Szamuely Tibor, írói álnevén: TiborczGulyás Pál: Magyar Írói Álnév Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978 (633. oldal) (másként: Szamuelly,A különféle forrásokban szereplő névváltozatok: Szamueli, Számueli, Szamuelli, Számuelli, Szamuelly, Számuelly, Samuely. született: Szamueli) (Nyíregyháza, 1890. december 27. – Bécsújhely közelében, 1919. augusztus 2.) kommunista politikus, újságíró, a Tanácsköztársaság idején hadügyi népbiztoshelyettes és közoktatásügyi népbiztos, a kommün terrorszervezetének vezetője.

A kezdetek Zsidó származású családba született. Édesapja, Szamueli Lajos (bűdszentmihályi születésű) terménykereskedő és a nyíregyházi születésű Farkas Cecilia gyermekeként született.A nyíregyházi izraelita hitközség születési anyakönyve, 1890. év, 71. folyószám. Apai nagyszülei Szamueli József és Burger Juliánna voltak.HU BFL - VII.102.a - fogoly - 1920 - 2595 Öt fiútestvére volt: László, Zoltán, István, György és János.Simor András: Így élt Szamuely Tibor, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1978 (19-20. oldalak)

Tanulmányait Győrött folytatta, majd 1908-ban érettségi vizsgát tett.

Politikai pályáját a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban kezdte. A Szabolcs Vármegye című lapban a munkásság helyzetét tárgyaló, harcos hangvételű cikkeket jelentetett meg. Újságírói tevékenységét a Népszavában folytatta és az egyik ott megjelent cikke miatt pert indítottak ellene, amely az elítélésével zárult. Ezt követően előbb Nagyváradon, majd Budapesten az Úttörő című antiklerikális hetilap munkatársa lett, segédszerkesztői pozícióban. 1913-ban ismét a Népszavánál tevékenykedett, ezúttal külföldi tudósítóként.

1914-ben behívták katonai szolgálatra. 1915 májusában az orosz fronton hadifogságba esett. Szibériába (Csita, Dauria) került, ahol nyelvet is tanult. A hadifoglyok között a militarizmus ellen agitált és egyben szocialista propagandát folytatott. 1918 januárjától Moszkvában tartózkodott, ahol többek között Kun Bélával megpróbálta rábírni a hadifoglyokat az oroszországi forradalom védelmére. Emellett tagja volt a hadifoglyok ügyeit intéző Központi Bizottságnak is. Március 24-től ő lett a magyar hadifoglyok kommunista csoportjának politikai megbízottja. Április 14-től 18-ig – az ülés ideje alatt – részt vett a küldöttértekezleten. 1918. április 3-tól Kun Bélával közösen megjelentette a Szociális Forradalom című kommunista lapot.

Több magyar tisztet – akik a propaganda hatására sem voltak hajlandók belépni az orosz vörös gárdába – már oroszországi tartózkodása során kivégeztetett.

1919. január 3-án tért vissza Magyarországra (Budapestre), és tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságának, valamint bekerült a Vörös Ujság szerkesztői bizottságába.

1919. február 20. után illegalitásba vonult, s az illegalitásban működő Központi Bizottság tagjaként (is) tevékenykedett, illetve részt vett a párt védelmére alakított rendezőgárda szervezésében. Szerelmi kapcsolatra lépett Goszthony Mária arisztokrata származású festővel, aki bújtatta az illegalitásban. Később összeházasodott Szilágyi Jolán grafikusművésszel.

A Tanácsköztársaság alatt bélyegkép|jobbra|250px|Szamuely 1919-ben A Tanácsköztársaság kikiáltása után számos pozíciót töltött be. Megbízták a hadügyi népbiztoshelyettes, a közoktatásügyi népbiztos tisztségek ellátásával, valamint ő volt a lakásbizottság vezetője és a rokkantügyek intézője is. Április 20-án kinevezték a budapesti hadseregcsoport politikai megbízottjának.

1919. április 23-án kiadott parancsában a következőket jelentette ki:

A nagyszabású, orosz mintát idéző május 1-jei ünnepség megszervezésével is őt bízták meg. A Tanácsköztársaság fegyveres harcai során részt vett Szolnok 1919. május 3-i visszafoglalásában. Még ebben a hónapban Moszkvába repült, ahol Leninnel tárgyalt. Innen május 31-én tért vissza Lenin üzenetével és útmutatásával.

