A pipilek közép-amerikai őslakos népcsoport, amely a mai Salvador nyugati, és Nicaragua középső területein él. Nagy valószínűséggel az ősi toltékok leszármazottai. A szélesebb körű nahua etnikai csoport egyik alcsoportját képezik. Nyelvük a nahuat vagy pipil nyelv, amely szorosan kapcsolódik a közép-mexikói nahuatl (azték) nyelvhez. Ma kb. 11 ezer pipil él Salvadorban, de csak 500-an beszélik anyanyelvüket. Ez betudható a salvadori hadsereg által elkövetett 1932-es La Matanza (mészárlás) nevű irtóhadjáratnak, amelynek során 40 ezer, többségében pipil nemzetiségű földművest gyilkoltak le, mivel támogatták a Farabundo Marti vezette felkelést Nyugat-Salvadorban.El Salvador. La insurrección de un pueblo oprimido y el etnocidio encubierto – La Calle
A spanyol hódítás idején a pipilek a guatemalai Escuintla környékén és Honduras különböző részein is éltek. A nahuat nyelv ezekben az országokban már kihalt, de Honduras keleti részén él egy kicsi nahua népcsoport, illetve erőfeszítéseket tesznek nyelvük újjáélesztésére.
Szájhagyományuk alapján népük Mexikóból vándorolt ki, mitológiájuk azonban a maja, tolték és lenka népekkel mutat egyezéseket.Boland, Roy (17 October 2017). Culture and Customs of El Salvador.
Nyelvük, népnevük etimológiája, egyéb megnevezések
A „nahua” kulturális és etnikai kifejezés, amelyet a nahua nyelvet beszélő csoportokra használnak. Ennek ellenére a pipil megnevezés fordul elő a leggyakrabban az antropológiai és nyelvészeti szakirodalomban. Ez az elnevezés a nahua nyelvhez szorosan kapcsolódó navatl (azték) nyelvű pil szóból származik (jelentése: „fiú”). A pipil kifejezés eredetét gyakran úgy magyarázzák, hogy az aztékok által használt lealacsonyító megnevezésből ered, akik a nahuat nyelvet a saját nyelvük gyerekes változatának tekintették. A nép önmagát azonban nem pipilnek, hanem nahuának nevezi. Bizonyítékok vannak arra, hogy a pipilek értették az aztékok nyelvét, mivel a hódító spanyolok navatl nyelven beszéltek velük. Akkoriban az azték nyelv fontos közvetítőnyelv volt a területen, így az egymás nyelvét nem értő csoportok is tudtak kommunikálni. A navatl nyelvtől eltérően azonban a pipil nyelvben a vallási fogalmak megnevezései nem tartalmaznak tiszteletteljes kifejezéseket, amelyeket főnevekhez, elöljárószavakhoz és igékhez adnak hozzá. Ez lehetett az oka annak, hogy az aztékok úgy gondolták, hogy a nahuák a navatl nyelv egy leegyszerűsített változatát beszélik. Emiatt amikor a spanyol katolikus hittérítők a területre érkeztek, a pipilek nem értették őket. Ez megnehezítette a kereszténységre való áttérítésüket, és arra kényszerítette a szerzeteseket, hogy megtanulják a pipilek sajátos nyelvezetét.Matthew, Laura E.; Romero, Sergio F. (2012-10-01). "Nahuatl and Pipil in Colonial Guatemala: A Central American Counterpoint". Ethnohistory. 59 (4): 765–783.
William Fowler régész megjegyzi, hogy a „pipil” kifejezés „nemes” jelentéssel is lefordítható, és feltételezi, hogy a spanyol hódítók és tlaxcalai indián segítőik ezt a nevet a nép elitjére, a pipiltinekre utalva használták.A egyes számú szó: pilli, többes száma: pipiltin, jelentése: nemes, nemes származású személy, vagy a nemesség az azték társadalomban.Nichols, D.L. et al, The Oxford Handbook of Mesoamerican Archaeology (Oxford University Press, 2012) A pipiltinek földbirtokosok voltak, és a tolték terjeszkedés idején létrehoztak egy független államot.
A legtöbb szerző a pipil vagy nahua (navat) kifejezést csak Közép-Amerika egy bizonyos nyelvére használja (Mexikót kivéve). A kifejezést (a keleti nahua nyelvváltozattal együtt) azonban a mexikói déli államokban, Veracruzban, Tabascóban és Chiapasban is használják a nahua nyelvjárásokra, amelyekben – hasonlóan a salvadori navat nyelvhez – a korábbi /tl/ hang /t/-re változott. A három területen beszélt változatok nagyobb hasonlóságot mutatnak a salvadori navat nyelvvel, mint a többi nahua nyelvváltozat, ami szorosabb kapcsolatra utal; Lyle Campbell amerikai nyelvész 1985-ben végzett kutatásaiban azonban ezt a nyelvet elég másnak tartja ahhoz, hogy elkülönüljön a nahua nyelvcsaládtól, így elutasítja a navat nyelvet is magában foglaló keleti navatl nyelvcsalád érvényességét.
