Baranyabán települést különböző korokban különböző, egymásra nem utaló nevekkel illették. Ezek a korok önálló és egymástól eltérő gazdasági, kulturális, politikai és történelmi miliőbe ágyazták a falu történetét. E korokhoz igazodva, azoknak a falu életére is kiható, azt befolyásoló eseményeit röviden összefoglalva, a dokumentált események kronológiájában kerül sor a helytörténeti összefoglalásra.

A Római Birodalom idején (4–5. század fordulójáig) A település, illetve környéke, a római hódoltság idején már lakott volt. A Római Birodalom Pannonia tartománya (Galerius társcsászár feleségéről) Valeriának nevezett részéhez tartozott. Az akkor Antianæ-nak,Könyöki József: A középkori várak különös tekintettel Magyarországra. Budapest, 1905. A Pallas nagy lexikona nevezett város maradványai még láthatók voltak a 19. század közepén is, „…egy szikes síkságon Baranyavártól mintegy egy órányi járásra.”Volk, Matthias főszerk.: Unvergessene Heimat (Hőn szeretett szülőföld) Erschienen im Selbstverlag der Arbeitsgemeinschaft Untere Baranya/Branan, 1985 ISBN nélkül A Pallas nagy lexikona szerint „Antiana hajdani helység Pannóniában Mohács és Baranyavár között.” Johann Zeiler – az 1845-ben kiadott osztrák „Általános földrajz-statisztikai lexikon”-ra hivatkozva – azt állítja, hogy a falu ókori neve Quadripurgum (Quadriburgum). E tévedés feloldását HaasHaas Mihály szerk.: „Baranya”; Emlékirat, mellyel a' Pécsett MDCCCXLV. aug. elején összegyült magyar orvosok és természetvizsgálóknak kedveskedik nagykéri Scitovszky János, pécsi püspök, cs. k. valóságos benső titkos tanácsnok, a' szépművészetek, bölcsészet és hittudományok' tanára, a' kir. magyar természettudományi, római t. arcadiai társulat' tagja, a' m. orvosok és természetvizsgálók' VI nagy gyülésének elnöke. Pécsett: a' lyceum' könyvnyomó-intézetében, 1845, munkájában találjuk meg. Haas idézi Szalágyit,Szalágyi István: „Opere suo de statu ecclesiae Pannoniae I.VII.“ Pécs, 1777–1784 aki szerint „Alig lehet … kétséges, miszerint (a pécsi Székesegyház) úgynevezett »arx quadriturrita« vagy »Quadriburgum« volt …! Van jelenleg is római téglánk, mellyen e fölírás olvasható: »Qvadribvrk«. Miről FényesFényes Elek: „Magyarországnak, s a hozzá kapcsolt Tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben”. Pest, 1836. hibásan ezt irá: »Nyugotra Bán’ helységtől van egy régi Gothus kastély ezen fölírással *Quadriburgum* «” Tehát Haas szerint Fényes Elek téved, amikor azt írja, hogy a Baranyavár mellett kétségtelenül létezett helységnek Quadripurgum lenne a neve. Amennyiben tehát Johann Zeiler (vagy forrása) Fényes Elek (vagy forrásai) munkáira támaszkodott, megoldódott a tévedés eredete. Amennyiben más forrásból dolgozott (nem jelzi könyvében), akkor a római kori falunév még lehet vita tárgya, mindenesetre Lelkes GyörgyLelkes György „Magyar helységnév-azonosító szótár” Talma Könyvkiadó Baja, 1998 2., bővített kiadás szintén Antianae-val azonosítja Bánt. (Nehezíti a határozott döntést, hogy egyéb anyagok is Quadripurgummal azonosítják a római kori Bánt, illetve Antianae-nak nevezik Baranyvárt! Például a bellyei uradalom leírása, vagy Dvorzsák János helységnévtára és a római katolikus sematizmusok!Schematismus cleri (1860–1878)) A római korról nem maradt fenn okirat.

A középkori Magyarországon a mohácsi vészig (12. század–1526) A település vélhetőleg a 12. század végén vagy a 13. század elején kapta a Bán elnevezést. A névadásra több feltételezés is létezik. Baán Árpád-kori személynév volt, mely valószínűleg azonos a Bajan névvel, mely török, illetve tatár nyelven gazdag, hatalmas jelentéssel bír. Valószínűleg e névből ered a bán, mint avar eredetű horvát fejedelmi cím, melyet a 12. századtól a mindenkori magyar király Horvátországot és Szlovéniát kormányzó helyettese viselt, majd a Magyarország déli határvidékeit kormányzó főtisztviselők címe volt.A Pallas nagy lexikona és Ez alapján bánság az a terület, mely egy bán kormányzása alá tartozott. Az egyik feltevés szerint a Bán elnevezés az akkori nemesi birtokokról vezethető le, akár úgy, hogy maga a nemesi cím közvetlenül az eredet, akár közvetve, miszerint „a maga idejében” volt a településnek egy Banus nevű szláv nemesi tulajdonosa, s ő lenne a névadó.A Pallas nagy lexikona Miután a népvándorlás-honfoglalás-államalapítás vérzivataros idői elmúltak, a viszonylagos nyugalom eredményeként talán mondhatjuk, hogy a falut többségében magyarok lakták. Az 1009-ben íródott pécsi egyházmegyei alapító okirat az egyházmegye déli határvonalának erősségeként említi Baranya várát.Horváth J. Gyula: „Fejezetek a Pécsi Egyházmegye történetéből” In: Csigi Imre dr. szerk.: A pécsi egyházmegye schematizmusa 1981 Fontos történelmi régiója ez az országnak! Árpád bejövetele után Baranyavár elfoglalása zárta le a Dunántúl meghódítását. Az itteni síkságról zúdultak Mohácsra a török csapatok 1526-ban, és e síkságon szenvedett vereséget Szulejmán nagyvezír 1687-ben. Itt alakult meg az első várispánság: Baranyavár. Végül e vidékről veszi a megye a nevét, mert a határvármegyék kialakításakor az uralkodó nem a nemzetségfők várát (települését) jelölte ki a megye székhelyéül, hanem az országból kivezető útvonal mellett fekvő erősséget. A kezdeti időkről nincs ismert okirat a faluval kapcsolatban. Ám 1446-ban a macsói bán, Maróty László pert indított Monostory László ellen, melynek során a felperes bemutatta a pécsi káptalan egy okiratát bizonyítékul, miszerint Bán földbirtok nem a Monostory családé.

