A Desmarestiales a barnamoszatok (Phaeophyceae) osztályának rendje. Lemezes gyökerekkel rögzített kerek vagy lapos hajtásuk van. Sporofiton hajtásuk általában álparenchimát alkot. A rend a Desmarestia nemzetségről kapta nevét, mely nevét Anselme Gaëtan Desmarest francia zoológusról kapta. Morfológia Sejt Egyes Desmarestia-fajok vakuólumai kénsavat tartalmaznak. A Desmarestia viridis vakuólumaiban például mennyisége addig nő, hogy a sejtbeli pH 0,53-ig csökken, majd július-augusztus közt tömegesen bocsátják ki a savat, és szeptember-október közt elhalnak, miután az átlagos tengerhőmérséklet eléri a 12 °C-ot.
Több lemezes plasztisza van pirenoid nélkül. Növekedése trichotallikus, életciklusa heteromorf, ivaros szaporodása oogám. Szervezet Álparenchimás, lemezei akár 10 m hosszúak és 1 m szélesek is lehetnek. 2,9–5,9 μm2 lehet üreges mezőjük területe. Trichotallikusan növekszik.
Élőhely A Desmarestiales a déli és az északi féltekén is megél. Feltehetően délen alakult ki, és a pleisztocén glaciálisai során vándorolhattak egyes, feltehetően nem antarktiszi, így a magas hőmérsékletű áthaladást túlélni képes tagjai északra.
Az Antarktiszi-félsziget és környező szigetei szublittorális kemény tengerfenéki zónák életközösségét jobbára a Desmarestiales, termékeny erdőket alkotva az arktikus és mérsékelt övezeti erdőkhöz hasonló ökológiai funkcióval. Ennek leggyakoribb fajai az Antarktiszban endemikus Desmarestia anceps, a Desmarestia menziesii és a Himantothallus grandifolius.
2–40 m mélyen él, a nagyobb mélység oka többek közt a hajtások és a korai állapot növekedéséhez szükséges alacsony () fényigény. A sekély vízi antarktiszi hínárok telített fotoszintézise () és fotoszintézishez szükséges fényigénye () magasabb a mélyebb víziekénél, de a fotoszintézis közel ugyanoly hatékony. Megtalálható tengeri erdőkben. Terjedés Újonnan jégmentessé vált területekről, például a Déli-Shetland-szigetek egy részéből Quartino et al. kimutatott 3 Desmarestiales-fajt. Életciklus A Laminarialeshez hasonlóan heteromorf életciklusuk. A sporofitonok álparenchimásak, lehetnek bokrosak, tollszerűek vagy egy vagy több lemezesek. A hajtások egyévesek vagy évelők, maximum 8 m-esek. A gametofiton apró, egy- vagy kétlaki. A Desmarestia antarctica gametofitonja endofiton.
A Desmarestia viridis vakuólumai kénsavtartalma addig nő, hogy a sejtbeli pH 0,53-ig csökken, július-augusztus közt kibocsátják, szeptember-október közt elhalnak, miután az átlagos tengerhőmérséklet eléri a 12 °C-ot. Ez korlátozhatja a tengerisünök mozgását, és könnyítheti új gerinctelen- és hínárpéldányok (beleértve a Laminarialest) életkezdetét. Kölcsönhatások Az epifiton Planomicrobium okeanokoites élhet a kelet-antarktiszi Larsemann-dombság és a György király-sziget körül élő Himantothallus grandifoliuson.
A tengerisünök gyakran esznek Desmarestiales-fajokat, utóbbiak hiánya összefügg a több korallalgával.
Sok 20 m-nél nagyobb mélységben élő vörösmoszatot árnyékolnak. Jelentőség Az antarktiszi példányok szárazanyagának oldódóflorotannin-aránya 0,64–12,21% – az Ascoseira mirabilisé a legkisebb, a Himanthothallus grandifoliusé a legnagyobb. A nemoldódóflorotannin-arány 1,08 és 4,95% között változik. A florotanninkoncentráció jelentősen csökken ultraibolya sugárzás hatására. Filogenetika A barnamoszat-koronacsoportban erősen alátámasztott kládot alkotnak. A Fucales és a Laminariales közeli rokonai, fejlődésükkor feltehetően nem volt 5 °C-nál hidegebb jelentős felszíni tenger.
Molekuláris bizonyítékok alapján közeli rokona a Laminariales. Mitokondriális DNS-elemzés alapján a Laminariales és az Ectocarpales által alkotott klád testvércsoportja. Taxonómia Az AlgaeBase, az ITIS, a Taxonomy Browser és a WoRMS szerint az alábbi családok tartoznak ide: Arthrocladiaceae Chauvin, 1842 Desmarestiaceae (Thuret) Kjellman, 1880 Genomika A Desmarestia viridis mtDNS-e , 38 fehérje-, 25 tRNS-gént és 4 olyan nyitott leolvasási keretet tartalmaz, melynek funkciója 2021-ben ismeretlen volt. A Desmarestia aculeata mtDNS-e , ugyanannyi génnel és nyitott leolvasási kerettel. Ez utóbbiban azonban feltételezett T7-szerű RNS-polimeráz-gén vagy -pszeudogén lehet. Ennek 2021-ben a ptDNS-ét is szekvenálták, ez hosszú, 147 fehérje-, 28 tRNS-kódoló génnel és 1 nyitott leolvasási kerettel. Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Barnamoszatrendek Kategória:A 20. században leírt sárgásmoszatrendek