Clément Marot (latinosan Clemens Marot, magyarosan Marot Kelemen) (Cahors, 1496. november 23.? – Torino, 1544. szeptember 12.)Clement Marot - Hymnology Archive Hozzáférés ideje: 2021. november 29. francia költő, a református zsoltároskönyv több zsoltára szövegének szerzője.
Életpályája Apja, Jean Marot, szintén költő volt és nevét különösen a Doctrinal des princesses című műve tette ismertté. Clément Marot előbb Angoulême-i Margit apródja, majd I. Ferenc komornyikja volt, akinek kegyeit Le temple de Cupidon című művével nyerte meg. 1525-ben urával együtt elfogták a paviai csatában; miután visszatért Franciaországba, protestáns érzelmekkel vádolták és fogságba vetették, ahonnan csak I. Ferenc közbenjárására szabadult ki. 1526-ban börtönében írta L'enfer (A pokol) című allegorikus szatíráját, mely egyes részleteiben nagyon megkapó és vádlói meg bírái ellen irányul. Hogy a protestánsüldözést elkerülje, Angoulême-i Margithoz menekült, majd Ferrarába szökött, ahol Kálvin Jánossal is találkozott. 1535-ben visszatért a francia udvarhoz s a zsoltárok költői átdolgozásához fogott, amit I. Ferencnek ajánlott; de az újabb zaklatások elől ismét Genfbe menekült. 1543-ban a genfi egyháztanács megvádolt valakit, hogy tric-tracot játszott Marot-val, ezért innen is elmenekült, Torinóban telepedett le. Hasonlóan a Biblia francia fordítását készítő Jacques Lefèvre d’Étaples-hoz, nem csatlakozott a református egyházhoz, hanem katolikusként halt meg.
Fia, Michel Marot, aki 1534-ben Angoulême-i Margit navarrai királyné apródja volt, szintén mint költő ismeretes. V. ö. Colletet, Not. biogr. sur les trois M. (Párizs 1871); Douen, Cl. M. et le Psautier huguenot (uo. 1878-79).
Költészete Életében korának minden jellegzetes vonása – katonai vitézség, világiasság, a gáláns költészet művészete, a papsággal való viták – egyesült. A költők szabad, viharos életét élte, sorsát gyakran irigyelték La Fontaine és a hasonló típusú francia költők. Írt szonetteket Horatius és Petrarca mintájára (1532), eklogákat és elégiákat (1538), fordított Vergiliustól. Ifjúkorának híres versgyűjteménye: L'adolescence clémentine és La Suite de l'Adolescence clémentine (1532, 1533) [Clément ifjúsága, Clément ifjúságának folytatása].
Költészetét elsősorban könnyedség, szellemesség és vidámság jellemzi. Fellengzős elődeivel, merev udvari költészetükkel szemben Clément Marot a természetesség és könnyed kifejezésmód költője. Humoros levelei közül a leghíresebb két châtelet-i levele, az egyiket barátjához, Lyon Jamet-hoz, a másikat a királyhoz írta. Az első az oroszlánról és a kisegérről szóló mesét ügyesen alkalmazza a költő helyzetére, a második a tapintatos közvetlenség és az elegáns játékosság mintapéldája. A châtelet-i börtönben írt egy gonosz szatirát is L'Enfer címen, melyben a pokol maga a börtön, az ördögök pedig egyáltalán nem a rabok. Ugyanezzel a humorral és kecsességgel írta későbbi költői leveleinek, epigrammáinak, fabuláinak, dalainak és más költői apróságainak nagy részét. A középkori vidám hangú énekesek, Alain Chartier és Villon közvetlen örököseként Marot közvetítő szerepet tölt be köztük, valamint az ugyanilyen típusú későbbi költők, La Fontaine és mások között.Маро Клеман (Ny. Je. Jerofejeva, litdefrance.ru, orosz nyelven. Hozzáférés: 2021-12-28)
Művei Marot számos dalt, balladát, eklogát, elégiát, epigrammát és alkalmi költeményt írt, de legjobbak a zsoltárfordításai, amelyeket Franciaországban Claude Goudimel és Loys Bourgeois melódiáira énekeltek. A Magyarországi Református Egyház közhasználatban levő énekeskönyvében a zsoltárok felett C. M. (Clemens Marot) és T. B. (Théodore de Bèze) nevét jelentik. Szenczi Molnár Albert a magyar zsoltárfordítások készítése során az ő műveik német fordítását vette alapul, de ellenőrzésképpen az eredeti szöveget is használta. Műveinek legjobb kiadásait Jannet (Páris 1874) és Guiffrey (uo. 1876, 1881) rendezte sajtó alá.
Magyarul Szent Dávid király százötven zsoltára; Théodor de Bèze és Clément Marot francia verseiből ford. Szenczi Molnár Albert, sajtó alá rend. Kövendi Dénes, bev. Karácsony Sándor; Sylvester Ny., Bp., 1948
Jegyzetek
Források
További információk
Clément Marotː Búcsú az udvartól. Palimpszeszt, 19. szám, Budapest, Palimpszeszt Kulturális Alapítvány Online
Kategória:Francia költők Kategória:Reformáció Kategória:1496-ban született személyek Kategória:1544-ben elhunyt személyek