A hit ismeretelméleti értelemben kijelentések, elméletek olyan elfogadását (vagy tagadását) jelenti, melyek közvetlen és azonnali igazolása semmilyen módon – sem érzékileg, ill. tágabb értelemben tapasztalatilag, sem logikailag – nem lehetséges.Webster Értelmező Szótár (Webster's Dictionary), . Az elfogadás tehát a teljes „racionális” bizonyítás hiányában, esetleg – de nem feltétlenül – annak ellenére történik.

A hitnek ezen értelmezése a filozófia és a pszichológia számára is problémát, vizsgálati területet jelent. A hit egy másik – a fentitől nem független, de azzal nem is teljesen egybeeső – értelmezésben vallásos hitet jelöl.

A hit egyáltalán nem valamiféle megátalkodott ragaszkodás egyértelműen hamis dolgokhoz: a legtöbb ember megalapozottnak érzi sok hitét, meggyőződését, olyan esetekben is, amikor a szigorú bizonyítás valójában nem történik meg, és eme érzése nemhogy ütközne a társadalmi szokásokkal és elvárásokkal, hanem sokszor éppenséggel találkozik velük. Például egy szimpatikus embertől barátságos fellépést várhatunk a jövőben is, vagy nap mint nap használjuk a liftet, pedig semmi egzakt garancia nincs rá, hogy a felvonófülke nem fog éppen akkor leszakadni; valójában a hit jelensége széles spektrumon mozog a józan ész és a teljes (ön)becsapás mint két véglet között.Ld. Hit a hétköznapi életben Ráadásul a közvetlen és azonnali igazolás hiánya nem zárja ki, hogy az, aki hisz, ne rendelkeznék valami részleges, heurisztikus jellegű igazolással, vagy elvárásokkal a szigorú igazolás jövőbeni megtörténtére vonatkozólag. Mindezt azért szükséges kijelenteni, mivel léteznek vagy léteztek olyan gondolati irányzatok – filozófiai tanok, vélekedések – melyek akár a vallásos, akár a tágabb értelemben vett hitet leértékelték, azt károsnak vagy legalábbis fölöslegesnek gondolva. Különösen élen járt ebben a marxista filozófia a tizenkilencedik és huszadik századi Európában. Egyes marxisták élesen szembeállították a hit bármiféle értelmezését az igazsággal, az észszerűvel, és a tudással;Manfred Buhr – Georg Klaus (szerk.): Philosophisches Wörterbuch, Berlin, 1976. 2. köt., 1052. és 1053. old. Idézi: Matthias Petzoldt: Hit és tudás (Fundamentálteológiai megjegyzések egy marxista vitához). Magyar Filozófiai Szemle (az MTA Filozófiai Bizottságának folyóirata), VI. 1-2. (1992. jan.); 58. o. más képviselőik viszont rámutattak a hit(ek) alapvető szerepére nemcsak a mindennapi életben, hanem a tudományban is, és példákkal igazolták, hogy a hit megvalósulása is hordozhat (még ha nem is minden esetben hordoz) – magában racionális elemeket.Joachim Forsche: Glaube, Erkenntnis, Praxis. die Rationalität des Emotionalen. Deutsche Zeitschrift für Philosophie, 1984, 1125–1132. o.; vö.: „Mindenfajta tudás tartalmaz nem-elméletileg megalapozott, hitszerű előfeltevéseket; vagyis a hit bizonyos mozzanatát.” (1130. o.) ; idézi: Matthias Petzoldt: Hit és tudás (Fundamentálteológiai megjegyzések egy marxista vitához). Magyar Filozófiai Szemle (az MTA Filozófiai Bizottságának folyóirata), VI. 1-2. (1992. jan.); 66. o.Bővebben: lentebb.

Még elítélőbb ismeretelméleti kritikákat kapott a vallásos hit az említett irányzatok, illetve általában az ateista filozófusok részéről. A marxista filozófia gyakran az „elméleti hit” terminust alkalmazta a fenti, „ismeretelméleti” hitértelmezésre (nem ritkán azzal a szándékkal, hogy elválassza azt a teljesen irracionálisnak tartott vallásos hit fogalmától).Manfred Buhr–Alfred Kosing (szerk.): Kleines Wörterbuch der marxistich-leninistichen Philosophie; 4. kiad., Berlin, 1979; 145. o.; idézi: Matthias Petzoldt: Hit és tudás (Fundamentálteológiai megjegyzések egy marxista vitához). Magyar Filozófiai Szemle (az MTA Filozófiai Bizottságának folyóirata), VI. 1-2. (1992. jan.); 58–77. o. A vallásos világkép a hívők gondolkodásában részben átfedi az empirikus tudományos módszerekkel megközelíthető világot, részben túlmegy azon. Az a része, amely a természettudományok felől nézve nem értelmezhető, filozófiai értelemben metafizika. Egy népcsoport hitét a különböző természetfeletti lényekben, jelenségekben hitvilágnak, illetve mitológiának nevezzük.

