A kollapszológia vagy összeomlástan 2015-ben alkotott kifejezés (neologizmus), amely az ipari civilizáció összeomlásával kapcsolatos kockázatok interdiszciplináris tanulmányozását jelenti. A társadalmak általános összeomlásával foglalkozik, amelyet az éghajlatváltozás, valamint „az erőforrások szűkössége, a nagyarányú kihalási események és a természeti katasztrófák idéznek elő.” Bár a civilizációs vagy társadalmi összeomlás fogalma már sok éve létezik, a kollapszológia a mai ipari és globalizált társadalmakra összpontosít.

Háttér A kollapszológia szót „némi öniróniával” Pablo Servigne agrármérnök és Raphaël Stevens ökológus alkotta meg a Comment tout peut s'effondrer. Petit manuel de collapsologie à l'usage des générations présentes (Hogyan omolhat össze minden. Kollapszológiai kiskáté a jelen generációk használatára) című tanulmányukban, amely 2015-ben Franciaországban jelent meg. Az összetett szó első tagja a latin collapsus szóból ered (jelentése „leesni, összeomlani”); a - logia, logos, „tanulmány” utótag pedig a tudományos megközelítésre utal. Jared Diamond Collapse című írása megjelenése után az elképzelés mozgalommá fejlődött. A kifejezést azóta széles körben használják, különösen Jem Bendell mélyalkalmazkodás témájú írásairól szóló újságcikkekben.

A kollapszológia azon az elképzelésen alapul, hogy az emberek tartósan és negatív irányba befolyásolják környezetüket. Fontosnak tartja a globális felmelegedéshez és a biodiverzitás csökkenéséhez kapcsolódó környezeti vészhelyzet fogalmát. A kollapszológusok (vagy más néven összeomláskutatók) úgy vélik, hogy az ipari civilizáció összeomlásához különböző válságok: környezeti, gazdasági, geopolitikai, társadalmi és egyéb válságok kombinációja vezet el.

A kollapszológia olyan interdiszciplináris megközelítés, amely magában foglalja az ökológiát, a közgazdaságtant, az antropológiát, a szociológiát, a pszichológiát, a biofizikát, a biogeográfiát, a mezőgazdaságot, a demográfiát, a politikát, a geopolitikát, a bioarcheológiát, a történelmet, a jövőkutatást, az egészségügyet, a jogot és a művészetet.

Vallási alapok A hagyományos eszkatologikus gondolkodástól eltérően a kollapszológia a kortárs tudományos kutatások adataira és fogalmaira épül, és elsősorban az emberiség gazdasági és geopolitikai rendszerei által okozott éghajlatváltozás megértésére törekszik. Ez nem azonos egy kozmikus, apokaliptikus „világvége” felfogással, hanem a jelenlegi emberi világ, a „termo-indusztriális civilizáció” végét feltételezi.

Ezt a különbségtételt hangsúlyozza Eric H. Cline történész: szerinte a világ egésze ugyan nyilvánvalóan nem ért véget, de a történelem folyamán civilizációk összeomlottak. Ezért az a kijelentés, hogy „a próféták mindig megjósolták a végzetet, és mindig tévedtek”, nem alkalmazható a társadalmi összeomlásra.

Tudományos alapok Az MIT kutatói által készített The Limits to Growth (A növekedés határai) című jelentés már 1972-ben felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amit egy korlátozott erőforrásokkal rendelkező bolygón az exponenciális népességnövekedés és a szakadatlan gazdasági növekedés jelent.

A kollapszológia rendszerszemléletű megközelítése a fenti tanulmányon alapul, de figyelembe veszi a globális és regionális környezeti, társadalmi és gazdasági trendeket is (például az IPCC, IPBES vagy Global Environment Outlook (GE) jelentéseit, amelyeket rendszeresen közzétesz az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP). Emellett számos tudományos munka, többek között A safe operating space for humanity; Approaching a state shift in Earth's biosphere; The trajectory of the Anthropocene: The Great Acceleration; és Trajectories of the Earth System in the Anthropocene című tanulmány is a kollapszológia alapjául szolgál. Bizonyítékok utalnak arra is, hogy mennyire fontos a társadalmi összeomlás gondolatának érzelmi szempontból való közös feldolgozása, és az ezen érzelmi tapasztalatokhoz kapcsolódó alkalmazkodóképesség.

Történet

Előzmények A társadalmi összeomlás tanulmányozása a kollpaszológiánál régebbi keletű. Az e témával (is) foglalkozó művek közül megemlítjük Berossus (i. e. 278), ifjabb Plinius (i.sz. 79), Ibn Khaldun (1375), Montesquieu (1734), Thomas Robert Malthus (1766–1834), Edward Gibbon (1776), Georges Cuvier, ( 1821), Élisée Reclus (1905), Oswald Spengler (1918), Arnold Toynbee (1939), Günther Anders (1956), Samuel Noah Kramer (1956), Leopold Kohr (1957), Rachel Carson (1962), Paul Ehrlich (1969), Nicholas Georgescu-Roegen (1971), Donella Meadows, Dennis Meadows Jørgen Randers (1972), René Dumont (1973), Hans Jonas (1979), Joseph Tainter (1988), Al Gore (1992), Hubert Reeves (2003), Richard Posner (2004), Jared Diamond (2005) és Niall Ferguson (2013) műveit.

