A Vorticella harang alakú csillósok nemzetsége, melyek tönkkel rögzítik magukat szubsztrátokhoz. Ezeken kontraktilis mionéma van, mely lehetővé teszi a sejttest szubsztrátok fölé húzását. A tönkképződés a szabadon úszó állapot után közvetlenül indul. Etimológia A Vorticella név az örvénykeltő csillókra utal. Nevezik még harangállatkának is harang alakú teste miatt. Történet A Vorticellát először Antonie van Leeuwenhoek említette 1676. október 9-i levelében. Két lófülszerűen mozgó szarvat feltételezett róla, melyekről kiderült, hogy a vízáramlat készítéséhez verő széjcsillók. 1755-ben a August Johann Rösel, német miniatúrafestő leírta a Vorticellát, melyet 1758-ban Linné Hydra convallariának nevezett, de 1767-ben átnevezte Vorticella convallariára. Otto Friedrich Müller 127 Vorticella-fajt említett 1786-ban, de sokukról kiderült, hogy valójában más protozoonok vagy kerekesférgek. A Vorticella máig használt meghatározását Ehrenberg adta 1838-ban. Azóta 80 további faját írták le, de sokuk korábban felfedezettek szinonimája lehet. Élőhely és ökológia Élőhelye lehet nedves talaj, sár és növénygyökerek. E protozoon csillós, és elsősorban édesvízben található. Baktériumokat eszik, emellett sejten kívül szúnyogokkal, fonálférgekkel, rákokkal és ebihalakkal is kapcsolatba léphetnek. Rákok epibiontája (vagyis szesszilis állapotában élő szubsztráthoz rögzült; a rák a bazibionta). E kapcsolat az epibiózis. Kerekesférgek esznek Vorticella-fajokat. A Vorticella-sejtek felszínéhez kapcsolódva élhetnek baktériumok epibiontaként, ez egyes esetekben szimbiózis is lehet a két élőlény közt. Leírás Egyedül élő élőlények tartoznak ide, melyek összehúzva oválisak. Kedvezőtlen körülmények közt hosszú, vékony és rövid, széles állapot közt váltakozhatnak. A száj a tönkkel átellenes végen van. A test átmérője 30–40, a tönké 3–4 μm, utóbbi hossza 100 μm.

Sejtplazmája általában átlátszó kékesfehér, de sárga vagy zöld pigmentet is tartalmazhat. Az emésztő űröcskék barnák vagy szürkék lehetnek, de ez a tápláléktól függ. A sejtplazmában gyakori Chlorella-fajok, tápanyagraktárak és salakanyagszemcsék a sejtet átlátszatlanná tehetik.

Pellikulája a sejt mentén párhuzamosan csíkozott. Ez pusztulákkal, szemölcsszerű kiemelkedésekkel, tüskékkel vagy tuberkulumokkal rendelkezhet. Ártalmatlan és parazita baktériumok egyaránt nőhetnek a testen és a tönkön, így a sejt részének tűnhetnek. Belül ívelt, transzverzális makronukleusz van, mellette kerek mikronukleusz.

A hasonló Pseudovorticella a legtöbb körülmény mellett megkülönböztethetetlen a Vorticellától, de csillóik morfológiája eltér, mely ezüstös festéssel látható. A Pseudovorticella felszínén hálószerű minta van. Tönk Mozgó állapotában a szabadon úszó telotroch gyorsan, változékonyan mozgó hosszú henger. A tönkanyagok a sejt szesszilissé válásához szekretáltatnak. A tönkprekurzorok sűrű szemcsében vannak az aborális (bazális) végen, melyeket folyadékként bocsát ki exocitózissal. E folyadék megfagy, kialakítva az adhéziós lemezt, a tönkmátrixot és -héjat. A tönk néhány óra alatt eléri teljes méretét.

