A Reputation Stadium Tour Taylor Swift amerikai énekes-dalszerző ötödik koncertturnéja volt, amely hatodik stúdióalbuma, a Reputation (2017) népszerűsítésére indult el. Az első, kizárólag stadionokban zajló turnéja 2018. május 8-án kezdődött az arizonai Glendale-ben, és 2018. november 21-én ért véget Tokióban. A turné 53 koncertet tartalmazott, és összesen 7 országot érintett.
A dallista többnyire a Reputation című album dalaiból és Swift más albumainak néhány dalából állt. A színpad kiemelkedő kígyómotívumokat és képeket tartalmazott dekorációként, tükrözve az album koncepcióját és Swift nyilvános arculatát. A főszínpadon egy ék alakú, épülő felhőkarcolóra emlékeztető kijelző volt, és kidolgozott világítással volt felszerelve, két kisebb B-színpadot pedig akusztikus „meglepetésdalok” előadására használtak. A 2018. október 6-i, a texasi Arlingtonban található AT&T Stadionban tartott koncertet felvették, és 2018. december 31-én a Netflixen jelent meg koncertfilmként.
A zenekritikusok szerint a produkció a gót szubkultúrát és a Broadway színháziasságát idézte, dicsérve a színpadképet, a produkciót és a ruhatárat. Dicsérték Swift előadásmódját és a közönséggel való interakcióit, amelyek felemelő, mégis intim élményt nyújtottak. A Reputation Stadium Tour 2,88 millió látogatót vonzott, és 345,7 millió dolláros bevételt hozott, így a turné befejezésekor a legnagyobb bevételt hozó amerikai és észak-amerikai turné lett. A People’s Choice Awards, az American Music Awards és az iHeartRadio Music Awards díjátadókon megkapta Az év turnéja elismerést.
Kidolgozás 2017 augusztusában a Billboard arról számolt be, hogy Swift a Ticketmaster Verified Fan programját fogja használni, hogy megakadályozza, hogy botok és jegyüzérek jegyeket vásároljanak. A „Taylor Swift Tix” névre keresztelt program lehetővé tette a rajongók számára, hogy a nyilvános árusítás előtt jegyeket vásároljanak azáltal, hogy részt vesznek a boost-tevékenységekben, hogy növeljék az esélyt az elővásárlási belépőkód megszerzésére. 2017. november 13-án Swift menedzsmentje a Ticketmasterrel közösen jelentette be a turné első körös dátumait. A jegyek 2017. december 13-án, Swift 28. születésnapján kerültek a nagyközönség számára elérhetővé.
November végén Swift koncerteket jelentett be Manchesterben, Dublinban és Londonban. Az elsöprő kereslet miatt mindhárom városba további dátumokat jelentettek be. Továbbá az énekesnő a nagy érdeklődésre való tekintettel az elővételes árusítás megkezdése előtt további koncerteket jelentett be Észak-Amerikában Pasadena, Chicago, East Rutherford, Foxborough, Toronto és Atlanta számára. December 3-án Swift öt dátumot jelentett be Óceániában. 2018 januárjában a nagy kereslet miatt Swift második dátumokat adott hozzá Santa Clarában, Landoverben, Philadelphiában, Minneapolisban és Arlingtonban, valamint harmadik dátumokat East Rutherfordban és Foxborough-ban, így összesen a turné észak-amerikai szakasza már 40 koncertet számlált.
2018. március 1-jén Swift hivatalosan is bejelentette, hogy Camila Cabello és Charli XCX lesznek a Reputation Stadium Tour nyitó fellépői. Cabellót már korábban is feltételezték előzenekarnak, mivel a Never Be the Same Tour koncertjei nem estek egybe Swift turnéjának dátumaival; a portlandi Live 95.5 egy nyereményjátékban is bejelentette őt a 2018. június 22-i, londoni Wembley Stadionban tartandó koncertre egy azóta törölt Twitter-bejegyzésen keresztül, egy nappal azelőtt, hogy Swift megerősítette őt előzenekarként.
2018. május 7-én, egy nappal a turné kezdete előtt az arizonai Glendale-ben Swift 2000 árva- és örökbefogadott gyermeket hívott meg egy zártkörű főpróbára. A következő napon bejelentette, hogy két koncertet ad Tokióban a Fujifilm Instax-szal partnerségben, a nyitó fellépő pedig Charli XCX. Szeptemberben a Broods-t jelentették be a turné óceániai szakaszának előzenekaraként.
