Rastičevo () falu Kupres községben Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban. Rastičevo településnek a Szerb Köztársaság területére eső, lakatlan része.
Fekvése Bosznia-Hercegovina közép-nyugati részén, Banja Lukától légvonalban 80, közúton 114 km-re délre, községközpontjától 3 km-re délkeletre, a Vitorog-hegység területén, a Kupreško polje (Kupresi mező) fennsíkjának délkeleti részén, 1200 méteres magasságban fekszik, de egyes részei 1500 méteres magasságba is felnyúlnak.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb800Bosnyák00Horvát3100Jugoszláv00Egyéb40Összesen3940
Története A Rastičevo területén több helyen található középkori sírkő tanúsága szerint már a középkorban lakott hely volt. Az ilyen sírkövek a kereszténység főáramlatának behódolni nem akaró, eredetileg Boszniában élő bogumilok díszesen faragott középkori sírkövei voltak. A legrégebbi ilyen sírkövek a 12. század második feléből származnak, de csak a 14-15. században terjedtek el. Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Horvátország és Montenegró területén, ahol 3300 helyszínen körülbelül hetvenezer stećak található. A térséget 1518 körül foglalta el a török, mely a középkori település végét jelenthette.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a település Blagaj község része volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 74. o. 1910-ben a faluban 26 házat, 261 ortodox szerb lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 274. o. A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Jugoszlávia megszállása után a falu a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része volt. A településen az 1991-es népszámlálás adatai szerint 394-en éltek. A Bosznia-Hercegovinában zajló polgárháború idején a Visoko Krajina többi településéhez hasonlóan a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. A területén 1995 szeptemberéig nem volt háborús hadművelet, ekkor azonban a település területét a Horvát Köztársaság fegyveres ereje megszállta. A horvát csapatok elől a lakosság elmenekült. A daytoni békeszerződés aláírása után a település egy kisebb, lakatlan része a Szerb Köztársasághoz, azon belül Kupres községhez került, másik része pedig a Bosznia-hercegovinai Föderáció részét képező Kupres községben maradt.
Nevezetességei Glavica Pokraj Jezera – középkori temető maradványai a pravoszláv temető mellett. 12 db sérült, északnyugat-délkeleti tájolású stećak sírkő maradt fenn. Közülük kettő díszített sírkő, félhold, kereszt, liliom, rozetta és ló ábrázolásával. Mala Mašeta – Őskori tumulus, középkori temető maradványaival. A kora bronzkori tumuluson 14 db északnyugat-délkeleti tájolású késő középkori sírkő maradt fenn. Seka – középkori temető 22 db fennmaradt, északnyugat-délkeleti tájolású stećak sírkővel. Néhányat félhold, kereszt és rozetta díszítéssel.
Jegyzetek
Kategória:A Banja Luka-i régió települései