A nahua nyelvjárások a következők (a nyelvjárások településnevek alapján azonosítva, így a felsorolásban települések, pueblók nevei állnak, elsősorban spanyol helyesírással):Lyle Campbell: the Pipil Language of El Salvador (1985, Berlin).
Izalco Nahuizalco Panchimalco (nahua: Pantichimalku) Cuisnahuat (nahuat: Kwisnawat) Santo Domingo de Guzmán Santa Catarina Mazagua Teotepeque (nahuat: Tiutepet) Tacuba Ataco (eredeti nahuat szó) Jicalapa Comazagua Chiltiupan
Ma a nahuat nyelvet a megközelítőleg 11 ezer főt számláló pipil népesség csak ritkán használja, leginkább vidéki területeken, főként háztartásokban, például Sonsonate és Ahuachapán megyékben. Cuisnahuat és Santo Domingo de Guzmán területén él a legtöbb beszélője. Campbell 1985-ös becslése (1970-1976 közötti terepmunka) szerint 200 nahuat nyelvű beszélő maradt, bár a hivatalos mexikói jelentésekben 2000-et regisztráltak. Ifjabb Raymond Gordon (Raymond G. Gordon jr) nyelvész 2005-ös jelentései szerint a szám 20-ra csökkent (1987-ből). Azon őslakosok pontos számát akik beszélik anyanyelvüket, nehéz meghatározni, mert sokan nem akarták felfedni kilétüket, ami a salvadori őslakosok történelmi kormányzati elnyomásának tudható be. A legismertebb példa erre az 1932-es mészárlás (la matanza), amikor a salvadori hadsereg a kormány parancsára becslések szerint salvadori őslakost gyilkolt le. Ezen esemény miatt sok túlélő salvadori őslakos abbahagyta anyanyelvének, hagyományainak és egyéb kulturális szokásainak átadását utódainak. Sokan felhagytak hagyományos ruházatuk (népviselet) viselésével is.
Történelem alt=El Salvador őslakos népeinek térképe a spanyol hódítás idején: 1. pipil (nahua), 2. lenca, 3. kakawira o Cacaopera, 4. xinca (magyaros: sinka), 5. csorti maja, 6. pokomam maja 7. csorotég (mangue)|bélyegkép|270x270px|El Salvador őslakos népeinek térképe a spanyol hódítás idején: 1. pipil (nahua), 2. lenca, 3. kakawira o Cacaopera, 4. xinca (m. sinka), 5. csorti maja, 6. pokomam maja 7. csorotég (mangue) A spanyol krónikás Gonzalo Francisco de Oviedo által rögzített őslakos beszámolók szerint az el salvadori pipilek a mai Mexikóból vándoroltak ki jelenlegi lakóhelyükre, körülbelül az időszámításunk szerinti 8. században. A mai Mexikó középső részéről a Mexikói-öböl partjára utaztak. Rövid idő után dél felé indultak a Tehuantepec-földszoroson át, és útjukat a salvadori Balzsam-parton (Costa del Bálsamo) fejezték be.Fowler, William R. (1989). The cultural evolution of ancient Nahua civilizations : the Pipil-Nicarao of Central America. Norman: University of Oklahoma Press. Miután letelepedtek a területen, megalapították Kūskatan városállamát, amely már korábban is különböző csoportok, köztük a lenka, xinca (m. sinka), csorti (s. chʼortiʼ) és a pokomamok otthona volt. Körülbelül ugyanebben az időszakban egy pipil csoport tovább vándorolt dél felé, és letelepedett Nicaragua és Costa Rica Gran Nicoya régiójában, ahol ez a pipil alcsoport végül nikaraók néven vált ismertté."RC_1966_03_N66 Enrique Bolaños".
A nahua, egy több közép-mexikói kultúrát egyesítő csoport, állítólag a késő klasszikus és a korai posztklasszikus időszakban vándorolt Közép-Amerikába. A nahua nyelvileg az aztékokhoz kötődik, ezért valószínű, hogy mindkét nép a toltékoktól származik. A tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik században a nahua közösségek elterjedtek Közép-Amerikában, közéjük tartoztak a pipilek is.Sampeck, Kathryn E. (2010). "Late Postclassic to Colonial Transformations of the Landscape in the Izalcos Region of Western El Salvador". Ancient Mesoamerica. 21 (2): 261–282.
