A Ragyogj, TV, ragyogj (eredeti cím: I Saw the TV Glow) 2024-es amerikai pszichológiai horrorfilm, amelyet Jane Schoenbrun írt és rendezett. A főszerepben Justice Smith és Jack Haven két zaklatott középiskolás diákot játszik, akik egy televíziós műsor miatt egyre inkább kezdik megkérdőjelezni a valóságot. A szereplők között feltűnik még Helena Howard, Lindsey Jordan, Conner O’Malley, Emma Portner, Ian Foreman, Fred Durst és Danielle Deadwyler.
A producerek közt volt Emma Stone színésznő és férje, Dave McCary komikus, a filmet Fruit Tree nevű cégük jelentette meg. A film premierje a Sundance Filmfesztiválon volt 2024. január 18-án. Május 3-án az A24 korlátozott számú mozikban mutatta be az Egyesült Államokban a filmet, majd május 17-én lett szélesebb körökben elérhető az Egyesült Államokban és Kanadában. Magyarországon először az első Budapest International Film Festivalon mutatták be 2024. november 1-jén,I Saw the TV Glow a Budapest International Film Festival hivatalos honlapján majd 2025. június 6-án került fel az HBO Max kínálatába.
A film Schoenbrun trilógiájának második része, a We’re All Going to the World’s Fair (2021) című film után, illetve a Public Access Afterworld címen készülő regény előzetese.
Cselekmény
1996-ban két magányos tinédzser, Owen és Maddy összebarátkoztak a The Pink Opaque című fiatal felnőtt televíziós műsor kapcsán, amely Isabel és Tara kalandjait követi nyomon, amint pszichés képességeikkel harcolnak Mr. Melancholy ellen, aki az időt és a valóságot is képes befolyásolni. Owen apja, Frank kigúnyolja a fiút, amiért szereti a műsort, míg Maddy úgy érzi, mélyen kötődik hozzá. Maddy az évek során folyamatosan kazettákon adja Owennek a sorozat új részeit. Két évvel később, miközben a The Pink Opaque egy részét nézik, Owen észreveszi, hogy Maddy sír. Maddy elmagyarázza, hogy elhatározta, hogy megszökik bántalmazó mostohaapjától. Könyörög Owennek, hogy tartson vele, de a fiú megijed, és végül otthon marad. Owen édesanyja, Brenda rákbetegségben meghal, Maddy eltűnik, a The Pink Opaque-et pedig napokkal a lány eltűnése után elkaszálják.
2006-ban Owen még mindig Frankkel él, és egy helyi moziban dolgozik. Maddy egy este újra feltűnik, kikérdezi Owent a The Pink Opaque-kal kapcsolatos emlékeiről, és azt állítja, hogy magában a műsorban élt az elmúlt nyolc évben. Arra buzdítja, hogy nézze meg újra az utolsó részt, amelyben Isabelt és Tarát Mr. Melancholy bebörtönzi egy zsebuniverzumban, amely sokban hasonlít Owen és Maddy életéhez. Az epizód befejezése után Owen pánikszerűen beleveri a fejét a tévé képernyőjén, de Frank kihúzza belőle.
Másnap este Maddy elmagyarázza Owennek, hogy miután elszökött, továbbra is elégedetlennek érezte magát, ezért lefizetett egy férfit, hogy temesse el élve. Miután megfulladt, Tara bőrében éledt fel. Elmagyarázza Owennek, hogy az igazi identitásuk Tara és Isabel az „éjfél királyságában,” és emlékeik valós életükről a sorozatként jelentek meg jelenlegi éneik előtt. Maddy arra kéri Owent, hogy engedje meg, hogy eltemesse élve, hogy visszatérhessenek a való világba. Egy amerikai futball-pályára vezeti Owent, de ő ismét magán kívül lesz, megijed és hazaszalad. Soha többé nem látja Maddyt, de a lány kijelentései élete végéig kísértik.
Frank 2010-ben meghal, és Owen főnöke, Dave áthelyezi egy családi szórakoztató-központba. Egyik este újranézi a The Pink Opaque-et egy streaming szolgáltatáson, de úgy találja, hogy az sokkal gyerekesebb és kevésbé erőszakos, mint ahogy emlékezett rá, más karakterekkel. A következő években depressziója és asztmája egyre rosszabb lesz. Egy gyermek születésnapi bulija közben munkahelyén a már idős Owen elkezd ordítani, hogy meg fog halni, segítségért könyörög, de senki nem reagál kéréseire, észre se veszik, hogy ott van. Bezárja magát a mosdóba és felvágja mellkasát egy késsel, majd elkezd mosolyogni, mikor meglátja a televízió ragyogó képernyőjét a testén belül, ahogy azon a The Pink Opaque játszódik. Visszasiet a munkába, és félénken bocsánatot kér a kirohanása miatt.
