Peter Carsten, születési nevén Peter Ramsentaler (Weißenburg in Bayern, Bajorország, Német Birodalom, 1928. április 30. – Lucija, Piran, Szlovénia, 2012. április 20.) német színpadi és filmszínész. Munkásságát Németországban, Olaszországban és Jugoszláviában (Szlovéniában) fejtette ki.
Élete Pályája Peter Ramsentaler néven született a bajorországi Weißenburgban, itt töltötte gyermekkorát. Banktisztviselőnek tanult, egy ideig a helyi takarékpénztárban dolgozott. Tizenkilenc évesen Münchenbe költözött. A második világháború után magánórákat vett színészmesterségből Friedrich Ulmer színművésztől.
1948-ban a hannoveri Junges Theater színpadán debütált, majd Münchenbe szerződött, itt Artur Brauner filmrendező és producer felfigyelt rá. 1953-ban Carsten megkapta első filmszerepét Arthur Maria Rabenalt osztrák születésű német filmrendező Der unsterbliche Lump (A halhatatlan csavargó) című zenés mozifilmjében. Szélesebb ismertséget szerzett Paul May rendező 1954–1955-ös 08/15 című háromrészes háborús filmdrámájában, mely Hans Hellmut Kirst művéből készült. Carsten és partnerei, Joachim Fuchsberger és Paul Bösiger egyszerű német katonákat alakítottak, akiket a cselekmény során végig a nézők rokonszenve kísért. Kezdeti sikereire alapozva a következő években Carsten számos katonaszerepet kapott. A háború utáni, katonai témájú nyugatnémet filmekben egyszerű bakákat és magasrangú tiszteket, SS-tábornokokat egyaránt hitelesen tudott megtestesíteni. Figyelemre méltót karaktereket alakított Robert Siodmak rendező Nachts, wenn der Teufel kam (1957), és Frank Wisbar rendező két filmjében, a sztálingrádi csatáról szóló Hunde, wollt ihr ewig leben-ben (1959) és a Fabrik der Offiziere (Tisztgyár) című filmben (1960). Hasonló típusú katona- és tengerész-szerepeket eljátszott nemzetközi filmprodukciókban is, pl. A nagy kék országút-ban (1957), Yves Montand és Alida Valli mellett, és a Gyémántvadászok című angol–amerikai zsoldos-filmben, Rod Taylor és Kenneth More mellett.
A háborús katonaszerepek mellett más műfajokban is bizonyított. A Hármasikrek a fedélzeten című harsány vígjátékban (1959) az egyik címszerepet játszotta Heinz Erhardt mellett. Alfred Weidenmann rendező 1958-as Tacskó című romantikus komédiájában olasz csendőrt alakított Romy Schneider mellett. A Johannes Mario Simmel regényeiből Radványi Géza, Helmut Käutner és Georg Marischka rendezésében készült Nem kell mindig kaviár-filmekben állandó szerepet vitt (Bastian). Falk Harnack rendező 1956-os Anastasia, az utolsó cárleány című filmdrámájában, ahol Lilli Palmer volt a címszereplő, Carsten egy orosz katonát alakított. Színészként és producerként is dolgozott a teutoburgi csatát feldolgozó 1967-es történelmi kalandfilmben (Hermann der Cherusker). Klaus Kinskivel együtt szerepelt az E Dio disse a Caino… (Isten szólt Káinhoz) című westernfilmben (1970) és Nella stretta morsa del ragno című Drakula-horrorfilmen (1971).
Nemzetközi (olasz, francia, angol) produkciókban is szerepelt, így Marcello Mastroianni mellett a La ragazza della salina című 1957-es filmdrámában, Alec Guinness mellett a A Quiller jelentés című politikai thrillerben, Jean-Paul Belmondóval a Kedves csirkefogóban, Oliver Reeddel a Hannibal Brooks c. kalandfilmben, és 1971-ben A Zeppelin című romantikus, első világháborús kalandfilmben. A Hasfelmetsző Jack történetét feldolgozó A Study in Terror című 1965-ös Sherlock-Holmes-film John Neville és Donald Houston társaságában játszott. A német újraegyesítés után főszerepet alakított Siegfried Lenz 1987-es regényének, a Das serbische Mädchen-nek 1991-es filmváltozatában.
Vendégszereplőként feltűnt német tévésorozatokban, így A felügyelőben, Az Öregben, az Erdészház Falkenauban-ban és az Ein Schloß am Wörthersee-ben is.
Az 1970-es években Carsten Jugoszláviába költözött, itt is több mozifilmben és televíziós produkcióban állt kamera elé. 1999-ben az ekkor már független Szlovéniában telepedett le.