A pipilek létrehozták a Kūskatan konföderációt, amely legalább kettő központosított városállamból állt, amelyek kisebb fejedelemségekre oszlottak. A nahua társadalmak közös jellemzője az volt, hogy a települések szimmetrikus kapcsolatban álltak egymással, nem volt közöttük egy vezető városállam. Kiválóan értettek a pamutszövetek készítéséhez, és kiterjedt kereskedelmi hálózatot építettek ki a szőttesek és a mezőgazdasági termékek számára. Különösen jövedelmező volt a kakaótermesztés, amelynek központja az Izalco térség volt, és amelyhez hatalmas, kifinomult öntözőrendszer tartozott. Kereskedelmük északon Teotihuacanig, délen pedig Costa Ricáig terjedt.
A part közelében pamutot és indigót, valamint kakaót termeltek. Azonban a cutuhil (s. tz'utujil) és kicse népek szövetsége, mely állam a nahuák vetélytársa lett, elkezdett letelepedni a területen, szándékosan megkísérelve erőforrásainak ellenőrzését. Ez lehet az oka annak, hogy a pipilek folyamatos jelenlétére utaló régészeti leletek hiányoznak, szemben más kultúrákkal, amelyek tartósabban letelepedtek ugyanazon a területen.Van Akkeren, Ruud (1998). "Getting Acquainted with the Pipils from the Pacific Coast of Guatemala: an Ethno historic Study of Indigenous Documents and of the General Archive of Central America. Forrás: http://www.famsi.org/reports/03101/99ruud/99ruud.pdf
Amikor a spanyolok a 16. században dokumentálták őket, „pipil” néven hivatkoztak rájuk, és Salvador nyugati részén, valamint Guatemala délkeleti részén találták meg őket. A pokomam maja települések Chalchuapa környékén voltak szétszórva. alt=A pipilek Salvadorba történő vándorlásának becsült útvonala.|bélyegkép|276x276px|A pipilek Salvadorba történő vándorlásának becsült útvonala. Néhány pipil város modern városokká fejlődött, mint például Sonsonate és Ahuachapán. Az aguilaresi és a Guazapa vulkán közelében található romokat nahua településeknek tartják.
Spanyol hódítás
alt=Kuskatan állam címere a „Lienzo de Tlaxcala” alapján, az altepetl (azték kifejezés, jelentése: városállam, terület) jelképével.|bélyegkép|Kuskatan állam címere a „Lienzo de Tlaxcala” alapján, az altepetl (azték kifejezés, jelentése: városállam, terület) jelképével. A 16. század elején a spanyol hódítók az akkor Új-Spanyolország néven ismert spanyol gyarmatról indultak Közép-Amerikába. Miután harcok és szövetségek révén leigázták a hegyvidéki maja városállamokat, a spanyolok igyekeztek kiterjeszteni uralmukat a nahuák alsó-csendes-óceáni területeire, amelyet akkor a hatalmas Cuscatlán városállam uralt. Pedro de Alvarado, Hernán Cortés hadnagya vezette az első spanyol inváziót 1524 júniusában. Több ezer tlaxcalai és cakchiquel szövetséges kísérte, akik régóta riválisai voltak Cuzcatlan-nek a gazdag kakaótermelő régió feletti ellenőrzésért. A nahua harcosok két nagy nyílt csatában találkoztak a spanyol erőkkel, visszavonulásra kényszerítették az idegeneket a mai Guatemala területére. A spanyolok végül erősítéssel tértek vissza. A túlélő cuscatlán-i erők a hegyekbe vonultak vissza, ahol gerilla háborút folytattak a spanyolok és szövetségeseil ellen, akik elfoglalták Cuscatlán városát. Mivel nem tudták felszámolni ezt az ellenállást, és Pedro de Alvarado az első csatában, az Acajutla-parton egy nyíl által fájdalmas lábsérülést szenvedett, Diego de Alvarado volt kénytelen vezetni a hódítás hátralévő részét. Két további spanyol expedícióra volt szükség Cuzcatan teljes legyőzéséhez, 1525-ben és 1528-ban.Fuentes y Guzmán, Francisco Antonio de (1967) . Recordación florida : discurso historial, demostración material, militar y política del reyno de Goathemala : libros primero, segundo y tercero de la primera parte de la obra. Editorial "José de Pineda Ibarra".
A legenda szerint két kacika, Atlácatl és Atonal vezette a pipil seregeket, amikor először találkoztak a spanyolokkal. A leghíresebb csata az Atonal vezette Acajutla-i csata volt. A Cakchiquels krónikái említik a „Pan Atacat” (vízi emberek) megnevezést a part menti nahua népekre (ez lehetett a hadvezérek vagy a part menti területeken élő harcosok címe).