A halálbüntetés története Magyarországon a magyar államiság kialakulásától kezdve nyomon követhető, és a középkori, kora újkori és újkori büntetőjog fejlődésével párhuzamosan jelentős változásokon ment keresztül. A halálbüntetés alkalmazását, az egyes bűncselekményekhez kapcsolódó jogi szabályokat, a kivégzési módokat és a büntetés társadalmi megítélését az egyes történelmi korszakok eltérő jogi és politikai viszonyai határozták meg. A halálbüntetést Magyarországon az Alkotmánybíróság 1990-ben alkotmányellenesnek nyilvánította, ezt követően pedig a magyar jogrendben megszűnt annak alkalmazhatósága.
Előzmények I.: halálbüntetés a honfoglalás előtti magyarságnál
A honfoglalás előtti magyarság büntetőjogáról közvetlen források csak korlátozottan állnak rendelkezésre. A 9–10. századi magyar társadalomra vonatkozó ismeretek elsősorban bizánci és muszlim szerzők beszámolóiból, valamint régészeti és nyelvészeti adatokból származnak, ezért a korszak jogviszonyaira vonatkozó következtetések részben közvetett jellegűek.
A magyarok történetének írásos forrásai ebben az időszakban nem alkotnak összefüggő jogi forrásanyagot, így a későbbi, keresztény magyar királyság törvényeiből nem lehet minden részletében visszakövetkeztetni a honfoglalás előtti joggyakorlatra.István Zimonyi: Muslim Sources on the Magyars in the Second Half of the 9th Century. The Magyar Chapter of the Jayhānī Tradition. Brill, Leiden–Boston, 2016. A mű ismertetése és bibliográfiai adatai: real.mtak.hu.
A honfoglalás előtti magyarság társadalma törzsi-nemzetségi szerveződésű közösségekből állt. A korszak jogviszonyait ezért nem egy központi állami büntetőhatalom működésével, hanem elsősorban a rokonsági, nemzetségi és törzsi kötelékekkel összefüggő normák rendszerével lehet értelmezni. A nemzetségi társadalmakra vonatkozó összehasonlító történeti kutatások alapján a rokonsági csoportoknak jelentős szerepük lehetett a sérelmek megtorlásában és a konfliktusok rendezésében; a vérbosszú intézménye a magyar törzsi társadalom kialakulásában szerepet játszó népeknél is ismert jelenség volt.Györffy György: „A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig”. Századok, 92. évf. (1958). A tanulmány digitális változata: real.mtak.hu.
Az ismert vérbosszút azonban nem lehet egyszerűen a halálbüntetéssel azonosítani. A két intézmény között alapvető különbség van: a vérbosszú olyan közösségi megtorlás, amelyben a sértett vagy az elkövető rokonsága játszik szerepet, míg a halálbüntetés az állami vagy más közhatalmi büntetőigazságszolgáltatás által kiszabott legsúlyosabb szankció. A honfoglalás előtti magyar társadalomban a központi, területi államhatalom későbbi értelemben vett büntetőbíráskodásáról ezért nem beszélhetünk ugyanabban az értelemben, mint a Magyar Királyság megszilárdulását követően.Illés József: „A magyar társadalom és állam szervezete a honfoglaláskor”. A korabeli jogtörténeti értelmezésekről lásd a tanulmány korabeli ismertetését: real.mtak.hu.
A 9–10. századi magyarok vallási és társadalmi viszonyairól szóló források alapján a kereszténység felvétele előtti magyar közösségek vallási rendszere nem a későbbi keresztény királyság jogfelfogásán alapult. A kereszténység a 10. század második felében egyre jelentősebb szerepet kapott a magyar fejedelmi hatalom környezetében, és Géza fejedelem, majd Szent István uralkodása alatt vált az államszervezés egyik meghatározó elemévé. A kereszténység előtti és a keresztény állam jogrendje között ezért nemcsak vallási, hanem a büntetőhatalom természetét érintő különbségek is kialakultak.Moravcsik Gyula: „A honfoglalás előtti magyarság és a kereszténység”. In: Serédi Jusztinián (szerk.): Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1938. Digitális változat: real.mtak.hu.
