A közönséges gömbászka (Armadillidium vulgare) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának, ászkarákok (Isopoda) rendjének, szárazföldi ászkarákok (Oniscidea) alrendjének gömbászkák (Armadillidiidae) családjába tartozó faj.
Megjelenése Testük hossza 12–18 mm, alakjuk ovális, dorzálisan lapított. Sok színváltozat ismert, de leggyakrabban szürke vagy fekete színűek, a hát közepén sárga foltsorral, bár ez gyakran hiányzik. Más ászkafajokhoz képest légzőszerveik (fehértest) külső védőrétege, valamint hátlemezeik vastagabbak. Ennek eredményeként vízháztartásuk kiegyensúlyozottabb, többek között ez is oka a kozmopolita elterjedésüknek és sikerüknek a városi környezetben. Jellegzetes megjelenése és gyakorisága miatt általában nem téveszthető össze más fajjal, azonban a jóval ritkább és csak erdőkben megtalálható Armadillidium opacum nagy hasonlóságot mutat. Ennek összegömbölyödésekor viszont a fej és a potroh között apró nyílás figyelhető meg, nem teljes a záródás. Ezzel ellentétben az A. vulgare tökéletes gömbbé alakul.
Elterjedése Európában őshonos, főként a Mediterrán térségben, de az északi országok kivételével az egész kontinensen elterjedt. Mára a világ szinte minden országába behurcolták, különösen nagy populációi a mérsékelt égövben vannak. Nagy egyedszámban fordul elő többek között az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Madagaszkáron, Dél-Afrikában és Indiában
Magyarországon a leggyakrabban előforduló ászkafajok egyike a Hyloniscus riparius, a Porcellio scaber, a Porcellium collicola, a Protracheoniscus politus és a Trachelipus rathkii mellett.
Életmódja A bolygatott, antropogén hatásoknak kitett területeket kifejezetten jól bírja, ellentétben a legtöbb ászkafajjal. Élete legnagyobb részét búvóhelyeken tölti, ezek lehetnek a földön fekvő fakéregdarabok, farönkök, kövek, téglák, kartonpapír. Egy-egy ilyen helyen tömegesen is jelen lehet. Innen éjszaka bújik elő élelem után kutatva. Gyakoriak a komposztban, ahol a szerves anyagok lebontásában játszanak hasznos szerepet.
Élettartamuk 1,5–2, kedvező körülmények között 3 év is lehet.
Táplálkozása Étrendje – az Armadillidium nem többi fajához hasonlóan – szinte csak bomló növényi hulladékokból áll, ellentétben például a Porcellio fajokkal, amik nagyobb arányban fogyasztanak állati maradványokat. Jellemző rájuk továbbá a koprofágia, ami a fiatal egyedek fejlődéséhez, majd a kifejlettek megfelelő hormonháztartásához járul hozzá.
Nagy egyedsűrűség vagy élelemhiány esetén élő növényi részeket is fogyaszthat, ezzel kárt tehet zöldségekben, tárolt gyümölcsökben. Emiatt egyes helyeken kártevőként tartják számon, jóllehet kártétele elhanyagolható a szervesanyag-lebontásban és talajjavításban betöltött hasznos szerepéhez képest.
Források Farkas S. – Vilisics F. (2013): Magyarország szárazföldi ászkarák faunájának határozója (Isopoda: Oniscidea). Natura Somogyiensis, 23, 89–124. Hornung E. – Vilisics F. (2014): A szárazföldi ászkarákok (Isopoda: Oniscidea) szerepe a talaj szervesanyag-lebontásában. Természetvédelmi Közlemények, 20, 73–84.
Kategória:Ászkarákok