XIV. János konstantinápolyi pátriárka, melléknevén Kalekasz (), 1334-től 1347-ig volt Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája. Hészüchaszmus-ellenes volt, és szemben állt Palamasz Szent Gergellyel. Az 1341–1347 közötti bizánci polgárháborúban is aktív szerepet játszott: V. Ióannész bizánci császár régenseként VI. Ióannész bizánci császárral szemben álló táborhoz csatlakozott.
Élete János 1282 körül született a trákiai Apruszban, szerény körülmények között nőtt fel, később megnősült, és egy fia, valamint egy leánya született. Pappá szentelték, majd VI. Ióannész Kantakuzénosz – aki a korábbi császár, III. Andronikosz bizánci császár császár főminisztere, később pedig megasz domestikos volt – pártfogásába vette, és bevezette a császári udvarba. 1334-ben, a patriarchális zsinat ellenállása ellenére, Kantakuzénosz előbb Thesszaloniki metropolitájává, majd Konstantinápoly pátriárkájává választatta, ahol Ézsaiás pátriárkát követte. 1337 körül a Kalábriai Barlaám , aki a Khora Szent Megváltó-kolostor apátja volt, egy athoszi látogatása során megismerkedett a hészüchaszta gyakorlattal. A nyugati skolasztikus teológiában jártas Barlaám megbotránkozott a gyakorlaton, és támadást indított annak képviselője, Palamasz Gergely ellen.
A vita 1341-ben éleződött ki, amikor III. Andronikosz császár – Palamasz támogatója – összehívta a konstantinápolyi zsinatot; Barlaám elítélése után Barlaám végleg elhagyta Konstantinápolyt, ügyét pedig Grégorasz Akindünosz vette át. 1344-ben egy Kantakuzénosz által összehívott zsinaton, amelyen XIV. János nem vett részt, Akindünoszt is elítélték. 1345-ben azonban XIV. János végleg a barlaámi oldalhoz csatlakozott, és olyan zsinatot hívott össze, amely kiközösítette Palamasz Gergelyt az egyházból, valamint három évre börtönbe záratta, egészen XIV. János 1347-es haláláig; ugyanezen a zsinaton Izidort, Monemvaszia püspökét és Palamasz tanítványát is kiközösítették. III. Andronikosz 1341 júniusában bekövetkezett halála után a csecsemőkorú V. Ióannész Palaiologosz régensségének kérdése miatt két politikai tábor alakult ki a császári udvarban. A két fél között kitört polgárháború 1347-ig tartott. Az egyik oldalon VI. Ióannész Kantakuzénosz állt, Palamasz Gergely támogatójaként, mögötte pedig főként Makedónia és Trákia tartományi főurai sorakoztak fel. A másik, a császári hatalmat megszerző frakció vezetője XIV. János pátriárka és Alexiosz Apokaukosz volt, akik III. Andronikosz özvegyét, Savoyai Annát támogatták abban, hogy régensként átvegye a fiatal V. Ióannész feletti hatalmat. Anna XIV. Jánost régenssé nevezte ki, Apokaukoszt pedig eparchosszá, vagyis városi kormányzóvá tette. Kezdetben a régensi kormányzat állt jobban, ám 1345-ben Kantakuzénosz, az oszmán emírátus uralkodójától, Orhántól kapott segítséggel, valamint Alexiosz Apokaukosz meggyilkolását követően súlyos csapást mért a régensek hatalmára. 1346-ban VI. Ióannész Kantakuzénoszt Drinápolyban társcsászárrá koronázták, majd 1347 februárjában bevonult Konstantinápolyba. A polgárháború végül azzal zárult, hogy Kantakuzénosz lett a vezető császár és V. János régense mindaddig, amíg az ifjú császár el nem érte azt a kort, amikor önállóan uralkodhatott.
1347 februárjában zsinatot tartottak, amely letette XIV. Jánost a pátriárkai tisztségből, és Didümóteikhonba száműzte, továbbá kiközösítette Grégorasz Akindünoszt is. A korábban, az 1344-es zsinaton kiközösített I. Izidort ekkor Konstantinápoly pátriárkájává választották. Néhány nappal a zsinati tanácskozás lezárása után VI. Ióannész Kantakuzénosz győztesen bevonult Konstantinápolyba, és ellenfeleit arra kényszerítette, hogy társcsászárrá koronázzák. Első intézkedéseinek egyikeként megerősítette XIV. János letételét, valamint jóváhagyta az ellene nemrég kiadott zsinati határozatot. A hészüchaszmus körüli vita azonban tovább folytatódott, mivel a Barlaám hívei által összehívott zsinat nem volt hajlandó elismerni I. Izidor pátriárkát. A konfliktus végleges rendezésére csak 1351-ben, I. Kallisztosz konstantinápolyi pátriárkasága idején, a hatodik zsinaton került sor.
XIV. Jánost 1347 második felében visszahívták száműzetéséből Konstantinápolyba, ahol még ugyanabban az évben meghalt.
Fordítás
Források Klaus-Peter Todt (1992). "Johannes XIV, Kalekas, Ökumen, Patriarch von Konstantinopel". In Bautz, Friedrich Wilhelm (ed.). Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL) (in German). Vol. 3. Herzberg: Bautz. cols. 426–428. . Catholic Encyclopedia - Hesychasm. Sainted Gregory Palamas, Archbishop of Thessalonika.
Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája
Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:Az 1280-as években született személyek Kategória:1347-ben elhunyt személyek