A varsói barbakán (lengyelül: barbakan warszawski) egy barbakán (félköríves erődítmény) Varsóban, Lengyelország fővárosában, és egyike a Varsót egykor körülvevő történelmi erődítményrendszer kevés fennmaradt emlékének. Az Óváros és az Újváros között található, és jelentős turisztikai látványosság. Varsó történelmi központjának részeként az UNESCO világörökség része.
Története
Varsó korábbi erődítései A kora középkori Varsót az különböztette meg Mazóvia más városaitól, hogy erődítésekkel rendelkezett. Megépítésük magas költségekkel járt, amelyek meghaladták egy fiatal, fejlődő város költségvetését. Ezért a beruházást szakaszosan hajtották végre.
Már a 14. század elején, nem sokkal a város alapítása után, Varsó területét fa- és földsáncokkal vették körül. Hamarosan azonban úgy döntöttek, hogy a várost kőből és téglából épített védőfallal kell körbevenni. Az első szakaszban városkapukat emeltek a város északi oldalán (Nowomiejska kapu) és a déli oldalon (Krakowska kapu). Ezután a fal északnyugati szakaszát építették meg, majd a Nowomiejska kapu két oldalán lévő szakaszt egészen a Visztula-partig.
A védelem megerősítése érdekében a varsóiak úgy döntöttek, hogy egy további második védelmi falvonalat is építenek, amely szintén több szakaszban valósult meg a 15. század közepétől a 16. század elejéig. A belső és a külső erődítmény között egy zwingert hoztak létre, amely különböző pontokon 9 és 14 méter közötti szélességű volt. A falakat egy vízzel feltöltött vizesárok is védte. A fal kerülete 1200 méter hosszú volt, és 8,5 hektárnyi területet foglalt el.
A barbakán építése A 16. század közepén a polgárok úgy döntöttek, hogy a város északi kapuját egy hosszúkás bástyává (barbakánná) bővítették, amely túlnyúlt a fal vonalán. Ez lehetővé tette, hogy a várost ostromlókat oldalról, a fal vonalán túlról is lehessen lőni.
A barbakánt 1548-ban emelték a Nowomiejska utca védelmére egy régebbi kapu helyén. Tervezője a velencei Jan Baptysta Wenecjanin, egy olasz születésű reneszánsz építész volt, aki a 16. századi Lengyelország Mazóvia régiójában élt és dolgozott, és aki nagy szerepet játszott a 14. századi városfalak újratervezésében, amelyek addigra már leromlottak. A barbakán egy háromszintes, félköríves bástya formáját öltötte magára, amelyet fegyvernemek vettek igénybe. A városfalakat körülvevő vizesárok aljától számítva 14 méter széles és 15 méter magas volt, és 30 méterre nyúlt ki a külső falakból.
A négy lekerekített toronnyal kiegészített barbakán szinte azonnal elkészülte után anakronisztikussá vált, mivel már akkor elavultnak számított, és gyakorlatilag semmilyen gyakorlati célt nem szolgált. Ez nagyrészt a tüzérség gyors fejlődésének volt köszönhető. A város védelmében csak egyszer használták, a svédek lengyelországi inváziója idején, amikor is a várost 1655. szeptember 8-án ostrom nélkül elfoglalták a svéd capatok. A következő évben a lengyel-litván hadak áprilisban sikerrel ostromolták meg és foglalták vissza Varsót. Ennek ellenére a fővárost ismét fel kellett adniuk, mivel 1656. június 30-án II. János Kázmér lengyel király seregének az elveszített háromnapos varsói csata után vissza kellett vonulnia.
Lebontása és újjáépítése A 18. században a barbakánt részben lebontották, mivel védelmi értéke elhanyagolható volt, és a városnak nagyobb hasznára vált egy nagyobb kapu, amely megkönnyítette az emberek és áruk be- és kijutását a városból. A 18. században a barbakánt részben lebontották, a 19. században pedig a maradványait beépítették a helyére épített új bérházakba (kamienica). A kapukomplexum alsó részei, valamint a barbakán teljes magasságú fala, amelyet a Nowomiejska utca 24. szám alatti bérház falaként használtak, eredeti állapotukban megmaradtak. A két világháború közötti időszakban, 1937-1938-ban Jan Zachwatowicz újjáépítette a falak egy részét és a híd nyugati részét, az újjáépítés során az egyik újabb épületet lebontva. A pénzhiány azonban késleltette a barbakán tervezett teljes rekonstrukcióját, és Lengyelország 1939-es náci német megszállása miatt a tervek felfüggesztésre kerültek.
A második világháború, különösen Varsó ostroma (1939) és az 1944-es varsói felkelés során a barbakán nagyrészt elpusztult, akárcsak az Óváros legtöbb épülete. A háború után, 1952-1954 között a 17. századi metszetek alapján újjáépítették, mivel az új kormány úgy döntött, hogy olcsóbb lenne a barbakánt és a közeli városfalakat turisztikai látványosságként újjáépíteni, mint a bérházakat újjáépíteni. Az újjáépítéshez Nysa és Wrocław városaiban lebontott történelmi épületek korabeli tégláit használták fel; a barbakán nagy részét újjáépítették, kivéve két külső kaput és a legrégebbi tornyot az Óváros felőli oldalon. A város felszabadulásának 300. évfordulóján (1956) homokkő emléktáblát avattak az épület belső falán, amely a svéd özönvíz idején harcoló katonáknak és lakosoknak állít emléket. Jelenleg az épületben múzeum működik, és népszerű turisztikai látványosság.
Galéria
Hasonló épületek Krakkói barbakán, Lengyelország legnagyobb ilyen típusú építménye
Jegyzetek
Irodalom Jerzy S. Majewski: Warszawa na starych pocztówkach. Warszawa: Agora, 2013, 19. oldal
Fordítás
Kategória:Varsó Kategória:Lengyelország gótikus építményei Kategória:Városkapuk Kategória:Lengyelország várai Kategória:16. századi építmények