Az 1917-es februári orosz forradalom (oroszul Февральская революция) vetett véget a cári uralomnak Oroszországban. Az elnevezés az Orosz Birodalomban akkoriban érvényben lévő Julián naptáron alapul, mivel aszerint a forradalom február 23-án kezdődött. A Gergely-naptár szerint ez a dátum március 8. Emiatt időnként és helyenként márciusi forradalomnak is nevezték a naptárreform után. A forradalmat a későbbiekben leginkább az 1917-es októberi orosz forradalom (amit szintén neveznek novemberi forradalomnak is) előzményeként tárgyalták a történészek.

A szovjet történetírás és nyomában a szocialista országok történészei a forradalmat februári polgári demokratikus forradalomnak (Февральская буржуазно-демократическая революция) nevezték.

A februári forradalom közvetlen előzménye, kiváltó oka az első világháborúban elszenvedett katonai és gazdasági veszteségek, a lakosság nyomora voltak. Távolabbról nézve nagy szerepet játszott a korhadt cári rendszer elleni elbukott 1905-ös orosz forradalom emléke, ami után a kormányzat lényegében továbbra is elmulasztotta a szükséges polgári reformok bevezetését.

A februári forradalom eredményeképpen a polgári demokratikus erők létrehozták az Ideiglenes Kormányt, de ezzel párhuzamosan az alulról építkező, nagy befolyással rendelkező baloldali munkás- és katonatanácsok (orosz nyelvű kifejezéssel szovjetek) is létrejöttek, így az országban kettős hatalom alakult ki, ami végül az októberi forradalomba torkollott.

Eseménytörténet 1916. december 30-án (december 17.) udvari nemesek meggyilkolták Grigorij Jefimovics Raszputyint, II. Miklós orosz cár kegyencét, a misztikus „csodapapot”, mert hosszú ideje úgy tartották, hogy a befolyása alatt tartja a cárt és ő az egyik fő oka a rossz kormányzásnak. A gyilkosságot nem követte felelősségre vonás, ami csak erősítette a a cár gyengekezűségéről szóló véleményeket. A közvélemény úgy érzékelte, hogy a kormányt a német származású felesége, Hesseni Alekszandra Fjodorovna orosz cárné tartja a kezében, emiatt az egész monarchia rendkívül népszerűtlenné vált.

1916 december 27-én (december 16.) a cár elbocsátotta Alekszandr Fjodorovics Trepov miniszterelnököt, majd január 11-én (december 29.) a húzódozó Nyikolaj Dmitrijevics Golicint nevezte ki a helyére. A hadügyminiszter Dmitrij Szaveljevics Suvajev lett. A kormányzati helycserék semmit nem oldottak meg. Az 1915 szeptemberétől 1917 februárjáig tartó 17 hónapban Oroszországnak négy miniszterelnöke, öt belügyminisztere, három külügyminisztere, három hadügyminisztere és négy mezőgazdasági minisztere volt; a gyakori változások csak fokozták a zűrzavart.Figes, p. 278

1917. január 22-én (január 9.) Petrográd munkássága általános sztrájkkal emlékezett meg az 1905-ös orosz forradalom évfordulójáról. A sztrájknak a nagyvárosban mintegy 150 ezer résztvevője volt. Az elégedetlenség a hadseregben és a parasztság körében is felszínre tört. Zendülés volt a délnyugati front egyik ezredében, a rendőri jelentések szerint pedig a falvak hangulata az 1905. évire emlékeztetett.

Január 24-én (január 11.) a cár az Állami Duma ülését február 25-re (február 7.) halasztotta.

