III. (Szent) Gergely, görögösen Grégóriosz, melléknevén Mammasz vagy Mammisz (), 1445 és 1450 között volt Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája. Neve elsősorban a keleti és a nyugati egyház újraegyesítésére irányuló, végül sikertelen törekvésekkel fonódott össze. A római katolikus egyház szentként tiszteli.
Élete III. Gergely életéről és pátriárkai működéséről kevés megbízható adat maradt fenn. Még családneve sem teljesen bizonyos: a Mammasz vagy Mammisz névalakot sok kutató inkább gúnyos melléknévnek tartja, mint valódi vezetéknévnek. A történeti szempontból kevéssé megbízható Chronicum Majus, amelyet Makariosz Melisszénosz állított össze, azt állítja, hogy Krétáról származott, eredeti családneve pedig Melisszénosz volt. Más források Melisszénosz–Sztratégopulosz néven említik. Feltehetően az 1420 körüli években lett szerzetes. A hagyomány szerint VIII. Ióannész bizánci császár gyóntatója volt. Határozott támogatója volt a keleti és a római katolikus egyház uniójának. Aktívan részt vett a Rómával folytatott előzetes tárgyalásokon, majd elkísérte II. József konstantinápolyi pátriárkát a Firenzei zsinatra. A zsinaton egyúttal Philotheosz alexandriai pátriárka képviselőjeként is eljárt.
József utóda, II. Metrophanész konstantinápolyi pátriárka 1443-as halálát követően, egy üresedés után 1445-ben választották Konstantinápoly ökumenikus pátriárkájává. Pátriárkaként megkísérelte elfogadtatni a firenzei uniót a szerzetesekkel, a püspökökkel és a hívekkel, de erőfeszítései eredménytelenek maradtak. Legjelentősebb ellenfelei közé tartozott Gennadiosz Szkholariosz és Ióannész Eugenikosz, akik számos művet írtak a zsinat és az unió ellen. Az unióellenes papság vezető alakjai még a császár nevét sem voltak hajlandók megemlíteni a liturgiában mondott imádságok során. 1450-re az egyházi feszültségek olyannyira kiéleződtek, hogy III. Gergely elhagyta Konstantinápolyt, és 1451 augusztusában Rómába érkezett, alig két évvel Konstantinápoly eleste előtt. Itt V. Miklós pápa szívélyesen fogadta, és anyagi támogatásban részesítette. A latin uralom alatt álló görög területek uniópárti közösségei továbbra is őt tekintették Konstantinápoly törvényes pátriárkájának.
III. Gergely 1459-ben halt meg Rómában. A Katolikus Egyház szentként és csodatevőként tiszteli.
Művei Teológiai munkássága jelentős volt. Két értekezést írt Efezusi Szent Márk unióellenes műveinek cáfolatáról, valamint egy másikat a Szentlélek származása kérdéséről. Levelezésének egy része fennmaradt. További három teológiai műve – A kovásztalan kenyérről, A pápa elsőbbségéről és A mennyei boldogságról – mindmáig kiadatlan.
Jegyzetek
Fordítás
Források Προκοπίου Τσιμάνη, Από υψηλή σκοπιά οι Πατριάρχαι Κωνσταντινουπόλεως, Αθήνα 1981, τόμ. Α΄, σελ. 55. Nicol, Donald (1993). The Last Centuries of Byzantium, 1261–1453 (Second ed.). Cambridge: Cambridge University Press. pp. 371f. .
Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája
Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:Katolikus szentek, boldogok Kategória:Középkori görög költők, írók Kategória:1459-ben elhunyt személyek