thumb|265px|A kijevi Rusz 1240-ben, a mongol inváziót megelőzően bélyegkép|jobbra|265px|A Kijevi Rusz részfejedelemségei 1054–1132 között egyes vélemények szerint A Kijevi Rusz vagy Kijevi Nagyfejedelemség (óegyházi szláv nyelven Рѹсь vagy Кыѥвьска Рѹсь) a kelet-európai térség első szervezett állama volt, amely magába foglalta a keleti szláv törzsek területeit. A 9. század végén jött létre, kezdetben a varégok és poljánok irányítása alatt. Fővárosa, Kijev a mai Ukrajna fővárosa, azonban ez az államszövetség mégsem kizárólag Ukrajna, hanem a rutén fejedelemségekből létrejött államalakulatok elődjének, a mai modern Fehéroroszország és Oroszország kulturális és történelmi előzményének is tekinthető. A keleti szláv törzseket és fejedelemségeket az egykorú magyar nyelvben egyöntetűen oroszoknak nevezték, így ez az elnevezés is helyes.
Hatalma csúcsán uralta szinte egész Kelet-Európát, és meghatározó hatalomként volt jelen a tágabb térség politikájában.
A Rusz szó etimológiája
A szó etimológiája még tisztázatlan; négy jelentősebb elmélet is létezik rá a nyelvtudományban.
A viking elmélet híve jelenleg a nyelvtudósok többsége. Eszerint a Rus szót a finn nyelvben a svédekre, illetve az északi germánokra használt ruotsi szóból vagy vélelmezett svédországi hazájuk, Roslagen nevéből vezetik le. A finn „ruotsi“ egy evezőst – „Ruder“ – jelentő ógermán szóból ered.
E változat ellen azt hozzák fel, hogy a nyelvtudomány mai állása szerint a szó hangalakja nem alakulhatott ki a 6. század előtt, és ez túl késői időszak egy szomszédos törzs elnevezéséhez.Schramm (2003) S. 609.
Keleti szláv elmélet: A Rus szó eszerint a keleti szlávok egy kisebb törzsét jelöli (a poljánok része), akiknek a települési területe a mai Kijevtől délre, a Rosz folyó mellett terült el. A törzs neve származhat a folyó nevéből, vagy a vöröst, világost jelentő szláv ruszij szóból. A rusz az ószláv nyelvben a vizet jelentő szócsoport töve is volt, amelyből a mai ukrán, ill. orosz nyelvben olyan szavak származnak, mint a Русло (folyómeder) vagy Русалка (folyami nimfa), Роса (harmat).
Ez az elmélet a Szovjetunióban nagy népszerűségnek örvendett, de ma már a FÁK országain kívül alig van képviselője.
Alán (iráni) elmélet: Egyes német, orosz és brit kutatók szerint a Rus szót az alánok egyik részének, a Ruchs-as törzsnek, vagy a szarmata roxolánok nevére kell visszavezetni. Mindkét törzsi névben, csakúgy mint az iráni és orosz Rustam és Ruslan nevekben benne rejlik a Raochschna = „fehér, fényes“ szó. A Rus mint népnév ennek alapján „világost, ragyogót“ jelentene.
A kutatók többsége azonban nem fogadja el ezt az elméletet, mivel az alánok csak csekély számban éltek a Rusz területének déli sarkában, és messze nem voltak olyan szervezettek, mint a vikingek.
Nyugati szláv elmélet: Néhány történész a nevet a Ranen (Rujanen) nyugati szláv törzs nevéből vezeti le. Ez a törzs aktívan részt vett a keleti-tengeri kereskedelemben csakúgy, mint a vikingek expedícióiban.
Egyelőre nincs tehát általánosan elfogadott etimológiai levezetése sem a Rus szónak, sem az azzal legáltalánosabban összefüggésbe hozott finn Ruotsi-nak.
Természeti adottságok A Kijevi Rusz a Kelet-európai-síkságon helyezkedett el. Az északi terület erdők borította vidék, a déli területen a sztyeppék voltak. Az országnak, mint akkoriban sok más államnak, nem voltak szilárd határai. Északon a Balti-tenger magasságáig terjedt, délen a Fekete-tenger és a sztyepp, nyugaton a Prut folyó, a Kárpátok, a Nyugati-Bug, keleten a Don és a Volga jelezte kiterjedésének határait. Területe kb. 800 ezer km² volt.
Etnikai, vallási összetétel A Kijevi Rusz lakói szlávok, varégok, finnugorok voltak, amely népcsoportok a 10. század folyamán összeolvadtak.
