Franciaország története a második világháborúban az ország történelmének 1939. szeptember 3. és 1945. május 8. közötti időszakát öleli fel. Első szakaszában, miután hadat üzent Németországnak 1939. szeptember 3-án, Franciaország csak formálisan vett részt az ún. „furcsa háború”-ban, csaknem harcok nélkül. A német csapatok 1940. május 10-én megtámadták és rövid idő alatt legyőzték a franciaországi hadjáratban, és június 22-én a két fél tűzszünetet kötött. Északi részét Németország ténylegesen szállta meg, Olaszország pedig egy kis dél-keleti részét. A többi része egy úgymond „szabad övezet” Francia Állam néven egy Németországnak alárendelt államalakulat lett az ún. Vichy-kormány igazgatásával. 1942. november 11-én a német hadsereg ezt is megszállta.

Franciaországon kívül létrejött a Londonba menekült Charles de Gaulle tábornok vezetésével a Szabad Franciaország mozgalom, mely Nagy-Britanniával, majd az Amerikai Egyesült Államokkal is együtt folytatta a harcot Németország ellen, az országban pedig elkezdődött és folyamatosan felerősödött egy belső ellenállás. Franciaország felszabadítása a szövetségesek 1944. június 6-i normandiai partraszállásával kezdődött el. A felszabadító harcokban a Nagy-Britanniában és a francia gyarmatbirodalom a Szabad Franciaországhoz csatlakozott részében létrehozott francia hadsereg, valamint a belső ellenállás harcosai is részt vettek. Franciaország csaknem egész területét 1944 novemberéig szabadították fel, majd a francia hadsereg is részt vett Németország legyőzésében ennek 1945. május 8-i kapitulálásáig.

Előzmények Adolf Hitler hatalomra kerülése 1933-ban alaposan megváltoztatta az országok közötti viszonyokat Európában. A náci hatalom megkérdőjelezte az első világháború nyomán 1919-ben megkötött versailles-i békeszerződést és ebben az irányban kezdett tevékenykedni. Kilépett a Nemzetek Szövetségéből, élénk fegyverkezésbe kezdett és elkezdte terjeszkedési próbálkozásait, egyelőre Ausztria irányában. Franciaország veszélyeztetve érezte magát és szövetségeseket keresett. 1935 májusában segédnyújtási egyezményt írt alá a Szovjetunióval. Olaszországgal is kötött egyezményeket, de ez lerohanta Etiópiát, és Franciaország kötelezettségének érezte szankciókat alkalmazni ellene. Erre Olaszország felmondta az egyezményeket és Németországhoz közeledett.Hoop 2011, 1054. o.

A politikai jobboldal erőteljesen ellenezte a Szovjetunióhoz való közeledést, és 1936. februárjában képviselői egységesen szavaztak a vele való egyezmény ratifikálása ellen. A ratifikálás ürügyén Németország felmondta a locarnói egyezményt és csapatokat küldött a Rajna-vidékre, mely addig a versailles-i szerződés értelmében demilitarizált volt. Erre Franciaország nem reagált erővel. Egyébként a közvélemény többsége békepárti volt, minden áron el akarta kerülni a háborút.Hoop 2011, 1055. o.

1938 márciusában Németország magához csatolta Ausztriát, majd magának követelte a Csehszlovákia részét képező Szudéta-vidéket. Franciaországban a politikai palettán mind a jobb-, mind a baloldal csaknem egészében a háború elkerülése mellett voltak Németországnak tett engedmények árán. Csak a Francia Kommunista Párt (FKP) kért beavatkozást Csehszlovákia megvédésére.Zéraffa-Dray 1992, 100. o. 1938. szeptember 29-én Franciaország és Nagy-Britannia engedtek Hitler követeléseinek, aláírva vele a müncheni egyezményt, bár szövetségesi kötelezettségeik voltak Csehszlovákia iránt. Végül 1939 márciusában Németország egész Csehországot és Morvaországot is elfoglalta,Hoop 2011, 1060–1061. o. Szlovákia pedig külön államként csatlósa lett.Sirinelli 2017, 161. o.

1938 vége felé a francia lakosság többsége már ellene volt akármilyen Németországnak tett engedménynek. Csupán a nácizmussal rokonszenvező szélsőjobboldal és a közvélemény őt követő kisebbsége volt minden Németország ellen irányuló beavatkozás ellen.Sirinelli 2017, 166. o. A kormány meggyőződött arról, hogy a háború elkerülhetetlen lett, és egy 1939. március 20-án elfogadott törvény felhatalmazta, hogy rendeletek útján alkalmazzon védelemre vonatkozó intézkedéseket.Sirinelli 2017, 167. o.

