1332

Kinghorni csata 1332. augusztus 6-án Edward Balliol és Henry csapatai a skóciai Fife területén levő Wester Kinghornnál partra szálltak. A művelet közben a helyi skót erők rájuk támadtak, de vereséget szenvedtek.

I. Róbert halála után, a kiskorú II. Dávid uralkodása idején az úgynevezett „kifosztottak”A „kifosztottak” (Disinherited) a skót belháborús helyzetben azoknak az angol–skót főuraknak és követőiknek a gyűjtőneve volt, akik hatalomra kerülése és birtokrendezései után elveszítették skóciai földjeiket és címeik egy részét. Ezek a szereplők Edward Balliol trónigényét támogatták, mert egy Balliol-uralomtól remélték birtokaik visszaszerzését. Eduárd Balliol trónigényét fegyverrel próbálták érvényesíteni, ezért 1332 nyarán tengeri úton indítottak inváziót. A Balliol vezette sereg 1332. augusztus 6-án a fife-i Kinghornnál ért partot, ahol a helyi erők megtámadták a még kirakodóban levő csapatokat, de a betolakodók visszaverték őket, majd Dunfermline felé vonultak ellátmányt szerezni. Ezután Perth irányába folytatták a hadjáratot, amely néhány nappal később a Dupplin Moor-i csatához vezetett.

Dupplin Moor-i csata

Az Annan-i csata 1332. december 16-án a Skóciában, Dumfries és Galloway területén levő Annanban Archibald Douglas, Skócia őre rajtaütött és legyőzte Edward Balliolt és híveit; a csata Bruce-párti győzelemmel zárult.

Edward Balliol 1332 augusztusában Dupplin Moorban győzelmet aratott, majd szeptemberben Scone-nál királlyá koronáztatta magát Eduárd néven. Helyzete ingatag maradt. Ősszel fegyverszünetet kötött a Archibald Douglas régenssel, majd serege jó részét visszaküldte Angliába, ő maga Annanban rendezkedett be. A december 16-i hajnali támadást Douglas vezette, az egyes erőket John Randolph, Moray társ-régens és Robert Stewart irányította. Balliol tábora szétesett, Balliol végül Carlisle-ba menekült. A vereség következménye, hogy Balliol első trónkísérlete rövid idő alatt összeomlott, a Bruce-párt visszaszerezte a kezdeményezést.

1333–1342

Dornock-i csata 1333. március 25-én William Douglas, Liddesdale ura a Skóciában, Dumfriesshire területén levő Dornocknál összecsapott Anthony és Ralph angol csapatával, vereséget szenvedett és fogságba esett.

Az angol vezetés Eduárd Balliol (Eduárd skót király) ügyét támogatva portyázó erőket küldött a nyugati határvidékre, ez volt a második skót függetlenségi háború 1333. évi angol hadjárata. Dornocknál a Douglas vezette, viszonylag kis skót különítmény – alig több, mint ötven fő – próbálta feltartóztatni a jóval nagyobb – – angol csapatot. A beszámolók szerint a harc rövid ideig tartott, a skótok súlyos veszteségeket szenvedtek – több, mint két tucat halott –, Douglas pedig két évre fogságba került.

Berwick ostroma (1333) 260px|bélyegkép|III. Eduárd az ostromlók élén Berwick fala alá érkezik. A királyon korona, címerköpenye is jelzi kilétét, ahogy a második lovas zászlóvivő kezében levő zászló is. A vár egyik védője barátságosan követ dob felé. A képen látható, hogy a vár a háttérben látható városon kívül állt – a vár ma már csak rom III. Eduárd angol és Eduárd skót király (Edward Balliol) 1333 márciusától 1333. július 20-áig ostromolta az angliai Berwick-upon-Tweed városát, amely végül megadta magát, így angol kézre került.

Edward Balliolt 1332-ben, röviddel hatalomra jutása után elűzték, Angliába menekült. 1333-ban fegyverrel támogatta a neki hűbéresküt tett Balliol visszatérését. A hadjárat elsődleges célpontja Berwick volt. A várost márciusban zárták körül, a fő angol haderő májusban érkezett meg, és az ostrom közben a védők tűzszünetekhez kötött, határidős megadási feltételeket vállaltak, amelyeket túszokkal biztosítottak. A felmentő skót had fellépése végül az 1333. július 19-i Halidon hegyi csatához vezetett, ahol a skótok vereséget szenvedtek. Másnap, 1333. július 20-án Berwick a megállapodás szerinti feltételekkel kapitulált.

Halidon Hill-i csata

Boroughmuir-i csata 1335. július 30-án a flandriaia, angol szolgálatban álló Guy, Namur grófja csapatát Edinburgh városától délre, a Boroughmuir közlegelőn John Randolph, Moray megtámadta és megverte.