A honfoglalás előtti magyarság esetében ezért nem állapítható meg kellő bizonyossággal, hogy létezett-e a későbbi értelemben vett, egységesen szabályozott halálbüntetés, illetve pontosan milyen cselekményekhez kapcsolódott volna. Az egyes súlyos sérelmek megtorlására, a közösségi konfliktusok rendezésére és a hatalmi viszonyok fenntartására vonatkozó szokások ugyanakkor feltételezhetők, de ezekből önmagukban nem következik egy kodifikált „magyar halálbüntetési rendszer” megléte. A halálbüntetés magyarországi történetének dokumentálható jogtörténete ezért érdemben az államalapítást követő időszakban, Szent István törvényeivel kezdhető.Kisnémet Judit: „A halálbüntetés története Magyarországon”. Magyar Rendészet, 15. évf. (2015), 6. sz., 103–116. Digitális változat: real.mtak.hu.
Előzmények II.: halálbüntetés a Kárpát-medencében a honfoglalás előtt
A Kárpát-medence a magyar honfoglalást megelőző évszázadokban több különböző politikai és kulturális rendszerhez tartozott. A térség nyugati és középső része a Római Birodalomhoz tartozott, majd 395-től Nyugatrómai Birodalomhoz. Ennek 476-os felbomlását követően többek között hun, germán és avar hatalmak uralma alá került. A 8–9. század fordulóján az Avar Kaganátus felbomlása után a Kárpát-medence politikai viszonyai töredezetté váltak; a Dunántúl nyugati része frank uralom alá került, miközben más területeken különböző helyi hatalmi központok alakultak ki.A Kárpát-medence honfoglalás előtti történetéhez: Bölcsészettudományi Kutatóközpont: Magyar őstörténet 4. A honfoglalás és megtelepedés. arpad.btk.mta.hu; Szabados György: „Avar pusztalakók és birodalmi nagymorvák: a 9. századi Kárpát-medence politikai és ethnikai viszonyairól”. Középkortörténeti Tanulmányok, 7. (2012), 219–235. acta.bibl.u-szeged.hu.
A Római Birodalom fennhatósága alatt álló Pannonia provinciában a római büntetőjog érvényesült. A római jog a halálbüntetést ismerte és alkalmazta, bár annak alkalmazása az egyes történelmi korszakokban, valamint az elkövetők társadalmi és jogi helyzetétől függően változott. A császárkorban a kivégzés több formája is létezett, és a halálbüntetés alkalmazása különösen a társadalom alávetett rétegeivel szemben volt gyakoribb.Y. S. Lohvynenko: „Capital punishment in the Ancient Rome”. Bulletin of Kharkiv National University of Internal Affairs, 2018. visnyk.univd.edu.ua. A halálbüntetés Pannonia esetében nem csupán a római jog általános szabályaiból mutatható ki. A késő római korból fennmaradtak olyan pannoniai mártírperek leírásai is, amelyekben a vádlottakat halálra ítélték. A Syneros-passió például egy olyan ítéletet őrzött meg, amelyben a császári parancs végrehajtásának megtagadása miatt az elítélt lefejezését rendelték el. A források szerint a 303–304-ben kiadott keresztényüldöző rendeletek értelmében az előírt pogány áldozat megtagadása halálbüntetéssel járhatott. A pannoniai mártírperek ugyanakkor hagiográfiai források, amelyek nem tekinthetők minden tekintetben szabatos jogi szövegeknek; a fennmaradt elbeszélések egy része az események után több évtizeddel keletkezett.Hudák Krisztina – Nagy Levente: „Pannóniai ókeresztény mártírperek és politikai aspektusaik”. Magyar Jogtörténeti Szemle, 2021, 3. különszám, 194–206. szakcikkadatbazis.hu. A késő római időszak egyik történeti forrása, Ammianus Marcellinus műve szintén több pannoniai vonatkozású kivégzésről számol be. A 4. században például egy Pannoniából származó Maxentius ügyében a forrás szerint a bíró gyors kivégzést rendelt el, továbbá a császári hatalom más személyek kivégzését is elrendelte. Ezek az esetek azt mutatják, hogy a halálos ítélet és annak végrehajtása a késő római Pannonia politikai és igazságszolgáltatási gyakorlatának része volt.Ammianus Marcellinus: Rerum gestarum libri, XXVII. könyv, 5–6. Penelope, University of Chicago.