A koncertek során Swift „meglepetésdalokat” adott elő egy akusztikus szegmens részeként a különböző koncerteken. A dalok helyszínenként változtak, és Swift régi katalógusából kerültek ki. Egy streaming-exkluzív válogatás lejátszási lista, a Reputation Stadium Tour Surprise Song Playlist 2018. november 30-án jelent meg a digitális zenei platformokon.
Swift Mariah Carey Obsessed és Joan Jett Bad Reputation című dalát használta belépő dalként.
A koncert összefoglalása A műsor egy videóval kezdődik, ahol rövid fekete-fehér felvételeket mutatnak Swiftről, miközben különböző emberek beszélnek róla. A videó végén az énekesnő feketébe öltözve lép a színpadra, és előadja a ...Ready for It? című számot. Az előadás alatt a táncosok harcosoknak öltöznek, és minden refrénnél füstoszlopok emelkednek fel a színpadról. Az I Did Something Something Bad című dalt ezután tűzijáték kíséretében adják elő. Ezután Swift a Gorgeous-t adja elő a táncosokkal, majd egy egyveleg következik három slágeréből, nevezetesen a Style-ból, a Love Story-ból és a You Belong with Me-ből.
A második szakasz egy videóval kezdődik, amely az énekesnő néhány klipjének mixét mutatja be, majd egy közeli felvételre tér át az arcáról, amely egy pillanatra mintha rosszindulatú kifejezést öltött volna. Utóbbi végén Swift előbújik a színpad alól, és egy óriási műkobra és egy aranyszínű, műkígyókkal díszített mozgó szerkezet segítségével előadja a Look What You Made Me Do című számot. Taylor és táncosai ezután leereszkednek az állványzatról, hogy előadják az End Game és a King Of My Heart című dalokat, amelyek alatt hatalmas dobok szólalnak meg.
A harmadik részt a Delicate nyitja, amelyet egy fényekkel díszített kis emelvény fölött adnak elő, amely a közönség fölött átrepül, és az énekest az első B-színpadra viszi. Ezt követi a Shake It Off, amelynek során Swifthez Camila Cabello és Charli XCX csatlakozik, a színpadot pedig szivárványos fényekkel árasztják el. A táncosok és a másik két előadó elhagyja a színpadot, gyors jelmezváltásra kerül sor, majd Swift előadja a Dancing With Your Hands Tied című dalt és egy másik meglepetésdal gitárváltozatát. Az énekesnő átvonul a második b-színpadra – általában a tömegen keresztül haladva –, és a Blank Space következik, amelyet kék fények mellett ad elő, valamint a Dress, egy elegáns fekete ruhával, amelyet az énekesnő az előadás végén levesz. A következő dal, a Bad Blood alatt egy kígyócsontváz formájú emelvényen tűnik fel Swift, amely átszállítja az énekesnőt a nagyszínpadra, itt befejezi a Should’ve Said No dalt.
A negyedik felvonást a Don’t Blame Me nyitja, amelynek során az énekesnő egy felhasított szoknyájú ruhát visel. Ezt követően Taylor leül a zongorához, és előadja a Long Live és a New Year’s Day című dalok egyvelegét. A következő számot egy sivatagban forgatott jelenetsor vezeti be. A Getaway Car következik, amely alatt továbbra is ugyanazok a természeti tájak képei jelennek meg a képernyőn, mint korábban.
A koncertet a Call It What You Want (amelynek végén újságokra emlékeztető konfettit lövöldöznek a levegőbe), valamint a We Are Never Ever Getting Back Together és a This Is Why We Can’t Have Nice Things című dalok mash-upja zárja, amelyet bulihangulattal és szökőkútshow-val adnak elő. A dal végén Taylor integet a közönségnek, majd elhagyja a színpadot, miközben tűzijátékot lőnek fel. A So It Goes szól a háttérben, miközben a stadion kiürül.
A kritikusok értékelései A médiakiadványok és újságírók elismerően nyilatkoztak a turnéról, és sokan közülük a 2018-as év egyik legjobb turnéjának tartották. A koncerteket dicsérték Swift színpadi személyisége és a közönséggel való intimitása, a sokoldalú setlist és a dalok közötti átmenet, a produkciós érték, a visszafogott előadások és a ruhaválasztás miatt, sok kritikus pedig a gótikus látványt és jelmezeket, valamint a show Broadway-színházi jelleget emelte ki.