A vörösterror

bélyegkép|jobbra|250px|Szamuely beszédet mond

A Tanácsköztársaság ideje alatt erőszakos jellegükben az oroszországi eseményekhez hasonló atrocitások történtek. Ezek nem maradtak ideológiai megalapozás nélkül, amit főképp Szamuely Tibor és Lukács György népbiztosok végeztek.

Április 20-án elhangzott beszédében Szamuely a következőket mondta:

thumb|left|300px|Armand Lebrun La dictature du prolétariat les ravages du bolchévisme en Hongrie című művének illusztrációja a halálvonatról Szamuely és a vele egy véleményen lévők terrorkülönítményt állítottak fel, akik „Lenin-fiúk”-nak nevezték magukat. Ez a terrorcsoport gyakran együttműködött a Cserny József vezette terrorbrigáddal, a Vörös Őrséggel. Hírhedt páncélvonatukon járták az országot, és mindenütt felléptek, ahol a tanácsrendszert veszélyeztető megmozdulásokat sejtettek.

A vörösterror halálos áldozatainak számát 300-600 közé teszik különféle források, dr. Váry Albert 1922-ben kiadott, A vörös uralom áldozatai Magyarországon c. könyve 590 halálos áldozatot dokumentál.Sorensen a „Did Hungary Become Fascist?” c. cikkében a vörös terror áldozatainak számát 370 és 587 közé teszi Leslie Eliason (szerk.), Lene Bogh Sorensen (szerk.), Fascism, Liberalism, and Social Democracy in Central Europe: Past and Present, Aarhus Universitetsforlag, 2002, Számos bűntényről maradt fenn beszámoló.

E félig-meddig reguláris vörös osztagok (a Lenin-fiúk csak egy volt ezek közül, de Csernyékkel együtt a leghírhedtebb) tevékenysége miatt – az új rend vélt vagy valós ellenségeivel szemben alkalmazott szervezett erőszak tekintetében – a Forradalmi Kormányzótanács megosztott volt. A szociáldemokrata politikusok nagy részében ezek az intézkedések kezdettől fogva félelmet ébresztettek, és még Kun Béla is attól tartott, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás. Végül április végén – főleg a szociáldemokraták hatására – minden „politikai terrorcsapat vagy más elnevezés alatt működő külön csapat” lefegyverzése mellett döntöttek:

Böhm ellen, fenti nyilatkozta miatt merényletet tervezett.

Ennek ellenére Szamuely még május 3-án is folytatta Szolnokon a terrort. Legfiatalabb szolnoki áldozatát, a 16 éves Mellinger EdétVérrel írt történelem: félszáz szolnoki mártír , szoljon.hu például azért végezte ki, mert édesapja kivégzése után ezt mondta neki: „maga nem bíró, hanem vadállat!”Szamuely: Kíméletlenül kell akasztani, 24.hu

Szamuely és halálvonata Szolnokról Abonyba távozott, ahol a terror további áldozatokat követelt:

Halála A proletárdiktatúra bukása után, 1919. augusztus 2-án (egy embercsempész segítségével) Savanyúkútnál átlépte az osztrák határt. A hivatalos hírközlések szerint egy osztrák járőr Lichtenwörthben megállította, és ruházata átvizsgálásának elrendelése után ő a nála lévő pisztollyal mellbe lőtte magát. Hiába szállították a bécsújhelyi kórházba, az orvosok már nem tudták az életét megmenteni.

Az elhunytnál talált készpénzt, egy pár négy briliánskővel ékesített kézelőgombot, egy ezüst Omega karórát, valamint egy Franz Krause névre szóló, Szamuely Tibor fényképével ellátott hamis ukrán útlevelet a bécsújhelyi rendőrség lefoglalta. Az osztrák és magyar határrendészet – Szamuely személyazonosságának megállapítása után – megegyezett, hogy a holttestét magyar területen temetik el. Ebben jelentős szerepet játszott az is, hogy a bécsújhelyi izraelita hitközség ellenezte az izraelita temetőbe való eltemetését. Ennélfogva földi maradványait Savanyúkútra szállították, ahol a temető árkába temették.