Szereplők SzerepSzínész Magyar hangja (1. szinkron, 1983) Owen Justice Smith Ungvári Gergely Owen gyerekként Ian Foreman Holló-Zsadányi Norman Maddy Wilson Jack Haven Györfi Laura Isabel Helena Howard Györfi Laura Tara Lindsey Jordan Tamási Nikolett Brenda Danielle Deadwyler Ligeti Kovács Judit Frank Fred Durst Dave Conner O’Malley Crespo Rodrigo Mr. Melancholy / Marco / Amanda / Gonosz bohóc Emma Portner Polo Madaline Riley Johnny Link anyja Amber Benson 1. szomszéd Michael C. Maronna 2. szomszéd Danny Tamberelli A filmben megjelent önmagaként Phoebe Bridgers, Haley Dahl és Sloppy Jane nevű zenekara, valamint Kristina Esfandiari és King Woman nevű zenekara.
A film gyártása bélyegkép| Jane Schoenbrun író-rendező 2024-ben Schoenbrun három hónappal azután kezdett el dolgozni a Ragyogj, TV, ragyogj forgatókönyvén, hogy elkezdte a hormonpótló terápiát, miután coming outolt transzneműként. A transz témák bemutatásakor Schoenbrun szándékosan elkerülte, hogy a nemváltoztatási folyamat kérdéskörét vagy megjelentetését központi jelentőségűvé tegye a cselekményben, inkább úgy döntött, hogy a történetet allegóriaként használja rá, hogy megkülönböztesse a témával foglalkozó többi filmtől.
2021-ben a forgatókönyv felkeltette Emma Stone és férje, Dave McCary figyelmét, akik Schoenbrun szerint „azonnal beleszeretettek a forgatókönyvbe.” A forgatókönyvet hat lehetséges produkciós partnernek mutatták be. 2021 októberében az A24 stúdió filmjeként jelentették be Schoenbrun rendezésében, míg a producerek Stone és McCary voltak a Fruit Tree cégnév alatt. 2022 augusztusában bejelentették, hogy Justice Smith, Jack Haven, Helena Howard, Danielle Deadwyler, Amber Benson, Ian Foreman, Conner O’Malley, Emma Portner, Danny Tamberelli, Phoebe Bridgers, Lindsey Jordan, Fred Dahl Durst, Haley Dahl és Kristina Esfandiari csatlakozott a szereplőgárdához.
A forgatás New Jerseyben zajlott 2022 júliusa és augusztusa között. A helyszínek között volt a Veronai Középiskola, a Cedar Grove Középiskola és a Keansburg Vidámparkban zajlott. További helyszínek között volt a The Saint élőzenei klub és a Camp Lewis.
Témák Jack Haven a Ragyogj, TV, ragyogjot a transzneműség allegóriájaként említette. Schoenbrun gyakran leírta, hogy a film a „tojástörésről” szól, a kifejezés arra a pillanatra utal egy transz ember életében, amikor rájön, hogy identitása nem egyezik meg a születési nemével, és megosztotta, hogy Owen azon döntése, hogy nem temetteti el magát élve Maddyvel, és a végső egzisztenciális válsága jól illusztrálta személyes félelmét, hogy esetleg egész életét anélkül fogja leélni, hogy nem változtatja meg nemét. 2024 júniusában a The New Yorkerben megjelent interjújában Schoenbrun arról beszélt, hogy a családjával való kapcsolata hogyan befolyásolta a film történetét:
A filmet erősen inspirálta Buffy, a vámpírok réme (1997–2003) sorozat, például a The Pink Opaque megjelenítésével, amely hasonló elemeket használ, mint a sorozat, például az erős női karakterek, a mítoszos jellege, és a „hét szörnye” stílusú epizódok. Owen megismerkedik ezzel a „Buffy-szerű” sorozattal, amely nagyon fontossá válik a számára míg végül annak a narratívája elkezdi befolyásolni azt, ahogyan a valóságot látja. A cselekmény olyan témákat boncolgat, mint a magány, vagy a valóságosság keresése azáltal, hogy az ember ráfügg bizonyos témákra. Amber Benson cameója, aki a leszbikus Tara Maclayt játssza a Buffyban, „valahogy gyógyítólag” hatott Schoenbrunra, aki tinédzser évei során védekező mechanizmusként használta a sorozatot. A narratíva szétválik azáltal, hogy egy gyermekcsatornán sugározzák, és erős benne a mágikus realizmus, amely hasonló Pete és kis Pete (1991–1996). Maronna és Tamberelli, a 90-es években leadott sorozat főszereplői megjelennek a filmben, mint rejtélyes szomszédok, hogy felfedezzék az öregedés rejtélyes természetét. Schoenbrun hangsúlyozta, hogy a cameók nem puszta easter eggek, hanem a film ötleteit hivatottak elmélyíteni.
