bélyegkép|A vumara a kép bal oldalán látható fából készült tárgy. bélyegkép|Mokare lándzsával és vumarával. Egy másik vumara látható a lába előtt. A vumara (ausztrál angol leírással woomera) egy, az ausztrál őslakosok által használt, fából készült dárdavető eszköz. Az atlatlhoz hasonlóan az emberi kar meghosszabbításaként szolgál, lehetővé téve a lándzsa nagyobb sebességgel és erővel történő eldobását, mint amennyire az csak a karral lehetséges lenne.
Név A woomera szó a Sydney-medencében élő Eora nép által beszélt dharug nyelvből származik. Az eszközről kapta a nevét a dél-ausztráliai Woomera város, amelyet 1947-ben alapítottak az angol-ausztrál távolsági fegyverek Intézetének (anglo-australian long range weapons establishment) székhelyeként, más néven "Woomera Rakéta Lőtér" („Woomera Rocket Range”), ma RAAF Woomera Range Complex néven ismert.
Leírás A vumara hossza 61 és 91 cm között van, ez egy balkezes eszköz. Mint sok ausztrál őslakos eszköz, a vumara is sokféle formában létezik. Egyes változatok egyik vége 7,6 cm széles, üreges, ívelt keresztmetszetű, hasonlóan egy szárnyprofilhoz, míg a másik vége hegyesebb és kampó található rajta. Az Ausztrália északi részén használt változatok szélessége kevesebb, mint 2,5 cm, lapos fából készültek, a vumarának lapos, hosszában hátrafelé hajló fahegyevan, amelyet a spinifex nevű fűmagból nyert viasszal rögzítenek. Néhány vumarát bevésett vagy festett hagyományos mintákkal díszítettek, amelyek jelzik, hogy egy adott nyelvi csoporthoz tartoznak, így visszajuttatható a tulajdonosának, ha elhagyva megtalálják.
Használat balra|bélyegkép|Egy éles kő lándzsahegy. A leletek tanúsága szerint ezt az eszközt körülbelül 5000 évvel ezelőtt kezdték használni, bár a legalább 43 000 évvel ezelőttről származó mungó ember maradványai súlyos porckopást (osteoarthritis) mutatnak a bal könyök területén, ami a vumara használatával függ össze. Ausztrália egyes távoli területein ma is használják. A lándzsákhoz és bumerángokhoz hasonlóan a vumarát is hagyományosan csak férfiak használták. Néhány vumara, különösen azok, amelyeket Ausztrália középső és nyugati sivatagaiban használtak, többcélú eszközök voltak: hosszú és keskeny, tál alakúak voltak, és vízzel átitatott növényi anyagok (amelyek nem folytak ki, és később ki lehetett szívni őket), valamint apró élelmiszerek, például kismadarak vagy magvak szállítására is használhatóak voltak. Sok vumara végén éles kővágóél, az úgynevezett tula adze volt amelyet a triodia növénynemzetségből nyert fekete gumival rögzítettek a nyél végéhez. Ennek az éles eszköznek sokféle felhasználási módja volt, például vad vagy más élelmiszer és fa feldarabolására. Feltételezhető, hogy a vumara pajzsként is használható volt a lándzsák és bumerángok elleni védelemre. A harcos az egyik kezében a vumarát tartotta, míg a másik kéz a lándzsa végét a vumara kampójára helyezi; az üreges, ívelt forma megkönnyíti ezt az igazítást anélkül, hogy figyelni kellene a mozdulatot. A vumara hatékonyan meghosszabbítja a dobó karját, jelentősen növelve a lándzsa sebességét. A vadállat oldalirányú kitérésének korrekciója a szárny alakú vumara dobás közbeni megdöntésével történik, az utolsó pillanatban végzett javítás érdekében. A vumarából kilőtt lándzsa mozgási energiája négyszerese a összetett íjból kilőtt nyílénak.
A különböző őslakos csoportoknak eltérő formájú és stílusú vumeráik voltak. Például a központi sivatagban használtak általában nagyon szélesek és enyhén tál alakúak, míg a Kimberley- sivatag vumarái laposak, hosszúak és keskenyek.
Jegyzetek
További információk (angol)
Őslakos technológia nél Egy woomera rajza ben, Sir Robert Baden-Powell 1913-as Cserkészek a tengeren túl: "Világkörútom" (Boy Scouts Beyond the Seas: "My World Tour") című könyvéből. Kategória:Dobófegyverek