Több mint 20 különböző és nem egységes nép és törzs laza szövetsége alkotta a Kijevi Ruszt. A lakossága 3–12 millió fő között lehetett. A keleti szlávok különálló törzsekben éltek, amelyeket csak a nagyfejedelem személye kötött össze.
Délnyugaton a drevljánok (Pripjaty és a Horiny déli medencéje), a poljánok (a Dnyeper középső szakasza, központjuk Kijev volt), a szeverjanok (a Gyeszna, Szula, Pszel, Vorszkla folyók medencéjétől a Sziverszkij Donyec felső folyásáig), a tyiverciek (tivercek) (Dnyeszter és a Prut alsó folyása), az ulicsok (a Dnyeszter, Déli-Bug és Dnyeper alsó folyása), a volinyiak (a Nyugati-Bug medencéje), a dulibok (a Nyugati-Bug és a Pripjaty felső folyása) és fehérhorvátok (Elő-Kárpátok, Dnyeszter felső folyása) éltek.
Nyugati területeken a polocsánok (a Dnyeper felső folyása és a Nyugati-Dvina felső folyása között) és a drehovicsok (a Pripjatytól északra) éltek.
Az északkeleti területeken a szlovénok (csak nevük azonos a Balkánra vándorolt szlovénokkal) (Ilmeny-, Ladoga- és Onyega-tavak partjától a Volga felső folyásáig), a kirivicsek (Csúd-tó, Volga, Dnyeper és Daugava felső folyása), a radimicsek (a Dnyeper középső szakasza) és a vjaticsok (Volga felső folyása, Oka és Kljazma medencéje) törzse élt.
A nem szláv népek és törzsek közül a Kijevi Rusz hatalma alá került több finnugor nép, mint a vót, vesz, csúd, merja, murom, mescser. A Rusz és későbbi részfejedelemségei gyakorta harcban álltak különböző nomád török népekkel, mint a tork néven emlegetett úzokkal, ugyanakkor a kijevi állam vazallusainak számítottak a fekete süvegesek.
Az államalakulat Vlagyimir uralkodása alatt kezdett áttérni a kereszténységre. Ő volt az első keresztény uralkodója névleg, ugyanis több felesége is volt. Az északkeleti országrészbe továbbra is érkeztek pogányok, így nehezen ment a hittérítés. Ezen a vidéken ezért a keresztény és pogány szokások hosszú ideig egyszerre voltak jelen, amit kettős hitnek (dvojeverije) nevezünk.
Történelme A keleti szlávok a Kijevi Rusz előtt A keleti szlávok eredete és kezdeti történelmük a szláv népek összességének a történetéhez nyúlik vissza.
Legkorábbi említésük a Kr. u. 1. évezred közepén keletkezett, bizánci és arab forrásokban említenek szláv népcsoportokat. A forrásoknak és a régészeti kutatásoknak az alapján a szlávok „őshazájának” a Kárpátok és a Balti-tenger, illetve az Elba és a Dnyeper közötti területeket tekintik. Innen települtek szét a Kr.u. 6–7. században a nagy népvándorlás hullámaival. Nyugaton a Cseh-medence és a Keleti-Alpok térségéig jutottak, délen a Balkánra, keleten pedig a lovas nomádok által benépesült füves sztyeppékig. A keleti és északkeleti irányba vonuló népesség a folyók mentén, a földművelésre alkalmas helyeken telepedett le kis, mindössze néhány családból álló közösségekben. A vándorlásuk útvonalát csak a régészeti leletekből és a helynevek anyagából lehet rekonstruálni. A ritkán lakott kelet-európai síkságon a békés földművelő lakosság megjelenése nem okozott megrázkódtatást, mivel az itt élő balti és finnugor népek szétszórt csoportjaival konfliktusok nélkül éltek együtt, terjeszkedésük során több török és finn elemet magukba olvasztottak. Így jutottak el a 10–15. században a Fehér-tengerig.
Nagyjából a 7–10. század időszakától ismertek egyes törzsek nevei, de a 12. századra elvesztették jelentőségüket, mivel idővel lakóhely szerint különböztették meg a különböző csoportokat. Az ukránok elődei először a sztyeppei nomádok közül a kazárokkal kerültek összetűzésbe, mivel azok adófizetésre kötelezték a déli területeken élő földműves szlávokat. A kazárokat a magyar törzsszövetség követte, majd a besenyők. A Kijevtől délkeletre felbukkanó nomád népekkel gyakran kényszerültek harcra, de az is előfordult, hogy Kijev urai a kisebb csoportokat katonai szolgálatukba fogadták. A keleti szlávokkal kapcsolatba kerülő legfontosabb etnikum a vikingek voltak, akiket Európa keleti részén varégoknak neveztek. Az egész Európát bejáró vikingek a jó üzlet reményében járták be a keleti szlávok lakta Kelet-európai-síkságot a Bizánci Birodalomig és a Kaszpi-tengerig. A felfegyverzett kalmárok a kereskedelmi útvonalaik mentén telepeket alapítottak, a stratégiailag fontos helyeket fegyverrel biztosították. Megjelenésük óriási hatással volt a térség lakóira.
