án kezdődött az Egyesült Királyságban, majd Hollandiában, Dániában, Németországban és Franciaországban. A sakkszámítógépeiről ismert német Hegener & Glaser cég Mephisto PHC 64 néven árulta az Enterprise 64 saját - az eredetivel belsőleg és külsőleg is megegyező - verzióját. Ehhez hasonlóan Franciaországban a forgalmazó neve alapján Lansay, néven árulták.
Az új modell bevezető ára 249,95 font, míg az Enterprise 64 (EP64) ára 179,95 fontra csökkent. A 128K-s gép megjelenése után lehetősége volt az EP64 tulajdonosoknak ROM cserét és a +64K bővítés beépítését kérni a márkaszervizekben. Egy 1985 szeptemberében rendezett számítástechnikai kiállításon már megvásárolható volt az EXDOS hajlékonylemez-vezérlő is, 99 fontos kezdőáron. EP64 ekkor már nem volt kiállítva, mert nem volt rá kereslet, a maradék EP64 készletből Egyiptomban sikerült később eladni kb. 1500 darabot.
Elégtelen szoftverellátottság A marketingstratégia részeként eredetileg azt ígérték, hogy már a gép megjelenésekor is elegendő mennyiségű program fog rendelkezésre állni, majd 1985 végére ígértek 100-as nagyságrendű programot. Mivel azonban a gépek nem fogytak a várt ütemben, a szoftverházak sem készítettek nagy tömegben a géphez szoftvereket. Nem csak a programok mennyiségével volt azonban gond, hanem a színvonallal is, a programok legalább fele inkább csak "választékbővítésként" szolgált. Az Enterprise-on futtatható játékok döntő többsége ZX Spectrum konverzió, kisebb része pedig Amstrad CPC konverzió volt, melyek jó részét lelkes magyarországi amatőrök készítettek a későbbi években.
Elhibázott üzleti döntések 1985 augusztus 13-án az ENTERPRISE Computers és a müncheni Hegener & Glaser AG megalapítja a németországi ENTERPRISE Computers GmbH-t. A cég feladata a számítógép, a perifériák, a szoftverek forgalmazása lett volna Németországban, Ausztriában, és Svájcban. További 5 millió dollárt költöttek a német gép fejlesztésére, azonban a meghatározott eladási célokhoz már nem állt rendelkezésre elegendő pénz: 35000 gépet szerettek volna eladni, 5%-os piaci részesedést elérve Karácsonyig Németországban, ehhez képest mindössze 6000 gép talál vevőre 1988 elejéig, reklám nélkül.
Gyorsabb konkurencia és csőd 1986 januárjában megjelent a 128K-s ZX Spectrum, mindössze 179,95 fontos vételáron és bár grafikai képességei jelentősen elmaradnak az Enterprise-étól, már megjelenése pillanatában hatalmas programválasztékkal rendelkezett, és kompatibilis volt a 48K-s Spectrum modellel. A kedvezőtlen piaci események és az elhibázott üzleti lépések miatt az Enterprise eladásai jelentősen elmaradtak a várttól, ezért a cég 1986 elején úgy döntött, hogy "konszolidálja tevékenységét", majd 1986 júliusára fizetésképtelen lett (eddigre 8 millió font tartozást halmozott fel a cég).
A müncheni cég kivételével az összes külföldi vállalatukat bezárták, a londoni központ pedig önálló elszámolású lett. Az angol Enterprise fizetési nehézségei az Intelligent Software-t is ellehetetlenítették, így 1986-ban megszűnt a cég. A befektetést finanszírozó Mahtani család a felszámoláskor csak az árukészlettel törődött, hogy legalább némi pénzt visszaszerezzenek. Az angol cégeket egyik napról a másikra zárták be, így a fejlesztők semmit nem tudtak anno megmenteni. Werner Lindner - aki a német cégnél dolgozott 1986-tól, és később a cég műszaki igazgatója lett - első feladata az volt, hogy az angol cég felszámolásakor járja végig az összes gyártó partnert, szedje össze a terveket, információkat, mivel a német cég a gyártás újraindítására készült.
Az Enterprise Magyarországon Képviselet, gépeladások Hazánkba 1987-ben jutott el a 128K-s változat, melyet 1987. május 19-én a Divatcsarnok Lotz-termében mutattak be. Az Enterprise teljes körű támogatását idehaza a Novotrade vállalta, folyamatosan biztosítva az alkatrész és programellátást, valamint a magyar szabványoknak megfelelő átalakítást (hálózati csatlakozó, kézikönyv). A forgalmazást a Centrum Áruházak végezte 16.900 Ft-os áron - még ÁFA nélkül. 1988 januárjától az ÁFA bevezetése miatt a gép ára 19.080 forintra emelkedett, de immár magnó nélkül is meg lehet vásárolni 15.800 forintért. Az áremelkedés nem okozott visszaesést az eladásokban, részben amiatt, hogy hamarosan OTP-részletre is meg lehetett vásárolni a gépet, mindössze 3.900 forint előleg befizetésével.
1989 nyarára a Novotrade és a Centrum kapcsolata annyira megromlott, hogy a Centrum által át nem vett gépeket a Novotrade saját üzletében kezdte árulni, bekerülési áron, mindössze 11.900 forintért (magnóval együtt). Az utolsó gép 1990 márciusában talált gazdára, ezután a két cég - többször elhangzott fogadkozásaik ellenére - befejezte a hardver kiegészítők és programok forgalmazását, magukra hagyva a felhasználókat. Összesen több, mint 20.000 darab angol, illetve német (kétnyelvű) változatot adtak el. Az importált gépek már a gyártás befejezése utáni raktárkészletek felvásárlásából származtak.
Szoftver- és hardverfejlesztés Az Enterprise Computers és a Novotrade kapcsolata nem volt újkeletű a hazai forgalmazás megindulásakor. 1985 elején az Enterprise megkereste, többek közt a magyar céget is, hogy szerződést kössenek szoftverek készítésére. A programokat a Novotrade programozó csapata: az 'a'-Studio készítette. Már ekkor megszületett a magyar fejlesztők fejében a Spectrum emulátor gondolata, amely kézenfekvő és hatásos megoldás lett volna a programhiány enyhítésére, de az ötlet akkor nem érdekelte a megbízót, így a tervek a fiókba kerültek. Amikor az Enterprise-ok beérkeztek az országba, újra előkerültek a tervek, és már a forgalmazás kezdetén beharangozták, hogy hamarosan kapható lesz az emulátor is.