III. Eduárd angol király 1335-ben nagy hadjáratot vezetett Skóciába Eduárd skót király (Edward Balliol) támogatására, a kontinensről érkező segéderők is Skóciába tartottak. Guy, Namur grófja kis kísérettel érkezett Berwickbe, majd továbbindult, de a skótok – akik ekkor nem vállaltak nyílt döntő csatát a fő angol sereggel – alkalmat kerestek az elkülönült csapatrészek megverésére, és a Boroughmuirnál útját állták. A harc részletei a krónikákban eltérően jelennek meg, de a lényeg az, hogy Namur emberei nem tudtak áttörni, és végül megfutamodtak, illetve visszahúzódtak. A győzelem rövid távon a skót ellenállás morálját növelte. Ugyanakkor jelezte, hogy a skót hadviselés 1335-ben is képes volt a kisebb, gyors akciókra.

Culblean-i csata 1335. november 30-án Andrew Murray, Skócia Őre a skóciai Aberdeenshire-ben, Culblean közelében vívott csatában legyőzte – az Atholl grófja cím visszaszerzéséért angol hűbért fogadott – David III Strathbogie seregét.

Eduárd skót király (Eduárd Balliol) angol támogatással igyekezett megtartani vagy visszaszerezni a hatalmát Skóciában, Északkelet-Skóciában pedig David volt a Balliol-ügy egyik fő támasza, aki Kildrummy várát is ostrom alá vette. Andrew Murray felmentő hadjáratot vezetett, és Culbleannél ütközött meg Strathbogie seregével. A részletek és a létszámadatok a forrásokban bizonytalanok és eltérők. Abban azonban megegyznek, hogy a Balliol-párti erőket visszaverték, Strathbogie pedig elesett. A győzelem következményeként a Balliol-párt északi helyzete megrendült, és a csatát a modern összefoglalók gyakran fordulópontként említik a második skót függetlenségi háború korai szakaszában.

Perth ostroma (1339) Robert Stewart, Skócia Őre 1339 júniusától 1339. augusztus 17-éig ostromolta a skót Perth városában levő angol helyőrséget, amelyet Thomas Ughtred vezetett. A védők végül ellátmányhiány miatt megadták magukat, így az ostrom skót győzelemmel zárult.

Eduárd skót király (Eduárd Balliol) 1332 után angol támogatással próbálta megtartani a hatalmát, és Perth a Balliol-párt egyik legfontosabb támaszpontja lett; Robert Stewart 1338-tól Skócia Őrként a Balliol-hű területek felszámolására törekedett, ezért 1339-ben Perth ellen fordult. Az ostrom 1339 júniusában kezdődött, és a skót főerőket Robert Stewart vezette. A vállalkozás nagyobb léptékű volt a megszokottnál, a várost nemcsak szárazföldről, hanem vízi úton is igyekeztek elzárni az utánpótlástól. A kortárs elbeszélő hagyomány szerint a Tay torkolatának ellenőrzése és az ostromműveletek – például a vizesárok vízszintjének csökkentése – is hozzájárultak ahhoz, hogy a védők helyzete tarthatatlanná vált. Ughtred 1339. augusztus 17-én kapitulált, később Angliában a megadás miatt bírálatok érték. Az ügyét vizsgáló eljárásokban igyekezett igazolni, hogy elégtelen ellátás és erősítés hiánya ellenére kitartottak, amíg lehetett.

1346 Neville’s Cross-i csata

1355–1356

Nesbit Moor-i csata 1355 augusztusában Patrick Dunbar, March grófja és William Douglas, Douglas ura a skóciai Berwickshire területén, a Merse vidékén levő Nesbit Moor közelében rajtaütésben legyőzte Sir Thomas Grey és Lord Dacre angol seregét.

Az utolsó fegyverszünet lejárta után a határvidéken újra fellángolt a hadakozás. March grófja a feldúlt birtokai miatt megtorló portyát szervezett a Norham Castle környékére. Douglas előreküldte Sir William Ramsayt (Dalhousie), hogy zsákmányszerző támadással kicsalogassa az angol helyőrséget. Amikor Grey és Dacre üldözésbe kezdett, March és Douglas emberei a Duns környéki erdős területen rejtőzve várták őket, majd Nesbit Moor térségében csapdába ejtették az angolokat. A harc eredményeként több előkelő fogoly került skót kézre, köztük Thomas Grey és Lord Dacre is. A győzelem után a skótok még 1355-ben Berwick városát is megszerezték, bár a vár bevételére nem került sor. A hadművelet 1356 eleji, megtorló hadjáratához – Candlemas felégetéséhez – vezetett.

Megjegyzések

Hivatkozások

Fordítás

További információk

Második skót függetlenségi háború

*2 Kategória:A skót függetlenségi háborúk Kategória:Anglia történelme Kategória:Az Egyesült Királyság háborúi