A Stereogum írója, Chris DeVille „hiper-maximalista” turnénak és „egy vándorló zenei Végtelen Háborúnak minősítette, amely exponenciális méretűvé erősít minden extrát a személyiségében”, és hozzátette, hogy úgy tervezték, hogy „a legnagyobb látványosság legyen az egész nyári szórakoztatásban”. A turnét úgy is jellemezte, mint „egy túlméretezett, high-tech Broadway turné produkciót, többnyire óriási soundtrackkel”, és arra a következtetésre jutott, hogy „amikor az ő [Swift] generációjának legnagyobb művészeiről beszélünk, ő kétségtelenül ott van a listán”, és hogy az énekesnő ugyanarra a „ritka” szintre emelkedett, mint a „klasszikus rock istenségek, akik előtte visszhangoztak ezen a helyszínen [a Horseshoe-ban], és képesek a karrierjük végéig megtartani a stadion státuszt”. Rob Sheffield a Rolling Stone-tól a turnét Swift „eddigi legmegdöbbentőbb turnéjának” nevezte, és dicsérte, hogy „egy tömeges áldozás hangulatát” adta, annak ellenére, hogy „a maximális stadion-rockos, káprázatos bombázásra” törekedett. Megfigyelte a rajongók által kedvelt Swift deep cuts akusztikus előadásait, és „egy olyan erőteljes előadásnak titulálta őket, amely az összes különböző Taylort egyazon történet részeként szólaltatta meg”.
Bob Gordon, a The Guardian munkatársa úgy vélte, hogy a ...Ready for It? „megfelelő és meggyőző nyitány”. Úgy vélte, hogy Swift „lenyűgöző belépőt” produkált „emelkedés vagy ereszkedés nélkül, egyszerűen csak kisétált a ragyogó fehér fényben fürdő függöny mögül, egy igazi »most már itt vagyok« pillanatban, ahogy Freddie Mercury is mondta volna”. Roisin O'Connor a The Independent-től öt csillagot adott a turnénak, és dicsérte a setlistet, és azt, ahogyan az „zökkenőmentesen vált át egyik dalból a másikba, a Swift kánonjának legjobb dalaiból összeállítva”. Emellett egy Broadway-showhoz hasonlította a turnét, mert a színpadot „vörös fényekkel árasztották el, és a táncosok a Broadway-show minden pompájával lengtek a trapézról”. Lydia Burgham a The Spinofftól a turné aucklandi koncertjét „színházi, megaprodukcióként határozta meg, amely valahogy a nyers, intim pillanatokra is lecsupaszodik”. A setlistet kommentálva megjegyezte, hogy „minden dal kezdetével a közönség többre vágyott, köszönhetően a zökkenőmentes átmeneteknek”. Burgham kiemelte Swift akusztikus gitár- és zongoraelőadásainak intimitását, amelyek bizonyították, hogy Swift „szerves része maradt énekes-dalszerzői eredetének”. Burgham úgy foglalta össze kritikáját, hogy „talán nincs még egy olyan művész ebben az életben, aki egy esős estén is olyan jól tud kapcsolódni több ezer emberhez, mint Taylor Swift – és ez az a hírnév, amiért emlékezni fognak rá”.
Chris Willman, a Variety munkatársa azt írta, hogy a show „bővelkedett vadságban, különösen az elején”, de a „régi Taylor is ott volt a színpadon... az az álnok Swift, akire két-három bőrrel ezelőttről emlékszünk”, és dicsérte Swiftet, amiért a színpadon töltött két óráját arra használta fel, hogy „kifizetődően átfogó képet fessen”. Willman úgy vélte, hogy a hatalmas produkció ellenére „még mindig nem annyira a sárkányok vagy a védekezés, mint inkább a pop legmegközelíthetőbb szupersztárjának szerethetően komoly jelenléte maradt meg bennünk”. Megjegyezte továbbá, hogy a Dancing With Our Hands Tied akusztikus előadása bizonyította, hogy a Reputation akusztikusan is működik, a „Max Martin-izálás” nélkül. Randy Lewis a Los Angeles Times-tól azt írta, hogy Swift „mesterkurzust adott a modern technológia konstruktív használatából, amely lehetővé tette számára, hogy kivételesen erős kapcsolatot teremtsen és ápoljon egy hatalmas közönséggel”. Kiemelte a világító karkötők használatát, amelyek lehetővé tették, hogy a jelenlévők „inkább érezhessék magukat résztvevőknek, sőt együttműködőknek, mint passzív szemlélőknek”, és nagyra értékelte a színpad „egy épülő felhőkarcolóhoz való hasonlóságát, hat daruszerű szerkezettel, amelyek egy ékszerű vetítővászon fölé nyúltak”. Lewis úgy foglalta össze a koncertet, hogy az „nagyrészt pontosan felépített, kidolgozott produkciót tartalmaz, amely a videovetítésre, a szemkápráztató világításra és pirotechnikára, a koreográfiára és a sztár, a zenekar, az énekesek és a táncosok pontosan összehangolt interakciójára támaszkodik”.