Robert Antelme francia író és szerkesztő. A második világháború alatt részt vett a francia ellenállásban, majd deportálták.
Élete A korzikai Sartène-ben, Corse-du-Sud régióban született. 1936-ban jogot tanult Párizsban, majd 1937–1939-ben katonai szolgálatot teljesített, ezt követően pedig aktív állást töltött be. 1939-ben feleségül vette Marguerite Duras-t. Gyermekük 1942-ben, születésekor meghalt. Ugyanebben az évben Duras megismerkedett Dionys Mascolóval, aki a szeretője lett, ami három ember közötti ménage à trois kapcsolathoz vezetett.A ménage à trois egy családi vagy elkötelezett párkapcsolat, amely három, egymással poliamor romantikus vagy szexuális kapcsolatban álló emberből áll, akik gyakran együtt élnek. A Vichy-kormány alatt Antelme szerkesztőként dolgozott a belügyminisztériumban. 1943-ban csatlakozott egy François Mitterrand vezette ellenállási csoporthoz.
Antelmét 1944. június 1-jén letartóztatták, és 1944. augusztus 17-én Buchenwaldba deportálták, majd Gandersheimbe szállították, mielőtt a háború végén túlélte a Dachau felé tartó halálmenetet. Mitterrand szörnyű állapotban találta Antelmét, amikor a háború befejezése után Dachauban járt, és megszervezte a párizsi visszatérését; Mitterrand később arról számolt be, hogy szinte nem is hallotta Antelme halk hívását. Marguerite Duras gondoskodott Antelméről, és a visszatéréséről a La Douleur című könyvben írt. Nem sokkal azután elvált tőle, hogy Antelme visszanyerte egészségét, de barátok maradtak.
A háború után Antelme a Deportáltak és Internáltak, Ellenállási Harcosok és Hazafiak Országos Szövetségénél (Fédération nationale des déportés et internés résistants et patriotes) dolgozott. 1951 és 1981 között a Gallimard szerkesztőjeként dolgozott az Encyclopédie de la Pléiade-on. Tagja volt a Francia Kommunista Pártnak, de 1953-ban kilépett a pártból, miután tudomást szerzett a Szovjetunióban lévő munkatáborokról. 1960 szeptemberében az algériai háború közepette Algéria függetlenségét támogató 121-es kiáltvány egyik aláírója volt. Részt vett az 1968. májusi tiltakozó mozgalomban is.
1983-ban agyvérzés következtében lebénult, és 1990. október 26-án halt meg a párizsi Hôtel des Invalides kórházban.
Munkái
A háború után Antelme megírta L'Espèce humaine című művét, amelyben a koncentrációs táborokban átélt tapasztalatait írta le. A könyv a koncentrációs táborokban szerzett tapasztalatairól számolt be. Az 1947-ben megjelent könyv több volt, mint pusztán a koncentrációs tábor nehézségeinek emlékirata, hanem filozófiai elmélkedés is az emberiségről. A beszámolót eredetileg a Cité Universelle, az Antelme és Duras által vezetett rövid életű kiadó adta ki 1947-ben; a második, átdolgozott kiadást a Gallimard adta ki 1957-ben.
Könyvei L'espèce humaine, Paris: Cité Universelle, 1947; Paris: Gallimard, 1957, 1999 Textes inédits sur L'espèce humaine. Essais et témoignages, Paris: Gallimard, 1996 Vengeance ?, Paris: Farrago, 2005; Paris: Hermann, 2010
Magyarul megjelent Emberi fajtánk (L'espèce humaine) – Európa, Budapest, 1972 · Fordította: Szegő György Emberfaj – Jelenkor, Budapest, 2019 · · Fordította: Szegő György, Csordás Gábor
További irodalom Martin Crowley, Robert Antelme, l'humanité irréductible, Paris: Léo Scheer, 2004 Marguerite Duras, La Douleur, Paris: POL, 1985 Dionys Mascolo, Autour d'un effort de mémoire, Paris: Maurice Nadeau, 1987
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:1917-ben született személyek Kategória:1990-ben elhunyt személyek Kategória:Francia költők, írók Kategória:Korzikaiak Kategória:Francia ellenállók a második világháborúban Kategória:A buchenwaldi koncentrációs tábor foglyai Kategória:A dachaui koncentrációs tábor foglyai