1939 áprilisában Németország Gdańskot (Danzigot) követelte Lengyelországtól. Ez visszautasította a követelést immár Franciaország és Nagy-Britannia támogatásával. Még a hónap elején Franciaország katonai jellegű tárgyalásokat kezdett a Szovjetunióval Lengyelország megvédéséről is, de ez visszautasította, hogy szovjet csapatok haladjanak át területén. Végül 1939. augusztus 23-án a Szovjetunió megkötötte Németországgal a Molotov–Ribbentrop-paktumnak nevezett megnemtámadási szerződést.

A politikai osztály többsége továbbra is Németország ellen foglalt állást. A szovjetellenes szélsőjobboldalt megzavarta Németország lépése és nem nyilvánított véleményt. Azonban az FKP-t, aki 1934 óta követte a Moszkvából kapott arra vonatkozó útmutatást, hogy lépjen fel a fasizmus és a nácizmus ellen, sokkolta a szovjet irányváltoztatás és válságba került, sok kommunista kilépett a pártból. Ezen kívül a hatalom elkezdte üldözni, 1939. augusztus 2-án betiltotta a kommunista sajtót.Zéraffa-Dray 1992, 104. o.Sirinelli 2017, 166–167. o.

A furcsa háború

bélyegkép|Az 1939. szeptember 3-i hadüzenetről szóló újsághír 1939. szeptember 1-én Németország megtámadta Lengyelországot, és ezzel elkezdődött a második világháború. Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak. Szeptember 2-án a francia képviselők, beleértve a kommunistákat is megszavaztak egy 70 milliárd franknyi különleges kölcsönt, és szeptember 3-án Franciaország is hadat üzent Németországnak. Mégis nem volt olyan nemzeti összefogás, mint 1914-ben, amikor megszűntek a politikai viszályok.

Végrehajtották az általános mozgósítást. A haderő elég jól fel volt szerelve, főleg hadihajókkal, egy 1934-ben kezdődött fegyverkezési erőfeszítésnek köszönhetően, bár az ipar nem alkalmazkodott eléggé a hadsereg szükségleteihez. Ez rosszul állt a német hadsereghez képest elsősorban a légierő tekintetében, de a légvédelmi tüzérséget és a tankelhárító tüzérséget illetően is. Nem voltak ejtőernyős egységei sem. Az, ami később hibásnak bizonyult, az elsősorban a francia hadvezetés stratégiája volt. Az 1930-as években Franciaország kiépített egy Maginot-vonalnak nevezett erődítményrendszert a keleti határán, de nem a Belgiummal való határán is. A hadvezetés ezen alapuló védelmi stratégiával rendelkezett, és azon a hiten, hogy az Ardennek elégséges természeti akadályt képeznek. Franciaországnak elég harckocsija is volt, és már 1934-ben az akkor ezredes Charles de Gaulle támadó stratégiára felkészített harckocsi egységek létrehozását javasolta, de nem lett kidolgozva ilyen stratégia.Zéraffa-Dray 1992, 105–106. o.Hoop 2011, 1064. o.

A szövetségesek egy másik gyenge pontja szervezési jellegű volt. A felelősségek rendszere zavaros volt, ami ártott a hadműveletek vezetése hatékonyságának. Nem volt összehangolva a francia és a francia területen állomásozó brit csapatok vezetése sem. Nézeteltérések is voltak Maurice Gamelin tábornok, a hadsereg főparancsnoka, a védelemre alapozott stratégia híve és Alphonse Georges tábornok, az észak-keleti csapatok parancsnoka között. A francia csapatok többsége az Északi-tengertől az Ardennekik foglalt állást, másik része pedig a Maginot-vonalon, de az Ardenneket nem védték. Csak német támadás esetén kellett volna a francia csapatoknak átlépniük Belgium vagy Hollandia határát. Védelmi stratégiájuk alapján a franciák nem kezdtek hadműveleteket és egyelőre a németek sem támadtak. Csupán 1939. október 16-án végeztek a franciák egy rövid idejű behatolást a mai németországi Saar-vidékbe.Zéraffa-Dray 1992, 106–107. o. bélyegkép|Brit és francia katonák a furcsa háború idejében