A magyar kincstári jogügy-igazgatóság a Szamuely Tibor által a kincstárnak okozott kár fejében kártérítési pert indított az örökösök ellen, amit mindhárom fórumon megnyert. Ezért a halott mellett talált értéktárgyak a magyar kincstár tulajdonába kerültek. A magyar kormány utasítására és a savanyúkúti lakosság tiltakozása következtében, 1919. augusztus 14-én holttestét kihantolták, és a falu határában, egy jeltelen sírba temették. Az öngyilkosság tényét Bölöny József és Hubai László Magyarország kormányai 1848–2004 című kötete is megerősíti.

Kun Béla felesége, Gál Irén emlékirataiban írja, hogy Szamuely menekülése előtt szólt neki tervezett öngyilkosságáról:

Ennek ellenére a rettegett népbiztos öngyilkosságát nem mindenki fogadja el, illetve halálának körülményeiről is különbözőképpen tudósítottak. A Magyar életrajzi lexikon szerint például Szamuelyt meggyilkolták.

Haláláról a Magyar Távirati Iroda a következőket jelentette: jobbra|bélyegkép|Kun Béla, Landler Jenő és Szamuely Tibor szobra, Memento Park szabadtéri múzeum, Budapest XXII. kerület

Augusztus 2-án délelőtt fél tizenegykor a bécsi francia főmegbízott a következő távirati jelentést küldte Stephen Pichon külügyminiszternek:

Emlékezete Budapest IX. kerületében 1953 és 1990 között az ő nevét viselte a mai Lónyay utca. Életéről 2021-ben dramatizált dokumentumfilm készült „A halál népbiztosa” címmel.

Művei Riadó. Válogatott forradalmi írások; bev. Kun Béla; A Szovjetunióban Élő Külföldi Munkások Kiadóvállalata, Moszkva–Leningrád 1933 (A "Sarló és Kalapács" könyvtára) Riadó. Válogatott cikkek és beszédek; bev. Kun Béla; Kossuth, Bp., 1957 Szamuely Tibor ismeretlen cikkei; összeáll., bev. Fodor Oszkár; Tempó soksz., Bp., 1962 Válogatott cikkek. 1908-1915; szerk., tan. Simor András, jegyz. Máthé Pál, bev. Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán; Tankönyvkiadó, Bp., 1969 Összegyűjtött írások és beszédek; sajtó alá rend., bev., függelék Simor András, közrem. Máthé Pál; Magvető, Bp., 1975 Lukács György, Kun Béla, Szamuely Tibor: Zászlóbontás. KMP, 1918 (minikönyv), Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1978

Jegyzetek

Források

Soós László: Szamuely Tibor hagyatéki ügye, Archívnet.hu, 3. évfolyam (2003), 5. szám Salamon Konrád (2011. február): „Proletárdiktatúra és terror”. Rubicon történelmi magazin, 21. évfolyam 2. szám, 22. o. ISSN 0865-6347 Budavári Önkormányzat: A kommunizmus áldozataira emlékezett az önkormányzat Szilágyi Jolán: Emlékeim. Budapest, 1966, Zrínyi Katonai Kiadó. Budapest teljes utcanévlexikona. Sprinter Kiadó, 2003. 325., 456. old. Szentesi Zöldi László: Vörösterror Szolnokon (Nagy Magyarország könyvek 6.), Kárpátia Stúdió, Budapest, 2011,

További információk

Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992 R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965 Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996- T. Kiss Tamás: Kulturális miniszterek 1848 és 1993 közötti időszakban. = A magyarországi kulturális minisztériumokról (1867-1993). Bp., Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítvány, 1993 Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub Szamuely Tibor iratai, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 786. f. Tanácsköztársaság emlékoldal Vörös Boldizsár: „Szamuelli repülőgépen Oroszországba szökött.” Álhírek Budapesten a Magyarországi Tanácsköztársaság idején. = Budapesti Negyed 47-48. (2005/1-2) Szamuely Tibor: Összegyűjtött írások és beszédek. Szerk.: Simor András. Bp. 1975, Magvető, Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Bp.-Szeged, 1993. (Reprint kiadás. Eredeti: 1922)

Kapcsolódó szócikk Fehérterror

Kategória:KMP-tagok Kategória:A Magyarországi Tanácsköztársaság népbiztosai Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Öngyilkos politikusok Kategória:Magyar lapszerkesztők Kategória:1890-ben született személyek Kategória:1919-ben elhunyt személyek Kategória:SZKIB-tagok Kategória:A Vörös Ujság vezetői, újságírói