A Nyugatrómai Birodalom megszűnése után a Kárpát-medencében egymást követő politikai rendszerek alakultak ki, amelyek büntetőjogi szabályairól azonban lényegesen kevesebb közvetlen adat maradt fenn, mint a római időszakból. Az Avar Kagánság 6. század végétől a 9. század elejéig a Kárpát-medence meghatározó hatalma volt, de az avaroktól nem maradt fenn olyan összefüggő írott jogforrás, amelyből büntetőjoguk, ezen belül a halálbüntetés szabályai részletesen rekonstruálhatók lennének. Az avar történelem kutatói a korszakot elsősorban görög és latin írott források, valamint régészeti leletek alapján vizsgálják.Walter Pohl: „Avar Khaganate”. In: The Encyclopedia of Empire. Wiley, 2016. A szerző összefoglalása szerint az avaroktól saját történetükről nem maradtak fenn írott források, néhány rövid, régészeti tárgyakon fennmaradt felirat kivételével; történetük görög és latin forrásokból, valamint régészeti leletekből rekonstruálható. onlinelibrary.wiley.com.
Az Avar Kagánság bukását követően a Kárpát-medence politikai viszonyai megváltoztak. A 9. század elején a frankok a Dunántúl jelentős részét uralmuk alá vonták, és a 811-ben megkötött aacheni béke alapján Pannónia a Frank Birodalom részévé vált. A 9. század utolsó évtizedeiben a Dunántúlon frank politikai és egyházi szervezet működött; a térség történetére vonatkozó egyik fontos forrás, a Conversio Bagoariorum et Carantanorum a korszak egyházi és politikai viszonyairól is adatokat szolgáltat.A Kárpát-medence 9. századi viszonyaihoz: Bölcsészettudományi Kutatóközpont: Magyar őstörténet 4. A honfoglalás és megtelepedés, különösen „A frankok Pannóniában” és „A Karoling-kor” című részek. arpad.btk.mta.hu; Galambosi Péter: „Frank egyház – szlovén kereszténység. A 9. századi dunántúli település- és egyház-szervezet folytonosságának kérdése”. ujkor.hu. A frank uralom alatt álló területeken a Karoling állam jogrendje érvényesült. A Karoling korszak büntetőjogi viszonyait azonban nem lehet egyszerűen a későbbi magyar jog előzményének tekinteni: a honfoglalás idején a Kárpát-medence különböző részein eltérő politikai és jogi hagyományok éltek egymás mellett. A honfoglaló magyarság saját társadalmi és politikai rendszerével érkezett a térségbe, és a magyar államiság megszervezésével alakult ki az a központi jogalkotás, amelyből a magyarországi halálbüntetés története már közvetlenül és írott források alapján követhető.A 9. századi Kárpát-medence politikai töredezettségéről: Szabados György: „Avar pusztalakók és birodalmi nagymorvák”. acta.bibl.u-szeged.hu. A honfoglalás és a korai magyar államiság történetéhez: Bölcsészettudományi Kutatóközpont: Magyar őstörténet 4. A honfoglalás és megtelepedés. arpad.btk.mta.hu.
Halálbüntetés a középkori magyar államban (896–1526) A magyar fejedelemség kora (896–1000)