Bálint József (Zádorfalva, 1886. június 18. - Sárospatak, 1957. március 19.) festőművész, rajztanár
Életpálya 1888-ban költözött édesapja, Bálint Dezső református lelkész családjával Sárospatakra, ahol zempléni esperes és igazgató-tanácsos lett.
1896-tól 1904-ig tanult a sárospataki Református Főiskola Gimnáziumában. Rajztanárai: Zombori Emőd és Palágyi Deák Géza voltak. Gimnáziumi rajzai elismerésekben és díjakban részesültek. Tanárai és diáktársai is csak "Piktornak" szólították a tehetséges tanulót.
1904–1909 között a Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. Főiskolai évfolyamtársa volt többek között Holló László.
1909-től a főiskola befejezése után megfordult Münchenben és Nagybányán. 1909-1913 között többször dolgozott Nagybányán.
1909-ben a nagyenyedi Református Bethlen Kollégium gyakorló tanára és internátusi segédfelügyelője lett.
1914-ben megkapta a behívóparancsot és az orosz frontra került. 1915-ben hadifogságba került, ahonnan 1921-ben tért haza Sárospatakra.
1925-ben Bálint József Szentendrére érkezett festőművész barátja, Boromisza Tibor meghívására, ahol együtt dolgozott Erdei Viktor, Kubinyi Bertalan, Egry József, Tipary Dezső festőművészekkel az első Szentendrei művésztelepen. A telep létrehozását Boromisza Tibor kezdeményezte.
Egy évvel később Strazsinszky László polgármester felkérése Glatz Oszkár főiskolai rektor növendékeivel megérkezett a városba, a nyár időszakra alkotni. 1928-ban a frissen végzettek nyolcfős társasága megszervezte a Szentenderi Festők Társaságát, akik megalapították a 2. Szentendrei művésztelepet.
1928-1933 között Bálint József a sárospataki Református Gimnázium helyettes rajztanára lett. Egykori rajztanárát, a beteg Palágyi Deák Géza helyettesítette.
1934-1947 között kinevezett rajztanárként tanított a nagynevű gimnáziumban.
Nyugdíjba vonulását követően haláláig Sárospatakon élt.
Források