Magánélete Carsten háromszor nősült, feleségeiről kevés adat ismert. Első, ismeretlen nevű feleségétől három gyermeke született, 1974-ben elváltak. Második, Diwna (Divena) keresztnevű feleségétől 1980-ban vált el. Harmadik házasságát 1983-ban kötötte egy Liliana keresztnevű nővel, akivel a szlovéniai Piran közelében élt haláláig, 2012. április 20-ig.
Főbb filmszerepei
1953: Der unsterbliche Lump; névtelen szerep 1954: Bűn (Am Anfang war es Sünde); Marko, szolga (Maupassant-regény) 1955: Asch őrvezető kalandos lázadása (08/15 – In der Heimat); Kowalski tizedes 1956: Mert szegény vagy, hamarabb kell meghalnod (Weil du arm bist, mußt du früher sterben); Erich Klein 1956: …wie einst Lili Marleen; Toni Knoll 1956: Anastasia – Die letzte Zarentochter; Pjotr Csajkovszkij katona 1957: La ragazza della salina; Alberto 1957: Nachts wenn der Teufel kam; Mollwitz SS-Standartenführer 1957: A nagy kék országút (La grande strada azzurra); Riva, a parti őrség tisztje 1958 Tacskó (Scampolo); Cesare, olasz csendőr 1959: Hunde, wollt ihr ewig leben; Krämer tizedes 1959: As the Sea Rages; Panagos 1959: Hármasikrek a fedélzeten (Drillinge an Bord); Fred Larsen 1960: Haragvó tenger (Sotto dieci bandiere); Mohr hadnagy 1960: Kriminaltango; Franz bokszoló 1960: Fabrik der Offiziere; Katers százados 1961: Nem kell mindig kaviár (Es muss nicht immer Kaviar sein); Bastian 1961: Diesmal muss es Kaviar sein; Bastian 1962: Marcia o crepa (Commando); Barbarossa 1963: Das Todesauge von Ceylon; Hermann 1964: A kígyók háza (Das Haus der Schlangen); tévésorozat; Cooper főhadnagy 1965: A Study in Terror; Max Steiner 1966: Kedves csirkefogó (Tendre voyou); Otto Hanz hajóskapitány 1966: A Quiller jelentés (The Quiller Memorandum); Hengel 1967: Da Berlino l’apocalisse; Günther 1967: The Vengeance of Fu Manchu; Kurt 1967: Hermann der Cherusker – Die Schlacht im Teutoburger Wald; Sigmund vezér 1968: Gyémántvadászok (The Mercenaries); Henlein 1969: Hannibal Brooks; Kurt 1970: 11 óra 20 (11 Uhr 20); tévésorozat; Korska 1966–1970: Polizeifunk ruft; tévésorozat; több szerepben 1970: E Dio disse a Caino…; Acombar 1971: A Zeppelin (Zeppelin); Tauntler őrnagy 1969–1976: A felügyelő (Der Kommissar); tévésorozat; Georg Kapp 1974: Partizánok (Partizani / Hell River); Henke ezredes 1974: A kétségbeesés utolsó órái (Milano: il clan dei Calabresi); Maraschi 1976: Lányok hídja (Devojacki most); német őrnagy 1976: Zelengora csúcsai (Zelengore); ezredes 1976: Partizani; tévésorozat; német tiszt 1977: Marija; tévésorozat; Krumacher SS-Hauptsturmführer 1977: Das Gesetz des Clans; Harald Sommer 1978: Hajnalig nem késő (Stici pre svitanja); Kramer őrnagy 1978: The Squeeze; Van Stratten 1979: Partizanska eskadrila; német tábornok 1980: Legyél az apukám! (Rad na odredjeno vreme); külföldi vendég a hotelben 1982: A fekete himlő (Variola vera); járványügyes 1982: Alkonyat (Twilight Time); portás a gyárban 1984: Az Öreg (Der Alte); tévésorozat; Bernd Wallusch 1985: Wallenberg: Egy hős története (Wallenberg: A Hero’s Story); tévéfilm; Von Fremd 1989: SOKO München; tévésorozat; Eduard Christ 1989: Erdészház Falkenauban (Forsthaus Falkenau); tévésorozat; Herr Schulz 1989: Donator; Ziegfried Handke őrnagy 1991: Das serbische Mädchen; német férfi 1990–1993: Ein Schloß am Wörthersee; tévésorozat; kaszinóigazgató 1994: Drei zum Verlieben; tévésorozat; három epizódban
Jegyzetek
Források
További információ
Kategória:1928-ban született személyek Kategória:2012-ben elhunyt személyek Kategória:Német színészek Kategória:Német filmproducerek Kategória:Bajorok