A Kijevi Rusz létrejötte és a korai idők A 12. században keletkezett évkönyv, a Régmúlt idők elbeszélése (vagy Nesztor-krónika) a következőket írja a világ teremtésétől számított 6370. évről, vagyis Kr. u. 862-ről: „A varégokat elűzték a tengeren túlra, nem fizettek nekik adót, hanem a maguk gazdái lettek. De testvérviszály tört ki közöttük. Ezért így okoskodtak: »Keressünk magunknak egy igazságosan uralkodó és ítélkező fejedelmet.« Elmentek a tengeren túlra a varégokhoz. Ezeket ruszoknak hívták és így szóltak a ruszokhoz: »Országunk hatalmas és gazdag, de nincs benne rend. Gyertek és uralkodjatok közöttünk.« Ki is választottak három fivért, akik a szlávok földjére települtek egész nemzetségükkel. Rurik Novgorodban telepedett le.” Rurik volt az első fejedelem (uralkodott kb. 830–879), utódai, a Rurik-dinasztia tagjai a 16. századig uralkodtak a Kijevi Ruszban, majd a különböző orosz fejedelemségekben.
A Kijevi Rusz alapításának vitatott kérdései között van a „rusz” szó etimológiája. A varégoknak az állam létrejöttében játszott szerepe is két táborra osztotta a történészeket. A normann-teoría hívei a varégok államalkotó szerepét hangsúlyozták, háttérbe szorítva a szlávokat, az antinormann elmélet pedig a szlávok vezető szerepét bizonygatta az óoroszgyakran óorosznak nevezik a keleti szlávokat és az államukat is állam megteremtésében, esetenként tagadva, hogy a normannoknak bármi szerepük is lett volna az államszervezésben. Azonban mára bebizonyosodott, hogy a Kijevi Rusz létrejöttében a varégok részvételét nem lehet tagadni, de maguk a szlávok is tevékenyen részt vettek az államalapításban. A varégok csak meggyorsították az állam kialakulását és hozzájárultak a keleti szláv társadalom rétegződéséhez. A kutatások szerint a társadalom legfelsőbb rétegeibe tartoztak, a fejedelmi kíséret nagyobb részét ők tették ki, és az első fejedelmek is még varég neveket viseltek. Ugyanakkor nagyon gyorsan elszlávosodtak, ami azt jelzi, hogy sokkal kisebb részét képezték a lakosságnak, mint a szlávok. Végeredményben a Kijevi Rusz a keleti szlávok, a varégok és különböző finn, balti és török népelemek összességéből alakult ki. A hagyományok Oleg fejedelemségétől (879–912) számítják a Kijevi Rusz létrejöttét, a modern ruszisztika szerint Vlagyimir uralkodásától (980–1015) a tatárok megjelenéséig (1237–1240) tartó időszakban állt fenn.
Oleg 882-ben elfoglalta Kijevet, és annak uraként ellenőrizni tudta a Baltikumtól a Konstantinápoly felé vezető kereskedelmi útvonalat (varég út), emellett adót szedett a környező törzsektől. Utódai, Igor (912–944) és Olga (945–962) is hasonló politikát folytattak: zsákmányszerző hadjáratokat vezettek és adóztatták a szomszédos törzseket.Igort egy adószedő hadjáraton gyilkolják meg, miután a drevján törzstől másodszor is be akarta szedni a már befizetett éves adót Igor és Olga fia, Szvjatoszláv (962–972) – aki már szláv nevet viselt, jelezve a varég előkelőségek elszlávosodását – kalandozó hadjáratai során már az Al-Dunáig is eljutott. Az időközben megnövekedett birodalmat egymaga már nem tudta ellenőrizni és engedelmességre bírni a druzsinájával, így fiait ülteti az egymástól távol eső területek központjaiba. A legidősebb fia, Jaropolk (972–980) kapta a legfontosabb várost, Kijevet. Jaropolk öccse, Vlagyimir (980–1015), aki Novgorodot irányította apja halálakor, hosszas háborúskodásba kezdett és végül megszerezte magának a kijevi nagyfejedelmi széket.
A Kijevi Rusz virágkora bélyegkép|jobbra|265px|A kijevi Szent Szófia-székesegyház