Az Ebers-papirusz egy egyiptomi gyógynövényismereti papirusz, amely i. e. 1550 körülre (a késő második köztes időszak vagy a korai Újbirodalom) datálható. Az ókori Egyiptom legrégebbi és legfontosabb orvosi papiruszai közé tartozik, és 1873-1874 telén vásárolta meg Luxorban Georg Ebers német egyiptológus. Jelenleg a németországi Lipcsei Egyetem könyvtárában őrzik.
Az Ebers-papirusz hieratikus egyiptomi írással készült, és az ókori egyiptomi orvoslás legkiterjedtebb és legjobb állapotban fennmaradt feljegyzése.
A tekercs mintegy 700 mágikus formulát és népi gyógymódot tartalmaz, számos varázsigét tartalmaz, amelyek célja a betegséget okozó démonok elűzése volt, és az empirizmus hosszú hagyományáról is tanúskodik.
A papirusz tartalmaz egy „értekezést a szívről”. Megjegyzi, hogy a szív a vérellátás központja, amelyhez a test minden tagja számára erek csatlakoznak.
Úgy tűnik, hogy az ókori egyiptomiak keveset tudtak a vesékről, és a szívet tették számos olyan ér találkozási pontjává, amelyek a test összes folyadékát - vért, könnyet, vizeletet és ondót - szállították.
A lelki rendellenességeket a Szívek könyve című papirusz egyik fejezete részletezi. Olyan rendellenességekről van szó, mint a depresszió és a demencia. E rendellenességek leírása arra utal, hogy az egyiptomiak a mentális és a fizikai betegségeket nagyjából azonos módon képzelték el.
A papirusz fejezeteket tartalmaz a fogamzásgátlásról, a terhesség diagnózisáról és más nőgyógyászati kérdésekről, a bélbetegségekről és parazitákról, a szem- és bőrproblémákról, a fogászatról, a tályogok és daganatok sebészeti kezeléséről, a csontok rögzítéséről és az égési sérülésekről.
Az Ebers-papirusz írásának idején a „csatornaelmélet” volt elterjedt; ez azt sugallta, hogy a testnedvek akadálytalan áramlása a jó egészség előfeltétele.
Az Ebers-papirusz tekinthető az ókori görög humánpatológia és a később kialakult humánumelmélet előfutárának, történelmi kapcsolatot teremtve az ókori Egyiptom, az ókori Görögország és a középkori orvostudomány közöttPubMed
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom Georg Ebers (szerk.): Papyros Ebers. Das hermetische Buch über die Arzneimittel der alten Ägypter in hieratischer Schrift. Engelmann, Leipzig 1875 (Digitalisat) Hans-Werner Fischer-Elfert (szerk.): Papyrus Ebers und die antike Heilkunde (= Philippika. 7. kötet). Akten der Tagung vom 15.–16. März 2002 in der Albertina/UB der Universität Leipzig. Harrassowitz, Wiesbaden 2005, Heinrich Joachim: Papyros Ebers. Das älteste Buch über Heilkunde. Aus dem Aegyptischen zum ersten Mal vollständig übersetzt. Reimer, Berlin 1890 (Digitalisat). Rolf Krauss: Sothis- und Monddaten. Studien zur astronomischen und technischen Chronologie Altägyptens (= Hildesheimer ägyptologische Beiträge. 20. kötet). Gerstenberg, Hildesheim 1985 Georg Möller: Hieratische Paläographie. Die ägyptische Buchschrift in ihrer Entwicklung von der 5. Dynastie bis zur römischen Kaiserzeit. 4 Bände, Neudruck der 2., verbesserten Auflage von 1927–1936, Zeller, Osnabrück 1965; 1. kötet: Bis zum Beginn der achtzehnten Dynastie. 2. kötet: Von der Zeit Thutmosis' III bis zum Ende der einundzwanzigsten Dynastie. 3. kötet: Von der zweiundzwanzigsten Dynastie bis zum dritten Jahrhundert nach Chr. 4. kötet: Ergänzungsheft zu Band I und II. Richard Anthony Parke]: The calendars of ancient Egypt (= Studies in ancient Oriental Civilization. Band 26, ). University of Chicago Press, Chicago IL 1950. Reinhold Scholl: Der Papyrus Ebers. Die größte Buchrolle zur Heilkunde Altägyptens (= Schriften aus der Universitätsbibliothek Leipzig. 7. kötet). Universitäts-Bibliothek, Leipzig 2002, Lutz Popko, Ulrich Johannes Schneider, Reinhold Scholl: Papyrus Ebers. Die größte Schriftrolle zur altägyptischen Heilkunst. wbg Edition, Darmstadt 2021,
Kategória:Papiruszok Kategória:Orvostudomány