Arnold J. Toynbee Arnold J. Toynbee brit történelemfilozófus A Study of History (1972) című monumentális (eredetileg tizenkét kötetben megjelent), és rendkívül ellentmondásos kortárs történetírói művében a civilizációk keletkezésével (2. fejezet), növekedésével (3. fejezet), hanyatlásával (4. fejezet) és szétesésével (5. fejezet) foglalkozik. Szerinte a civilizációk halandósága magától értetődő tény a történészek számára, ahogyan az is, hogy a civilizációk hosszú időn keresztül követik egymást.

Joseph Tainter Joseph Tainter amerikai antropológus és történész a The Collapse of Complex Societies című könyvében a hálózatelmélet, az energiagazdaságtan és a komplexitáselmélet szempontjából vizsgálja különböző civilizációk – köztük a Római Birodalom – összeomlását. Tainter szerint egy egyre összetettebb társadalom végül azért omlik össze, mert egyre nehezebbé válik a problémáinak a megoldása.

Jared Diamond Jared Diamond amerikai geográfus, evolúcióbiológus és fiziológus már a Collapse: How Societies Choose to Fail or Succeed (Összeomlás – Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez) című 2005-ben megjelent könyvében foglalkozott a civilizációk összeomlásának témájával. Történelmi példákon keresztül – a Rapa Nui civilizáció, a vikingek és a maja civilizáció – Diamond azt állítja, hogy az emberiség kollektíven ugyanazokkal a problémákkal néz szembe, mint ezek a civilizációk, csak sokkal nagyobb léptékben, és ez a közeljövőben valószínűleg katasztrofális következményekkel járhat a világ lakosságának jelentős részére nézve. A könyv, bár érte némi kritika is, az Egyesült Államokon túl is jelentős hatást váltott ki. A magukat „felvilágosult katasztrofistának” nevező katasztrofizmus hívei Diamond munkájából merítenek, és hozzájárulnak a kapcsolatokra épülő ökológiai hálózat bővítéséhez, amelynek tagjai úgy vélik, hogy az emberiség egy katasztrófa felé tart. Diamond könyve a civilizáció összeomlását régészeti, ökológiai, biogeográfiai és az ősi civilizációk nézőpontjából közelítette meg.

Modern kollapszológusok A kollapszológia kifejezés megalkotása óta számos francia jelent meg a kollapszológusok közvetlen vagy tágabb környezetében. Nem mindannyian vannek egy nézeten a civilizáció összeomlásáról – sőt, egyesek még a „kollapszológus” kifejezést is elutasítják –, de abban mind egyetértenek, hogy a mai ipari civilizáció és a bioszféra egésze példátlan méretű globális válság küszöbén áll. Szerintük a folyamat már elkezdődött, és jelenleg csupán arra van lehetőségünk, hogy csökkentsük annak a közeljövőben várható pusztító hatásait. A mozgalom vezetői a párizsi Momentum Intézetben dolgozó Yves Cochet és Agnès Sinaï, valamint Pablo Servigne és Raphaël Stevens, akik a Hogyan omolhat össze minden című könyvet írták.

A fent említett francia kollapszológusokon túl a következő személyek is említést érdemelnek: Aurélien Barrau (asztrofizikus), Philippe Bihouix (mérnök, low-tech fejlesztő), Dominique Bourg (filozófus), Valérie Cabanes (ügyvéd, aki az ökocídium bűntettének a nemzetközi büntetőbíróságon való elismerését szorgalmazza), Jean-Marc Jancovici (energia és éghajlat szakértő) és Paul Jorion (antropológus, szociológus).

2020-ban a francia bölcsészet- és társadalomtudományi honlap, a cairn.info közzétett egy esszét a kollapszológiáról The Age of Catastrophe címmel. François Hartog történész, Emmanuel Hache közgazdász, Pierre Charbonnier filozófus, Romain Noël amerikai művészettörténész, Gabriele Salerno földtudós és Eugene Thacker amerikai filozófus is megírta gondolatait.

Bár a kollapszológia kifejezés az angolszász világban továbbra is meglehetősen ismeretlen, számos publikáció foglalkozik a témával (például az amerikai újságíró, David Wallace-Wells 2017-ben közzétett The Uninhabitable Earth (A lakhatatlan föld) című cikke, és a 2019-ben megjelent azonos nevű bestseller könyve, amely valószínűleg a kollapszológia hétköznapi nyelven befogadható megfelelője, habár nem használja a kollapszológia kifejezést). A fogalom az általános és a tudományos angol nyelvű közösségi oldalakon egyre inkább elterjed. Ted Kaczynski az Anti-Tech Revolution: Why and How című könyvében szintén figyelmeztetett a társadalmi összeomlás katasztrofális veszélyeire.

Hivatkozások

Lábjegyzetek

Fordítás

Ajánlott irodalom Viola Zoltán: A világvége már elkezdődött! https://mek.oszk.hu/25900/25910/

Kategória:Civilizációk