A török hódoltság ideje (1526. augusztus–1687. augusztus) A török érkezésével a magyar lakosság részben elmenekült a hódítók elől, részben behúzódott a török számára elérhetetlen erdőségekbe, lápos vidékekre. Bán – miután a Belgrád-Buda hadiúton fekszik –, 161 évig török megszállás alá került. A török a meg nem ölt és rabságba nem hurcolt parasztságot adófizetésre kötelezte (harács!). Így Bán is mezőgazdasági beadásokat szolgáltatott a kb. 100 km-re nyugatra fekvő, ugyancsak törököktől megszállt szigetvári várnak. Török adólistákon Bán mint a baranyavári Sachi adófizetője szerepelt. 1554-ben 15 ház adózott! Ekkor a település neve Bánfalu volt, lakosai magyarok voltak. 1561-ben Bánt Macedóniai Péter bán birtokaként említik. Az 1564. évi dicalis conscriptio szerint Bán Macedoniai Miklósé volt.Horváth J. Gyula – Tímár György: „XVI. sz.-i dicalis conscriptiok Baranya megyéről (1542, 1551, 1564)” In: Baranyai Helytörténetírás 1972 80. és 91. old. Baranya Megyei Levéltár Évkönyve Pécs, 1973 Ekkor a településnek 4 telkes és 2 házas zsellérje volt. A tulajdonos a szigetvári várnak 14 aranyforint adót fizetett.

A kialakuló és virágzó közösség (1687–1918) Politikai előzmények A Hunyadiak korában Tolna és Baranya megyékben 1462 lakott helység, 48 mezőváros és 32 vár állt. Ezzel szemben a török alóli felszabadulás után a két megye 330 lakott helységében átlagosan 8–12 család élt, 1692-ben összesen 3221 családot írtak össze. Munkaerő kellett tehát, munkáskéz hiányzott, mert itt volt a visszaszerzett föld üresen, lakatlanul, műveletlenül. De kié is lett ez a föld, kiknek a kezére jutott? A győztes császár nevében a hódító sereg a ius gladii, a fegyver jogán birtokba vette. Az udvari kamara rendelete értelmében a visszafoglalt területeken csak az tarthatta meg birtokait, akik azokat még a török idők alatt szerezték. Minden ezen kívüli terület hasznát és jövedelmét a sok vérbe és pénzbe kerülő háború költségeire kellett fordítani. A Császári Udvari Kamara felszabadult területein végzett „vagyonleltár” 1687. július 13-án felvett jegyzőkönyve említi Bánt Bánfalu néven.Nagy Lajos: „A Császári Udvari Kamara pécsi prefektúrájához tartozó terület 1687-ben” In: Szita László szerk.: Baranyai Helytörténetírás 1978 Baranya Megyei Levéltár Évkönyve Pécs, 1979 A Bécsi Kamara 1690-ben felállította a Neoacquistica Commissiót. Bár Bécs hosszútávú érdeke az volt, hogy adóterhek csökkentésével mielőbb adófizető országgá emelje a Magyar Királyságot, rövidtávú érdekei arra szorították, hogy a felszabadító hadjárat költségeit Magyarországgal megfizettesse. Ez előtt a „nemes bizottság” előtt kellett igazolni minden egykori birtokosnak a birtokjogát. Ha ez sikerült, a felszabadító hadjárat költségeire fizetendő összeg (ius armorum, a fegyverváltság jogán szedett adó, a visszaigényelt birtok 10%-a) ellenében visszakapta birtokát. Látható ennek a rendeletnek a csapdája. A török előtti nagybirtokos családok nagyrészt kihaltak, vagy nem volt már meg semmilyen birtoklevelük, vagy egyszerűen nem tudták a kiváltás díját megfizetni. Ugyanakkor ha ilyen igazoló iratokat nem kér a közjogi hatalom, akkor boldog-boldogtalan jelentkezik e családok nevében a földek tulajdonjogáért. Így sikerült a korábban törökök által megszállt országrészre a Császári Kamarának rátennie a kezét.

Közigazgatási előzmények Baranya vármegyének a 15. század végén 540 földesura volt. 1696-ban az egész megyében 4 egyházi és 2 világi nagybirtokos mellett csak 18 nemes élt. A bizottság előtt ezek közül 6 kísérletezett birtoka megszerzéséért – eredmény nélkül. A visszamaradt és gazdátlan területeket a bécsi udvar hűséges hadvezéreinek és hadi szállító embereinek (sokszor a szállított áruk ellenértékeként!) adományozta, ugyancsak a hadi-hozzájárulás lefizetése után. Ezek a később magyar honosságot nyert külföldi hadfiak azonban gyakran elmaradt fizetésük fejében kapták a birtokukat, mert általában üres lévén a kincstár, a hadjáratok idején juttatásuk elmaradt.