A politikai összezendülések nem szűntek meg a hadüzenet után sem. Még mindig voltak mindegyik pártban békepártiak, Édouard Daladier miniszterelnököt pedig bírálták ezek is, és azok is, akik egy meghatározó offenzívát akartak. Az FKP is a békepártiak között volt, mivel követte a Szovjetunió újabb útmutatásait. Amikor 1939 szeptember 17-én ez lerohanta Lengyelország keleti részét a Németországgal kötött szerződés értelmében, az FKP-t betiltották és az ellene való megtorlások a politikai élet központjába kerültek. A kormány tevékenységének egyetlen pozitív oldala a Nagy-Britanniával való viszony megerősítése volt, de Daladier lemondott, mivel nem volt már meg neki a Képviselőház (a parlament alsóháza) egészének a támogatása. A középjobboldali Paul Reynaud lépett helyébe a Képviselőház csak csekély többségének szavazatával. Kormánya is megosztott volt a támadásba indulás hívei és ellenzői között. Reynaud de Gaulle-t akarta kinevezni kabinettitkárnak a Hadügyminiszterben, de Daladier, aki hadügyminiszterként maradt a kormányban, és a hadsereg fővezérkara ellene voltak. Helyettesíteni akarta Gamelin-t is Georges-zsal és lemondatni Daladier-t kormányválságot idézve elő, és maga is lemondva május 9-én, de 10-én a németek megtámadták Franciaországot és Reynaud kénytelen volt visszavonni lemondását és megtartani Gamelin-t a hadsereg élén.Zéraffa-Dray 1992, 107–108. o.Sirinelli 2017, 170–171. o.

Közben még egy, 1940. áprilisában kezdődött brit-francia hadművelet zajlott le. Április 9-én a németek lerohanták Dániát és Norvégiát, majd brit és francia csapatok indultak tengeri úton a norvég Narvik felé, hogy megakadályozzák a Németországnak szánt vasérc szállítását a város kikötőjéből. 16-án megtámadták az ottani német csapatokat és május 27-én elfoglalták a várost, de mert közben május 10-én Németország megtámadta Franciaországot, az angol-francia csapatok kivonultak Narvikból.Sirinelli 2017, 169–170. o.

A furcsa háború nyolc hónapja alatt a lakosság lelkiállapota leromlott a kormányzat határozatlansága és mozgósító politikai projekt hiánya miatt. Ezen kívül a lakosságot sújtotta az ipari cikkek árának emelkedése és a jegyrendszer bevezetése az alapvető élelmiszerekre, a szappanra és a szénre, a hadigazdaságra való áttérés miatt.Sirinelli 2017, 171. o.

A vereség

bélyegkép|Francia hadifoglyok

1940. május 10-én Németország hadüzenet nélkül megtámadta a semleges Belgiumot és Hollandiát. Főleg harckocsikkal és repülőkkel végzett villám hadművelet volt. A francia csapatok a két ország segítségére indultak, de május 13-án a Heinz Guderian tábornok vezette harckocsi hadosztályok áthaladtak az Ardenneken, behatoltak Franciaországba Sedannál, megkerülve a Maginot-vonalat és tovább haladtak. Ez pánikot okozott a belga, holland és francia csapatokban, melyek a francia határ felé vonultak vissza. Május 14-én Hollandia kapitulált. Május 18-án Reynaud kinevezte Philippe Pétain marsallt miniszterelnök helyettesnek és Gamelin-t Maxime Weygand tábornokkal helyettesítette. Május 28-án ez ellentámadást indíttatott a hadsereg Georges tábornok vezette részével és a Gaston Billotte tábornok vezette másik részével, de ez a művelet május 25-én kudarcba fulladt Guderian hatékony cselekvése, a britek ideje előtti visszavonulása Dunkerque felé és Billotte halála miatt harcban való sebesülése nyomán. Május 18-án Belgium is kapitulált, és Dunkerque-nél az oda visszavonult brit csapatok és a franciák egy része hajókra kezdett szállni német bombázás alatt, hogy Nagy-Britanniába vigyék őket. Ebben a műveletben sikerült britet és franciát megmenteni. Június 4-én a németek elfoglalták Dunkerque-et, június 5-én pedig áttörték a franciák még meglévő védelmi vonalát és Párizs felé haladtak. Június 10-én Olaszország is megtámadta Franciaországot. Ugyanazon a napon a kormány elhagyta Párizst és Tours-ba, majd Bordeaux-ba vonult vissza. Párizst nyílt várossá nyilvánították és a németek elfoglalták június 14-én.Zéraffa-Dray 1992, 108–109. o.Sirinelli 2017, 174. o.