Példák és használati módok Hit a hétköznapi életben Példák

„Természetes” hitek: Az emberek óriási többsége hisz olyan teljességgel alapvető dolgokban, amelyeknek nemhogy az elhívése, hanem éppenséggel a bennük való kételkedés igényel komoly intellektuális erőfeszítést. Például hogy van keze, lába, és az az ő irányítása alatt áll; hogy a 21. században él, vagy hogy az asztalán álló kávéscsésze, amit lát, valóban ott van. Ezen dolgok bizonyítására nemhogy általános igény nincsen, épp ellenkezőleg: a bizonyítás felvetése érezhető a valóságtól elrugaszkodottnak. Ezek a hitek általában nem is tudatosulnak, tudatosításukra az élet java része során nincs se szükség, se igény. E példák azt mutatják, hogy a hit az elme egyik legalapvetőbb, leggyakoribb és legfontosabb működési módjának tűnik.Eric Schwitzgebel: Belief. The Stanford Encyclopedia of Philosophy; hiv. beill.: 2010. július 9. A filozófia egyik legfontosabb feladata hagyományosan épp az ilyen alapvető hitek kritikai vizsgálata. Hit mint bizalom: Tekintélyek figyelembe vétele: Hihet valaki egy tekintély bizonyos állításainak. Például egy tudósnak, vagy más szakembernek, aki a szakterületéről nyilatkozik, de akár egy egyházi személynek vagy spirituális vezetőnek is. Ez esetben annak figyelembe vétele, hogy az illető élete jelentős részében az adott témával intenzíven foglalkozott, hosszas vele kapcsolatos képzésben vett részt, nagyobb a tapasztalata a témáról bárkinél stb., bizonyos észszerűséget kölcsönöz a véleménye elfogadottságának. Természetesen túlzásokba is lehet esni, amint azt pl. a személyi kultusz, vagy a vallásos szekták, ill. ideológiai vezetők iránti rajongás jelensége mutatja. A hit alapulhat személyes bizalmon, amely sokszor az érzelmi kötődés velejárója. Például egy vállalatvezető a könyvelőjében, házastárs a párjában stb. megbízhat és elhiheti az állításai nagy részét. Az állandó hitetlenség nemcsak a kölcsönös előnyöket hozó, ill. érzelmi közösséget jelentő kapcsolatot mérgezné meg, de valójában lehetetlen, betarthatatlan követelmény lenne, hogy házastársunk minden állítására nézve orvosi, akadémiai, munkahelyi stb. igazolást kérjünk. A személyes, illetve általában vett bizalom teljes hiánya az autoriter rendszerekre, és főképp a totalitárius diktatúrákra jellemző, egy ilyen társadalom rémképe orwelli jellegű. Önbizalomra épülő feltételezések: Van olyan eset, amikor a hitnek még kevesebb racionális alapja van, mégis bizonyos nagyon tág értelemben észszerűnek, pszichológiai szempontból normálisnak minősíthető. Például amikor egy sziklamászó egy nehéz terepet próbál teljesíteni: ez a törekvés nemcsak a tapasztalat oldaláról támadható (számos sziklamászóbaleset történt már előzőleg), hanem a racionalitás és a józan ész oldaláról is (hiszen laza támpontra léphet, a biztosítókötél elszakadhat stb.). Az állandó félelem a balesettől, az önbizalomhiány ez esetben még akár önbeteljesítő jóslattá is válhat. A „hit magamban”, képességeimben a legtöbb ember esetében nemcsak, hogy nagyon csekély igazoláson nyugszik, hanem egyenesen tévesnek minősíthető,Atkinson – Smith – Bem – Hoeksema: Pszichológia. Osiris, Bp., 2003, 2. és jav. kiad. 450. old.: „Depresszió – vitatott kérdések”. Idézet: „Számos kutatás jelzi, hogy a legtöbb ember a) túl pozitívan értékeli magát; b) eltúlzottan észleli azt, hogy mekkora befolyást képes gyakorolni az eseményekre; c) megalapozatlanul optimista a jövővel kapcsolatban (Taylor és Brown, 1988). ... Ezek a pozitív illúziók teszik lehetővé, hogy megküzdjünk a bizonytalan és sokszor félelmetes világgal. a nehézségekkel szembeni kitartás motivációját szolgálhatják, és segítenek a depresszió elkerülésében.” ennek ellenére mégis megvan a maga természetessége és racionalitása. A természettudósok hipotézisei (sejtései) valamely természeti jelenséggel kapcsolatban szintén a hit egy fajtáját képezik, hiszen a hipotézis éppenséggel a tudományos módszerekkel megközelíthető, de az adott pillanatban igazolatlan elméletek neve. A hipotézisek azonban általában nem hasraütésszerűen, a tudósok puszta fantáziája alapján keletkeznek, hanem sok esetben már maguk is komoly munka és racionális gondolkodás termékei. A hiedelmek – tágabb értelemben – szélesebb közösség által osztott, de sok esetben megalapozatlanul terjedő, sőt tévesnek bizonyuló hitek. Ide tartoznak a „városi legendák”, illetve a széles körben elterjedt előítéletek, illetve sztereotípiák, vagy egyes népi babonák, pl. hogy egyes bagolyfélék halált hoznak, továbbá a tudományos életből eredő, de helytelenül értelmezett állításokból eredő, tudományosan azóta megcáfolt tévedések, mint pl. a marslakók létezésében való hit. (Szűkebb értelemben, a néprajzban csak a pogány és keresztény hitvilág keveredéséből származó, teológiailag nem elismert, népi jellegű vallásos képzeteket nevezzük hiedelemnekMagyar néprajzi lexikon). Hihet valaki egy tudományosan teljesen megalapozatlan, sőt esetleg megcáfolt vallásban vagy más hiedelemben. Pl. a modern csillagászat, illetve az empirikus vizsgálati eredmények az asztrológia jósló erejét részben valószínűtlenné teszik, részben cáfolják. Ennek ellenére az egyén szempontjából lehet az ilyen meggyőződésnek „észszerű(nek tűnő)” jellege – például ha úgy érzi, személyes tapasztalatai alátámasztják az asztrológiai állításokat, míg a modern tudományéit nem (hetedik hozzátartozóját kezelték félre az orvosok, nap mint nap ellentmondó állításokat olvas bulvárlapokban arról, hogy a tej fogyasztása egészséges-e stb.). A mentális betegségekben szenvedők téveszméi vagy a szélhámosok hazugságrendszerei olyan hamis hitek, amelyek köré létrehozójuk sokszor egész, önmagában akár logikusnak tűnő érvrendszert épít ki (a beteg esetében a hit magában a létrehozójában, a szélhámos esetében az áldozatokban jelentkezik).