A The Pink Opaque folytatja a Pete és kis Pete effektust azzal, hogy elkezd dolgozni a „félig varázslatos, gyakran ijesztő” világban élő gyerekek témájával, a felnőttek által sose észrevéve. Ahogy a főszereplők elveszítik önmagukat vagy éppen magukra találnak a sorozatban, Owen története annak demonstrációjává válik, hogy „mi történik egy transz emberrel, amikor a világ túlságosan félelmetessé teszi a nemváltoztatás lehetőségét ahhoz, hogy képes legyen vele szembe állni.” Owen és Maddy az élet az ember identitása elismerése előtti és utáni szakaszait képviseli, tükrözve Schoenbrun saját önfelfedező útját. Azt mutatja be, hogy az emberek hogyan érzékelik másképp a médiát különböző életszakaszokban, valamint a szégyenérzetet és a diszfóriát is bemutatja. Owen megtapasztalja a klausztrofóbia és a valóságtól való elszakadás érzését, amely tükrözi azt a küzdelmet, hogy sokan felnőttkorban is megpróbálják megőrizni a csoda és a varázslat érzését. A film Owennel ér véget, amikor „a világ megelégszik azzal, hogy figyelmen kívül hagyja a sikolyait, miszerint valami haldoklik benne,” és rávilágít annak fontosságára, hogy „egy kis varázslat, amelyet a művészetből kölcsönöznek, az egyetlen módja a túlélésnek és, hogy emlékeztesd magad arra, hogy – ahogy a film legkísértetiesebb sora is emlékeztet minket – van még idő.”
A film ihletet merít Schoenbrun egy visszatérő álmából is a Twin Peaks (1990–1991) végével kapcsolatban, és a „lynchi terror” megörökítését célozza meg. A Twin Peaks (2017) majdnem három évtized utáni visszatérése inspirálta azt, hogy a film dolgozott a televíziós sorozatok befejeződésével és későbbi váratlan visszatérésével, amelyet a filmben Maddy testesített meg.
Zene A film eredeti zenéjét Alex G szerezte, de sokan hozzájárultak, többek között Caroline Polachek, a Sloppy Jane, Phoebe Bridgers, Kristina Esfandiari, a Florist, yeule, a Drab Majesty és Snail Mail. A filmzenei válogatás 2024. május 10-én jelent meg, amelyet hat nappal később követtek Alex G betétdalai.
Megjelenés A 2024-es Sundance Filmfesztivál Midnight szekciójában mutatták be 2024. január 18-án. A 74. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon is vetítették a Panorama szekcióban 2024. február 20-án, és a South by Southwest keretei között 2024. március 10-én.
2024. május 3-án mutatták be amerikai mozikban (New Yorkban és Los Angelesben), majd a kiadás országszerte és Kanadában május 17-én történt meg. 2024 júniusában tették elérhetővé digitálisan. Nemzetközi mozikban (többek között Ausztrália és Új-Zéland) a Stage 6 Films 2024. augusztus 29-én mutatta be, a Park Circus Films társforgalmazójával az Egyesült Királyságban és Írországban, ahol július 26-án jelent meg.
Fogadtatás
Kritikai értékelések A Rotten Tomatoes-on a film 84%-on áll, 224 vélemény alapján, átlagosan 7,6/10-os értékelést kapott. A weboldal kritikusainak konszenzusa így hangzik: „A Ragyogj, TV, ragyogj sajátos vizuális esztétikájával, amely csak fokozza az érzelmileg rezonáló narratívát, megerősíti Jane Schoenbrun író-rendező helyét az iparban, mint feltörekvő művésztehetség.” A Metacriticen, amely súlyozott átlagot használ, a film 100-ból 86 pontot kapott, 48 kritika alapján, ami azt jelzi, hogy „egyetemesen elismert.”
Guy Lodge, a Variety egyik munkatársa szerint a film „egyszerre ígéretes pszichodráma a maga jogán, másrészt egy darab sajátos fixációkkal, amelyeket Schoenbrun az eddigi kis életművében kialakított.” David Ehrlich, az IndieWire munkatársa azt írta, hogy „Schoenbrun megdöbbentő második filmje képes megőrizni a csábító félelmet a mikroköltségvetéses debütálásából, és elmélyíteni a felfedezés izgalmának sebeit, még akkor is, ha sokkal nagyobb léptékben vizsgálja őket.” Egyes kritikusok dicsérték a filmet a transznemű témák hitelességéért is. Richard Brody, a The New Yorkertől „a transz élmény mélyreható víziójának” nevezte, Veronica Esposito (The Guardian) pedig azt mondta, hogy „a 90-es évek transz tinédzsereinek szól.”