Március 2-án (február 18.) a petrográdi Putyilov fegyvergyár munkásai sztrájkba léptek, 50%-os fizetésemelést követelve. Válaszul munkást kizártak a gyárból. A tiltakozás gyorsan tovaterjedt városban, hamarosan már munkás vett részt a sztrájkban. Március 8-án (február 23.), a nemzetközi nőnap alkalmából a nők is csatlakoztak városszerte a tüntetésekhez. A rendőrség és katonaság tűzparancsot kapott, azonban ők megtagadták ennek végrehajtását. A tüntetések egyre inkább a cári rendszer ellen irányultak.Moore, Lyndon and Jakub Kaluzny. “Regime change and debt default: the case of Russia, Austro-Hungary and the Ottoman Empire Following World War One.” Explorations in Economic History 42, no. 2 (2005):237-258 Grant, Johnathan A. “Putilov at War 1914-1917”. In Big Business in Russia: The Putilov Company in Late Imperial Russia, 1868-1917, 115-116. Pittsburgh, Pa. University of Pittsburgh Press, 1999. The Great Soviet Encyclopedia, 3rd Edition. S.v. "Petrograd Soviet of Workers and Soldiers Deputies." Retrieved April 18, 2015 from http://encyclopedia2.thefreedictionary.com/Petrograd+Soviet+of+Workers+and+Soldiers+Deputies The Columbia Electronic Encyclopedia®. S.v. "The Russian Revolution." Retrieved April 18, 2015 from http://encyclopedia2.thefreedictionary.com/The+Russian+Revolution Koenker, Diane, and William G. Rosenberg. "The February Revolution and the Mobilization of Labor." In Strikes and Revolution in Russia, 1917, 105. Princeton, N.J.: Princeton University Press, 1989. Browder, Robert Paul; Kerensky, Aleksandr Fyodorovich (1961). The Russian Provisional Government, 1917: documents. Stanford University Press. .

Március 12-re (február 27.) a 467 ezer fős petrográdi és környékbeli helyőrség nagy része, köztük gárdaezredek is, átálltak a felkelő munkások oldalára, elkergették vagy kivégezték tisztjeiket.

A munkásokból és katonákból álló felkelő csoportok elfoglalták a város stratégiai pontjait, a pályaudvarokat, fegyverraktárakat, kiengedték a politikai foglyokat,Wildman 1970, p. 8. letartóztatták a kezükre került cári hivatalnokokat, rendőrségi vezetőket és a Tauriai-palotába, az Állami Duma székhelyére szállították őket, mivel már azt az épületet is birtokba vették a forradalmárok. Másnap reggelre az utolsó cárhű csapatok is elhagyták őrhelyeiket.

Március 12-én (február 27.) írta II. Miklós elhíresült levelét a cárnénak, amelyben azzal nyugtatta őt, hogy „a kövér Rodzjanko (akkor az Állami Duma elnöke) sületlenségeket írt nekem, de válaszra sem fogom méltatni”. A cár csak annyit tett, hogy újabb két hónapra elhalasztotta az Állami Duma ülésezését. Március 12/február 27-én este mintegy 30 ezer katona árasztotta el az Állami Duma épületét és környékét. A képviselők egy csoportja létrehozott egy ideiglenes Duma-bizottságot, amely közleményt adott ki, miszerint „magára vállalja a kormányzás és a közrend helyreállítását”. A kiáltványt március 12/február 28-án ragasztották ki szerte a városban.

Közben már a cári testőrség gárdaezrede is a felkelők oldalára állt. A rendőrséget szétkergették, és puskát osztottak szét a Péter-Pál erőd raktáraiból a munkások között.

Március 13-án (február 28.) aztán a cár Mogiljov városából visszaindult Carszkoje Szelóba, de a felkelők által elfoglalt vasútállomások miatt a cári szerelvény csak Pszkovba tudott eljutni 14-én (március 1.). Másnapra környezete meggyőzte a cárt, hogy le kell mondania a trónról, amit meg is tett öccse, Mihail javára. Másnap azonban a nagyherceg is elutasította a cári koronát, belátva a helyzet reménytelenségét. Március 16-án (március 3.) véget ért a 300 éves Romanov-ház története. Március 22-én a cári családot az Ideiglenes Kormány védőőrizet alá helyezte Carszkoje Szelóban.

Március 13-án (március 3.) az Állami Duma képviselőinek egy csoportja megalakította az Ideiglenes Kormányt, amely kiáltványban közölte, hogy átveszik az Orosz Birodalom kormányzását és kilátásba helyezte alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását. Párhuzamosan létrejött a petrográdi szovjet, azaz a munkás- és katonaküldöttek tanácsa, amelyben a mensevikek és a baloldali eszerek kerültek többségbe, a bolsevikok kisebbségben voltak. A következő hónapokban az ideiglenes kormány és a petrográdi szovjet osztoztak a hatalmon. Ezt a politikai helyzetet nevezték el később kettős hatalomnak.

Áldozatok A tömegmegmozdulásokban részt vevő fegyveresek számához képest nagyon kevés, összesen 169 halott és mintegy 1000 sebesült áldozata volt február hónap folyamán a forradalomnak.

Jegyzetek

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek 1905-ös orosz forradalom 1917-es októberi orosz forradalom Oroszországi polgárháború

Kategória:Oroszország történelme Kategória:Forradalmak Kategória:1917