Fokozatok

A hit erőssége, vagyis annak foka, hogy hívője mennyire tartja kétségtelennek, különböző lehet. A gyanú, a feltételezés olyan hit, amelyet a hívője sem tart kétségtelennek, és általában erős szükséget érez a bizonyítására. A vélemény már rendelkezik valamiféle minimális igazoltsággal, és sokszor jól beillik a hívője nézetrendszerébe, azonban meggyőzés, ellenérvek, cáfolatok hatására hajlandó ezt módosítani. A meggyőződés nagyon erős hit, sok esetben a hit igazoltságába vetett (de esetleg hamis) hittel is együtt jár.

Nyelvészeti szempontok Sok nyelvben több (de legalább kettő) szó van az „elméleti” és a „vallásos” hit megkülönböztetésére, pl. az angolban: belief = hit (vélekedés), faith = vallásos hit.

Hit a pszichológiában

attitűd * előítélet * gyermektudomány *kognitív disszonancia * önbizalom

A hit filozófiája Történelem Ókor

Az első írásos munka, amely a hit fogalmával részletesebben foglalkozott, Parmenidész tankölteménye. Parmenidész megkülönböztette a tudást a „véleménytől” (doxa: vélekedés, látszat). A mű értelmezését töredékes és sokszor ettől függetlenül is, költőien homályos volta, azonban megnehezíti. Egy lehetséges értelmezés szerint azonban Parmenidész a hit fogalmát nem a modern értelmezéssel egyezően használta. Parmenidésznél éppenséggel a valódi tudás alapul intuitív belátáson, amit pedig az emberek tudásnak neveznek, az érzéki benyomásokon és tapasztalatokon alapuló „tudás”, az valójában csak doxa, amelyben „nincs igaz bizonyosság” (ami nem jelenti azt feltétlenül, hogy teljességgel hamis lenne). Ez majdnem a fordítottja a modern értelmezésnek.