Részei a merev fonalakkal (batonett) körülvett kontraktilis mionéma. A feltekert mionéma és a batonettek molekuláris rugók, így a Vorticella összehúzódhat. A sejttest ezredmásodpercek alatt több száz mikrométert mozoghat. A mionéma fajlagos ereje egyes szerzők szerint egy átlagos autó motorjáénál is nagyobb. A mionémák a foriszómákhoz hasonlók, de tőlük függetlenül alakultak ki. Táplálkozás Elülső perisztomiális ajka rövid és keskeny. Egy kifelé ívelő perisztomiális lemez függ össze a perisztómával. Ez, mely gyűrűs undulációkkal vagy kiemelkedésekkel rendelkezhet, csillósorokat zár közre. Ez visszahúzódáskor bezárul a lemez és a csillók felett.

Szuszpenzióevő, sejtgaratja redukált vagy eltűnt. Szájcsillói vannak a vízáramlat kialakításához, sejtszája a sejt felszínén a táplálékot kiszűri és feldolgozza. A szájcsillók a táplálékot 0,1–1 mm/s sebességgel húzzák felé.

A befolyó víz a táplálékot a vestibulumon át húzza be a belső és a külső membránok közt. Ez a táplálékbe- és salakanyag-kivitel közös járata. A vestibularis membránok a táplálékot behúzzák, ahol az végül orsó alakú emésztő űröcskében egyesülhet a garatban. Miután ezek elhagyják a csilló nélküli garatcsövet, kerekké válnak. Mikor a víz kifolyik, a kontraktilis vakuólumok és a teli emésztő űröcskék kiüríthetik tartalmukat. A kontraktilis vakuólumok a makronukleusz és a vestibulum közt vagy mellett vannak.

A szájcsillókban van a membranellumok adorális zónája, melyek összetett csillószervecskék. A parorális zóna csillópárok sorából áll. A sejtszáj adorális zónája az egyik, a parorális a másik oldalon van. Felnőtt állapotban nincs szomatikus csillója. Kettéhasadással szaporodik. Ekkor az élőlény két részre osztódik, ahol az osztódás a hossztengely mentén történik. Fosszíliák Vorticella-fosszília ismert egy triász kori (mintegy 200 millió éves) piócakokonból. A fosszíliát a Section-csúcsi formációban fedezték fel a kelet-antarktiszi Timber-csúcson, és felismerhető szájkörnyéke, helikálisan kontraktilis tönkje és C alakú makronukleusza van a mai Vorticella-fajokhoz hasonlóan. Rovarok elleni védekezésként A szúnyoglárvák növekedését, fejlődését és átalakulását gátolja a Vorticella, halált okozva. A felszínhez való kapcsolódáshoz használt biopolimer károsíthatja a lárvák érzékszerveit vagy pórusképződését. Egy másik lehetőség a lárvák vízfelszín felett maradásra való képtelensége miatti fulladása. A Vorticellát ezért szúnyogok elleni védekezésként is vizsgálták, melyek trópusi betegségek vektorai. Rendszertan Több mint 200 Vorticella-faj ismert, de több szinonima lehet. Molekuláris filogenetika alapján egyes, korábban morfológiájuk alapján idesorolt fajok más csoportok tagjai lehetnek, kládot alkotva az Astylozoon és az Opisthonecta nemzetségekkel. Gyakori fajai A fajok forrása a Taxonomy Browser. Vorticella aequilata Vorticella campanula Vorticella chlorostigma Vorticella citrina Vorticella convallaria Vorticella convallaria compacta Vorticella elongata Vorticella fusca Vorticella gracilis Vorticella lima Vorticella mayeri „Vorticella microstoma” (molekuláris filogenetika alapján nem Vorticella-faj) Vorticella natans Vorticella oceanica Vorticella similis Vorticella striata

Jegyzetek

Fordítás

További információk http://www.microscope-microscope.org/applications/pond-critters/protozoans/ciliphora/vorticella.htm https://www.britannica.com/science/Vorticella https://microbewiki.kenyon.edu/index.php/Vorticella http://www.micrographia.com/specbiol/protis/cili/peri0100.htm

Kategória:Csillósnemzetségek Kategória:1767-ben leírt nemek, nemzetségek